Az ABbmot sorozat egy (1B) 2' tengelyelrendezésű dízel-mechanikus vontató motorkocsitípus volt a Magyar Államvasutaknál és a Győr–Sopron–Ebenfurti Vasútnál a gyors- és sebesvonati szolgálatra a nem villamosított fő- és nagyobb tengelyterhelésű mellékvonalakon. A motorkocsik, melyek a Hargita motorvonatok hajtási és erőátviteli rendszerével épültek, fontos szerepet játszottak a hazai vasúti fővonalak dízelesítésének korai szakaszában. A Ganz Vagon- és Gépgyár 18 db-ot épített a MÁV és 2 db-ot a GYSEV részére.
Kifejlesztésének története A Ganz-gyár az 1930-as években több alkalommal a szintén Ganz-gyártású két- és háromtengelyes motorkocsiknál korszerűbb, nagyobb teljesítményű és nagyobb befogadóképességű és nagyobb sebességű motoros szerelvények szállítását ajánlotta a MÁV-nak. Így például 1936-ban a GYSEV Ma 4–5 pályaszámú motorkocsijain alapuló 290–310 LE (213–230 kW) teljesítményű, egy gépes forgóvázas, többszörös távvezérlésre alkalmas négytengelyes motorkocsikat kínált, azonban javaslatot a MÁV ekkor elutasította. Végül a Ganz-gyár motorkocsijainak hazai és külföldi (pl. Argentína) sikerei alapján a MÁV 1942. végén 2 db, öttengelyes, 23 450 mm hosszúságú, 36 db termes elrendezésű 3. osztályú ülőhellyel, és két, egyenként hat 2. osztályú ülőhelyes fülkével, nagyméretű poggyásztérrel és vonatfűtő kazánnal ellátott, mechanikus erőátvitelű, Ganz-Jendrassik VI JaTf 170 típusú, hathengeres turbófeltöltős dízelmotorral szerelt motorkocsit rendelt a Ganz-gyártól. A motorkocsi tervei 1944-ben módosultak, melynek során a tervezett erőforrás pedig a 310 lóerős (228 kW) nyolchengeres szívó VIII JaT 170/240 típusra módosult.
Az 1940-es évek végén a terveket tovább módosították, majd az 1950-es évek elejére a motorkocsik számára könnyű (legalább két négytengelyes személykocsiból álló) gyorsvonatok továbbítását, így már 450 LE (331 kW) dízelmotor-teljesítményt írtak elő. Az ennek megfelelő, Ganz-Jendrassik XII Jv 170/240 típusú, 12 hengeres, V-hengerelrendezésű szívó dízelmotorokkal az 1943–1944 között Budapest–Sepsiszentgyörgy között közlekedő, átépített M 251.0 sorozatú Tatra-motorkocsik révén már volt tapasztalat. Ugyanezt az erőforrást építették be a MÁV második világháború alatt elkészült, de csak az 1950-es években üzembe helyezett Hargita-motorvonataiba is. A MÁV végül 1951-ben 20 db, két hatszemélyes "Párnás" fülkével és két, egyenként 16 ülőhelyes "Fapados" teremmel, poggyásztérrel, két WC-fülkével és egy vonatfűtő kazánnal ellátott, ötfokozatú mechanikus sebességváltóval szerelt, 100 km/h legnagyobb sebességű öttengelyes motorkocsit rendelt a Ganz Vagon- és Gépgyártól. A járműveknek a BCbmot 700–719 pályaszámokat szánták.
