bélyegkép|jobbra|260px|Sillai aranyozott bronzkorona (5–6. század) Silla (IPA szerint ) egyike volt Korea három királyságának. Fennállása alatt szinte folyamatosan hadban állt a másik két koreai királysággal, és . A három királyság közül Sillának sikerült elsőként egyesítenie a Koreai-félsziget nagy részét, de végül utódállama, leigázta az országot és véget vetett az évezredes Silla-kornak.
Kezdetben az ország a félszigetnek csak délkeleti részét uralta, majd folyamatosan terjeszkedett észak és nyugat felé. Az északi területek többször kínai fennhatóság alá kerültek, míg délen a japánok akartak hídfőállásokat létesíteni Kjúsún keresztül, a félszigeten alapított Mimanából kiindulva. Kínából nagy számú kínai lakosság vándorolt ide és telepedett le. Sillát viszonylag kis területe ellenére története során mindvégig rendkívül gazdag kultúra, fejlett ipar és pezsgő tudományos élet jellemezte, a fémművesség, kiváltképp az arany megmunkálásához kapcsolódó tudomány például világszinten is kiemelkedő volt. A kínai felfedezések és találmányok gyorsan eljutottak az országba, ahol továbbgondolták és sokrétűen alkalmazták azokat.
Silla neve többször változott. A kínaiak (斯盧) alakban írták, ezt vették át handzsában, ennek ókoreai ejtése azonban (hangul 사로) volt. Előfordul (斯羅, 사라), (徐那伐 서나벌), (徐耶伐 서야벌), (徐羅伐 서라[벌) és (徐伐, 서벌) változatban is. uralkodása idején, 503-tól a handzsa 新羅 () koreai ejtése, a Szinla (hangul 신라, majd Szilla, végül Silla) vált kizárólagossá. A szerint 65 és 307 között volt a neve.
Története Silla történelmét hagyományosan három fő szakaszra osztják. Ezek a korai Silla (i. e. 57 – i. sz. 654), középső Silla vagy virágzó Silla (654–780) és késői Silla (780–935).
Korai Silla (i. e. 57–654) A koreai tankönyvek szerint i. e. 57 óta állt fenn Silla. Azonban ez nem több egyelőre a mítoszainál és a hivatalos 20. századi koreai történetírás túlzásánál. Az állam létrejöttének dátuma homályos, az i. e. 1. században még , az 1–2. században – a későbbi Silla magterületén –, majd , és , majd a 3. században ezek konglomerátuma, a szövetség állt a helyén, amely nem azonos Sillával, de már – kikötőjétől északra – volt a székhelye. A 4. század elején már létezhetett, osztozva a korábbi területén és államokkal.
Silla magja a hat településből és hat nemzetségből álló volt, amely a tizenkét tagú szövetséghez tartozott. Ez a terület a Koreai-félsziget délkeleti partvidékétől a felső folyásáig terjedt.
Silla legendás alapítója (鸡龙) azaz (계룡) volt. A beszélő név jelentése „sárkánycsibe”, mivel a mítosz szerint a leendő főváros közelében egy sárkánytojásból kelt ki. Ezért nevezik néha Sillát nek (鸡 林), nek (계림) is („csibeerdő”). Feltételezett történeti alapítója a klán első ismert tagja, (i. e. 69–4, vagy i. e. 57–4), akitől a koreaiak a családnevet eredeztetik. választotta vezérnek a hat klán. Bő két évszázadig a és klánok váltották egymást a térség irányításában. A jelenlegi történelmi bizonyítékok alapján ebben a korban még szó sem lehet államról, ezt a történetet a 12. századi szerzője, Kim Busik azért kreálta, hogy a rivális koreai királyságoknál régebbi történetet mesélhessen el. Az állam a 2. század körül jöhetett létre, ám még a 3. századi kezdeti terjeszkedések is lehetnek egyszerűen a legerősebb városállam körüli háborúk és laza szövetségek. A félsziget nyugati részén azonban a Mahan szövetséget központosította és erős szomszéd államot hozott létre. Délnyugaton helyét a foglalta el. Északon az 1. században elűzte az utolsó kínai helyőrségeket és a 3. századra erős, fenyegető hatalommá lett.
A Kim-nemzetség már az első király, uralkodása idején feltűnik Kim Busik művében, ekkorra teszi legendás születését. Ezt a történetet a után a is közölte. A és klánok három évszázados küzdelmét végül a Kim klán döntötte el, amely mindkét riválist legyőzte és Silla további történetében – a kezdeti nehézségek leküzdése után – folyamatosan regnált.
