A komáromi tárgyalások 1938. október 9–13. között zajlottak a dél-szlovákiai Komáromban. A tárgyalások célja a dél-szlovákiai, többségében magyarlakta területek Magyarországhoz csatolásának elérése volt, a szlovák fél makacssága miatt azonban eredménytelenül zárultak. Ezt követően mindkét fél a müncheni egyezményt aláíró nagyhatalmakhoz fordult. A vitát végül egy német-olasz bíróság döntötte el Bécsben.
Előzmények Az Anschlusst követően Németország megpróbált tovább terjeszkedni, ezúttal Csehszlovákia irányába. Hitler célja elérése érdekében a szudétanémetek helyzetét használta fel ürügyként.
Csehszlovákia sorsának eldöntésére Hitler, Benito Mussolini olasz, Neville Chamberlain brit és Édouard Daladier francia kormányfők konferenciát hívtak össze Münchenbe, ahol megállapodtak a többségében németek által lakott csehországi területek Németországhoz csatolásáról. Hitler mindemellett - Csehszlovákia teljes legyengítése érdekében - ragaszkodott a lengyel és magyar területi igények kielégítéséhez is. Lengyelország a többségében lengyelek által lakott Cieszynhez ragaszkodott, míg Magyarország vissza szerette volna szerezni a trianoni békeszerződés értelmében elcsatolt, többségében magyarok lakta Dél-Szlovákia nagy részét.
A tárgyalások thumb|200px|right|A tárgyalások helyszíne.
A területi kérdések rendezése érdekében a dél-szlovákiai Komáromban csehszlovák - magyar tárgyalásokra került sor. A magyar delegáció vezetője Kánya Kálmán külügyminiszter volt, rajta kívül a delegáció tagjai gróf Teleki Pál kultuszminiszter, Pataki Tibor miniszterelnökségi államtitkár, gróf Péchy Tibor földművelésügyi államtitkár, Wettstein János prágai magyar követ és vitéz Andorka Rudolf vezérkari ezredes voltak. A csehszlovák delegáció kizárólag szlovák nemzetiségű személyekből állt, vezetőjük Jozef Tiso volt. A tárgyalások magyar nyelven folytak.Komáromi Lapok 59/42, 2 (1938. október 15.) Vö. ujszo.com; forumszemle.eu; szegedma.hu; ma7.sk
Még a tárgyalások megkezdése előtt a magyar többségű településeken tüntetésekre került sor, néhol kitűzték a magyar zászlót és elénekelték a csehszlovák kormány által betiltott magyar himnuszt. A magyar delegációt október 9-én Komáromban egy ünneplő kokárdás tömeg fogadta. A tárgyalásokat a régi vármegyeháza épületében rendezték meg, a megnyitóra október 9-én 19:00 órakor került sor. A magyar küldöttség még ekkor ismertette álláspontját, amelyet memorandum formájában át is adtak a szlovákoknak. A magyar delegáció az 1910-es népszámlálás etnikai adatainak alapján az összes olyan dél-szlovákiai település visszaadását kérte, ahol a magyarok aránya ekkor meghaladta az 50%-ot, valamint Pozsonyt is. Ennek értelmében a területi követelések 12 490 km2 területre vonatkoztak, 1 030 794 lakossal.
Ennek ismeretében Tiso, arra hivatkozva, hogy a memorandumot tanulmányozniuk kell, kérte a tárgyalás elnapolását, ami meg is történt.
Másnap, október 10-én a csehszlovák delegáció egyik tagja, Ivan Krno előadta a csehszlovák fél álláspontját, amelyben elutasította a magyar követeléseket és megkérdőjelezte az 1910-es népszámlálás hitelességét is. A két delegáció között ezt követően éles vita alakult ki, majd Tiso javasolta a tárgyalás hosszabb időre való elnapolását, amelybe a magyar delegáció nem ment bele, így végül abban egyeztek meg, hogy a tárgyalásokat október 11-én folytatják. A magyar küldöttségnek azonban sikerült elérnie, hogy a szlovákok belementek Ipolyság és Újhely 36 órán belüli átadásába.
