A Róma, nyílt város (eredeti cím: Roma città aperta) Roberto Rossellini olasz rendező 1945-ben bemutatott filmje, a neorealizmus kiemelkedő alkotása.
Cselekmény
A film 1944-ben játszódik a németek által megszállt Rómában. Manfredi, a német titkosrendőrség, a Gestapo elől menekülő kommunista mérnök szeretője nővérénél, Pinánál keres menedéket. Az asszony don Pietrótól, a paptól kér segítséget, aki már bújtat egy osztrák katonaszökevényt. Pina másnap tartaná az esküvőjét, de a németek elfogják a vőlegényét, Francescót, őt magát pedig agyonlövik az utcán. Marina, Pina narkomán húga feladja a németeknek szeretőjét. Manfredit, a Nemzeti Felszabadítási Front egyik vezetőjét, az őt bújtató don Pietrót és a katonaszökevényt elhurcolja a Gestapo. A dezertőr öngyilkos lesz, a mérnök belehal a kínvallatásba, a papot pedig agyonlövik.88 és ½ híres film, 104-105. oldal
Szereposztás
SzereplőSzínészDon Pietro PellegriniAldo FabriziPinaAnna MagnaniGiorgio ManfrediMarcello PaglieroPiccolo MarcelloVito AnnichiaricoAgostinoNando BrunoBergmann őrnagyHarry FeistIngridGiovanna GallettiFrancescoFrancesco GrandjacquetOsztrák dezertőrTolnay Ákos
Stílusjegyek bélyeg|bal A Róma, nyílt város a neorealista irányzat egyik emblematikus alkotása, amely világhírűvé tette a stílust. Roberto Rossellini így fogalmazta meg az irányzatot és a Róma, nyílt várost egyaránt jellemző humanizmust: „Az én neorealizmusom nem más, mint morális állásfoglalás, amit talán az alábbi szavakkal lehetne a legpontosabban kifejezni: felebaráti szeretet.”88 és ½ híres film, 103. oldal
Ez a felebaráti szeretet nyilvánul meg a film mondanivalójában: az antifasiszta ellenállásban sem a politikai és világnézeti hovatartozás (Manfredi kommunizmusa, illetve don Pietro katolicizmusa), sem a nemzetiség (osztrák dezertőr), sem a társadalmi helyzet (Pina szegénysége) nem számít. A szereplőket tehát nem az ideológia, a kor vagy a nem köti össze, hanem a modern barbarizmus elutasítása. A Róma, nyílt város az emberek szenvedését és igazuk melletti kiállását mutatja be azzal az életigenlő hittel, hogy az egyént esetleg megsemmisítő erkölcsi alapú döntések a társadalom javára válnak.
A neorealista irányzat többi fontos, elsősorban filmkészítési stíluseleme is megjelent a Róma, nyílt városban. A filmet a valóság minél teljesebb megragadása érdekében nem műtermekben, hanem külvárosi utcákon, lakásokban forgatták, szereplői nem a kor nagy sztárjai, hanem kezdő vagy amatőr színészek voltak. Egyedül a mártír papot megszemélyesítő Aldo Fabrizi és a Pinát alakító Anna Magnani számított ismert színésznek. Mindezeknek köszönhetően a Róma nyílt város dokumentarista hűséggel idézi fel a német megszállást. A film forgatása nehéz anyagi körülmények és kiszámíthatatlan viszonyok között folyt.
Carlo Lizzani olasz filmtörténész így fogalmazta meg a Róma nyílt város sikerét: a film „ereje abban rejlik, hogy az emberi érzelmek sokféleségét magasabb rendű egységbe ötvözte. A film frissessége, spontaneitása, újszerűsége abból a világos állásfoglalásból adódott, amely Rossellinit és munkatársait (...) arra készteti, hogy azonosuljanak azzal, amit azokban a hónapokban milliónyi olasz együttesen élt át”.Carlo Lizzani, Az olasz film története 1895-1979, 134. oldal
Érdekességek
Az osztrák katonaszökevényt Tolnay Ákos magyar író, újságíró játszotta. Filmbeli szerepét korábban a valóságban is "alakította", hiszen az olasz ellenállás résztvevőjeként börtönbe került a megszállás idején.Hajnóczi Gábor, A Róma nyílt város magyar szereplője Pina szerepére először Clara Calamait választotta a rendező, aki Luchino Visconti Megszállottság (1943) című filmjében játszott főszerepet.IMDB A valósághűség érdekében német hadifoglyok is szerepet kaptak a filmben statisztaként.
Fogadtatás
Roberto Rossellini még a német megszállás alatt kezdte írni a forgatókönyvet Sergio Amideivel Morosini atyáról, akit a németek meggyilkoltak. Először csak dokumentumfilmet terveztek, de a könyv készítésében részt vevő Federico Fellini hatására a játékfilm mellett döntöttek.
A Róma, nyílt várost ugyan az olasz kritika elutasította, de Itáliában és világszerte is nagy sikert aratott. Olaszországban 1945-1946-ban erre az alkotásra adták el a legtöbb mozijegyet.Új Oxford filmenciklopédia, 454. oldal A világsikert jól mutatja, hogy Rossellini alkotása 1946-ban megkapta Cannes-ban a Nemzetközi Filmfesztivál Nagydíját.Cannes-i díjazottak listája
Díjak, jelölések Oscar-díj (1947) jelölés: Sergio Amidei, Federico Fellini (legjobb eredeti forgatókönyv) Cannes-i nemzetközi filmfesztivál (1946) díj: Roberto Rossellini (Nemzetközi Filmfesztivál Nagydíja) Ezüst Szalag díj (1946) díj: Roberto Rossellini (legjobb film) díj: Anna Magnani (legjobb női mellékszereplő) National Board of Review (1946) díj: Anna Magnani (legjobb színésznő) díj: legjobb külföldi film New York-i Filmkritikusok Egyesülete (1946) díj: legjobb idegen nyelvű film
Jegyzetek
Források Új Oxford filmenciklopédia Carlo Lizzani, Az olasz film története 1895-1979 88 és ½ híres film Thompson-Bordwell, A film története
További információk
Részlet a filmből
Kategória:1945 filmjei Kategória:Olasz filmdrámák Kategória:Olasz háborús filmek Kategória:Olasz fekete-fehér filmek Kategória:Második világháborús filmek Kategória:Olasz neorealista filmek Kategória:Rómában játszódó filmek Kategória:Arany Pálmával díjazott filmek