A 262-ben trónra lépő volt az első közülük. A dinasztia székhelye , amely egyben a királyság fővárosa is volt. A királyság ideje alatt nak, azaz „fővárosnak” nevezték. Egy etimológiai hipotézis szerint a késő középkori (셔블 „királyi székhely”) és (셔울) alakon át ebből ered (서울), a mai főváros neve. 356-ban trónra lépésével kezdődik Silla történelmi jelenléte. Ekkor jött létre a sillai örökletes monarchia. A 4. századra tehető a rivális koreai államok megszilárdulása is, 313-ban a korábbi törzsszövetség helyén, pedig 346-ban a félsziget nyugati részén alakult meg. diplomáciai kapcsolatokat létesített Kínával és is, ami egyúttal az állam önállóságának elismerését is jelentette partnerei részéről. Ekkor Silla nyugati határa a volt. A kis számú település a déli részeken összpontosult. A népesség jelentős részét alkották a japánok, amelyet még a jelenkori DNS-tesztek is igazolnak. thumb|200px|Sillai kardmarkolat a 4–6. századból Nyugati szomszédja, a 4. században elzárta Japántól Sillát, majd háború is kitört, melynek hatására Silla 399-ben szövetséget kötött . A szövetséges azonban dél felé kívánt terjeszkedni, hadsereg állomásozott Sillában. A király, (391–413) nevének jelentése „a király, aki kiterjesztette a birodalmat”, Silla pedig erőtlen volt képest. A szövetség idején a „nagy” melléknevű 65 erődítményt és 1400 települést foglalt el, valamint a japánok ellen harcolt Silla segítségével. 427-ben tette meg fővárosának, ekkor a már közvetlen fenyegetés és nyomás hatására kénytelen volt fordulni.
A Kim klán Silla történetének szerencsés időszakában került hatalomra. Korábban a kontinensi hódításokra vágyó Japán, a kínai kultúrához közeli volta miatt erős és a nagy területű közé szorult. Azonban az egymás ellen forduló és kölcsönösen meggyengítették egymást. A félsziget addigi legerősebb állama, kénytelen volt elfogadni szövetségi ajánlatát, majd mindkét ország csatlakozott , létrehozva a déli három állam védszövetségét, a -szövetséget. Ez időben déli határai egész a Han, a és folyók vízválasztóin húzódtak, mélyen a Koreai-félsziget déli részén. A déli unió azzal járt, hogy Silla is szorosabb kapcsolatba került Kínával – megszűnt a földrajzi akadály –, ugrásszerű kulturális és gazdasági fejlődésnek indult az 5. században. Ez lehetőséget adott a Japánnal szembeni hatékonyabb védekezésre is, a források szerint 433-ban egy igen veszélyes inváziós kísérletet sikerült megakadályozniuk. Az 5. század közepétől majdnem egy évszázadon át Silla és szövetsége háborúzott . A hármas szövetség elég erősnek bizonyult. A 6. századra, idején Silla északon meghódította félszigetre nyúló részeit. Ekkor a -szövetség széthullott, Silla pedig legyőzte és bevette fővárosát, (532). 551-ben újabb hadjárat indult ellen, majd a -szövetségi (562) is meghódították. 553-ban megszűnt a 120 éves szövetségesi viszony és Silla között, mivel immár Silla sikerei félemlítették meg a i vezetőket. A győzelmek azonban még így is lehetővé tették, hogy Silla ismét a japánok ellen fordulhasson és 562-ben sikerült felszámolni a japán hídfőállást, Mimanát is.
azonban még a –Silla-szövetség számára is túl erős ellenfél maradt, végleges legyőzéséről a 6. században szó sem lehetett. Sőt a hadsereg 598-ban átkelt a folyón és vereséget mért kínai uralkodó seregére és ezzel a et fenyegette. Silla szövetséget kötött a kínai idején, amely kapcsolat fennmaradt a gyors kínai dinasztiaváltás után is. A Tang Birodalom beavatkozásával két tűz közé került, és ez már felemésztette erőit.
612-ben hatalmas hadsereget vezetett , amelyet a kínai flotta is támogatott a torkolatából, fenyegetve ezzel a fővárost (ma ). A („ könyve”) szerint katonával indult Kína a hadjáratra. Silla délről segítette az akciót, azonban itt fejtette ki a legnagyobb ellenállást. Ez a kísérlet kudarcot vallott, mivel seregét egy tehetséges hadvezér, (mh. 618) vezette, emellett gyakorlatilag népfelkelés tört ki a kínai–sillai erők ellen. nak haza kellett térni a hátországban kitört felkelések – elsősorban tábornok (mh. 612) lázadása – miatt, végül belebukott a koreai vereségbe.