A tárgyalások következő felvonásában a csehszlovákok elutasították a további területi engedményeket, a dél-szlovákiai magyarok számára csak széles körű autonómiát helyeztek kilátásba. Miután a magyar fél ezt nem fogadta el, felajánlották a Csallóköz átadását (négy község kivételével), de csak azzal a feltétellel, hogy Magyarország Komáromot szabad kikötővé nyilvánítja. A felajánlott terület mindössze 1838 km2 kiterjedésű volt, mindössze 105 418 lakossal. A magyar küldöttség ezt elutasította, Teleki Pál a javaslatra adott válaszában rávilágított arra, hogy ez nem oldaná meg a helyzetet, mert továbbra is nagy kiterjedésű magyarlakta területek maradnának szlovák uralom alatt. Teleki javaslatot tett a népszavazás alkalmazására, de ezt a csehszlovák fél elutasította, így a tárgyalás újból eredménytelenül zárult.
Október 13-án Tiso újabb javaslattal állt elő. Ennek értelmében a Csallóközön kívül még kilátásba helyezték néhány kisebb határmenti falu átadását, összesen 5200 km2 területet, 345 000 lakossal, azonban a városok többségéről a csehszlovákok nem voltak hajlandók lemondani. Kánya Kálmán külügyminiszter ezúttal is visszautasította a javaslatot, majd kijelentette, hogy szerinte a tárgyalások hiábavalóak, mert a két küldöttség sehogy sem bír megegyezni egymással, így a tárgyalásokat a magyar kormány ezúttal befejezettnek tekinti és a müncheni szerződést aláíró nagyhatalmakhoz fordul döntésért.
A tárgyalások következményei
Miután a delegáció hazautazott, a magyar kormány általános mozgósítást rendelt el. A fegyveres konfliktus kitörésének megelőzésére a csehszlovák kormány német-olasz döntőbíróság összehívását kérte, amelybe a magyar kormány is beleegyezett. Az első bécsi döntést november 2-án hirdették ki, amelynek értelmében Magyarország visszakapott 11 927 km2-nyi területet, 869 299 lakossal, amelynek megközelítőleg 84%-a magyar volt. A magyarok által kért települések közül egyedül Pozsony illetve Nyitra és közvetlen környéke nem került vissza magyar uralom alá.
A pozsonyi német konzul von Druffel és a pozsony környéki (csallóközi) németségFőrév, Dunahidas, Csölle, Torcs, Misérd és Dénesd a Cseh-Szlovákiában való maradás mellett foglalt állást, mivel Pozsony volt kulturális központjuk, ami nélkül az elmagyarosodástól féltek.2008 „Tretia ríša“ a vznik Slovenského štátu - Dokumenty I. Bratislava, 213 No. 80; 239 No. 89 Helmut Klocke feljegyzései.
Résztvevő személyek
Magyar részről: Kánya Kálmán külügyminiszter Teleki Pál kultuszminiszter Pataki Tibor miniszterelnökségi államtitkár Péchy Tibor földművelésügyi államtitkár Wettstein János prágai magyar követ Andorka Rudolf vezérkari ezredes Csehszlovák részről: Jozef Tiso az autonóm szlovák kormány elnöke Bródy András politikus, Kárpátalja első miniszterelnöke Anton Granatier szobrász, oroszországi legionárius, politikus Jozef Zvrškovec szlovák ügyvéd, politikus
Jegyzetek
Források Katolikus lexikon Irodalmi szemle Jozef A. Mikuš 1998: Pamäti slovenského diplomata.
Kategória:Horthy-korszak Kategória:Komárom Kategória:Szlovákia 20. századi történelme Kategória:Magyar–szlovák kapcsolatok