Középső Silla (654–780) thumb|200px|Sillai buddhaszobor a 7. századból A Tang-dinasztia hatalomra jutása után nem sokkal, 645-ben, királynő idején újultak ki a harcok. Kína elfoglalta Dél-Mandzsúriát és egyelőre megtorpant. Ekkor Sillára támadt, de az új kínai hadjárat miatt sikertelenül. Ebben az időben szövetségest váltott és Silla helyett támogatta. A 7. század közepén ezért Kína taktikát váltott és a Sárga-tengeren keresztül felől támadta meg . Ez a taktika utolsó uralkodási évében, 660-ban végleges bukásához vezetett. Három évi ellenállás után Kína, Japán és Silla együttes támadásai miatt ideiglenesen Kína fennhatósága alá került. A Tang–Silla-szövetségben Munmu hadvezére, 668-ra felszámolta is. Silla a kínaiak elleni lázadásra buzdította a és 671-ben annektálta területét, kiszorítva onnan a Tang erőket. Ezek hatására Kína 676-ban végleg kiürítette a tól délre eső, még felügyelete alatt lévő területeket, amelyet Silla vett birtokba. nagy részben Kína területe lett. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy a helyi nemesség inkább Kínát, mint Sillát választotta és a kínai fennhatóságot ismerték el. De (690–705) intermezzója Kína átmeneti gyengülését eredményezte – 698-ban , a korábbi uralkodóház egyik tisztviselője itt alakította meg . irányította az északi térséget 698-tól 926-ig. Jelentős katonai erőt képviselt, Silla már 721-ben falakat épített északi határai mentén, nagyjából és között.
Ezt követően, mint egységes Silla (vagy más néven késői Silla) a Koreai-félsziget legnagyobb részét ellenőrzése alatt tartotta. Azonban a királyi hatalom gyengülése már megkezdődött, a nemesség több összeesküvést, fegyveres felkelést szervezett az uralkodóház ellen. Ennek egyik oka, hogy a központosítási kísérletek a hivatalnokréteg földhöz juttatásával és kínai mintájú államszervezettel jártak, az arisztokrácia féltette gazdasági és politikai hatalmát az új előkelőségtől. felkelése három évig tartott. A 8. század végére a folytonos magán-belháborúk és rebelliók miatt az uralkodóház elvesztette gazdasági alapját, ezzel párhuzamosan befolyását a dolgok menetére. 780-ban király merénylet áldozata lett egy hosszadalmas polgárháború során. volt ágának utolsó uralkodója és halála idején a királyi hatalom gyakorlatilag nem létezett. Újabb ötéves folyamatos polgárháborúval telt király uralkodási ideje, majd trónra lépett .
Késői Silla (780–935) thumb|200px|Agyagkorsó a késői Silla-korból A lázadások és felkelések aláásták Silla haderejét és gazdaságát is. Északon átlépte a és mindkét partját ellenőrizte. Egészen addig, míg egy kitaj támadás 926-ban váratlanul felszámolta .
Sillából kivált két országrész, kialakult Korea kései három királysága (Silla, , azaz „kései ”, 892/900–936 és , azaz „második ”, 901–918). A „kései ” királynő uralkodása idején szabadságharca szakította el Sillától. ot vagy sillai királyok fia, választotta el az anyaországtól. egyik hadvezére – egyesek szerint a fia –, 918-ban meggyilkolta és elfoglalta a trónját néven, ezzel megalapította a -dinasztiát, amely újra egyesítette a félszigetet.
935-ben olvadt be , az utolsó sillai király, pedig még ugyanebben az évben átadta a hatalmat a , s ezzel az aktussal a koreai három királyság ismét egybe forrt. királysága (918–1392) kiterjesztette uralmát az egész félszigetre, és a 14. század végi fennállásig, a mongol befolyásig így tartotta. Korea neve ebből a dinasztianévből eredeztethető.
Silla területváltozásai
Az állam élete
bélyegkép|jobbra|200px|A thumb|200px|Királynői hanbok másolata a Silla-korból thumb|200px|Hvarang hagyományőrző Az 5. században megerősödő, központosított és egységesen vezetett államiság fellendítette az ország gazdaságát. Az öntözéses földművelés egyre nagyobb teret hódított, a növekvő termelékenység lehetővé tette az adminisztratív és kereskedelmi központok kialakulását. A korai Sillában kis számú állandó katonaság volt, a királyi testőrség. Háború idején a nemesség alkotta a fő haderőt.