A motorkocsik szállítása a gyár egyéb kötelezettségei (így többek között ČSD és a DR részére gyártott Hargita-motorvonatok és a ČSD szintén Hargita-gépiberendezésű M 275.1 sorozatú öttengelyes motorkocsijainak szállítása, noha azokat későbbi időpontban történt rendelték) miatt csak 1956-ban kezdődött meg, így a motorkocsik megjelölése az új nemzetközi jelölésrendszernek megfelelően, az 1. és 2. osztályú ülőhelyekre tekintettel végül ABbmot lett, a pályaszámtartományuk pedig 601-től indult. Az 1956-ban elfogadott második ötéves terv irányelvei között kimondták, hogy "[ö]t év alatt 30 öttengelyes dieselmotorkocsit kell a vasút rendelkezésére bocsátani."Irányelvek a magyar népgazdaság fejlesztésének második ötéves tervéhez. Elfogadta a Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége, 1956. július 18— 21-i ülésén In: Szabad Nép, 1956. július 25. (206. szám) 5. o.. Az első kilenc, "MÁV-zöld" színűre fényezett motorkocsit a MÁV 1956. szeptemberében ABbmot 601–609 pályaszámokon vette állagba. Az 1956-os forradalom eseményei miatt a tizedik, 610 pályaszámú motorkocsit csak 1957. januárjában adták át, míg a fennmaradó 10 db jármű – kissé módosított kivitelben (így például nagyobb alváz alatti tüzelőanyag-tartállyal látták el, valamint "szoknya" került a jármű két mellgerendája alá) – 1958-ban készült el. Ez utóbbiak közül felső szintű döntés nyomán két (a gyárban még a 616, valamint a 615 vagy 617 pályaszámot viselő) motorkocsi ABbmot 1–2 pályaszámokon az ekkor igen elavult járműállománnyal küszködő GYSEV-hez került,A két motorkocsi hivatalosan 1959. elején lett a GYSEV tulajdona míg a többi nyolc jármű a MÁV-nál az ABbmot 611–618 pályaszámokon állt forgalomba.
A motorkocsik üzeme A kezdetek – expresszvonatok élén A MÁV ABb motorkocsijainak első honállomásai Budapest-Keleti, Szombathely és Szentes voltak. A járművek a Budapestről Szegedre, Kiskunhalason át Bajára, Nagykanizsára, Szombathelyre, Pécsre és Hódmezővásárhelyen át Makóra közlekedő gyors- és sebesvonatokat továbbítottak, de előfordultak a Budapest–Wien-expressz, valamint a Budapestről Miskolcra, illetve a Balaton déli és északi partján közlekedő expresszvonatok élén is, nehezebb vonatok esetén két-két motorkocsit szinkronban vezérelve a vonat elején. Ezek az ABb motorkocsik vontatta vonatok a mai Intercityk előfutárainak tekinthetők: tisztaságuk (füstmentes üzem), kényelmük és a korábbiaknál kedvezőbb menettartamuk (gőzmozdonyvontatásnál szokásos vízvételezés és tűzkezelés elmaradása) új szintet jelentett a fővonali személyszállításban. Bár kezdetben a motorkocsikat egyes szerelvényfordulókban a vonat két végére sorozva, ingavonatként is közlekedtették (például Békéscsaba és Dombóvár között), az alacsony vezérlési feszültség miatt a közbenső személykocsikon át a hátsó motorkocsira átvitt vezérőjel nem volt kellően erős, ezért az ABb motorkocsik ilyen alkalmazásától rövidesen eltekintettek.
Az ABb motorkocsik MÁV által engedélyezett vonatterheléseit az alábbi táblázat szemlélteti:
Az ABb és Bb motorkocsik engedélyezett vonatterhelései … db Bam (Bf) sorozatú négytengelyes személykocsi Mértékadó emelkedő 60 km/h 70 km/h 80 km/h 90 km/h 100 km/h 0– 3‰ 4 db 3 db 3 db 3 db 2 db 3– 5‰ 4 db 3 db 3 db 3 db 1 db 5– 7‰ 3 db 3 db 3 db 2 db 1 db 8–10‰ 3 db 3 db 3 db 1 db – 14–16‰ 3 db 2 db 2 db 1 db – 18–20‰ 2 db 1 db 1 db – – Az üzemben egy motorkocsi rendszerint három, míg két, szinkronba kapcsolt motorkocsi öt-hat négytengelyes személykocsit továbbított. A GYSEV az ABb motorkocsijai Sopron és Győr között, valamint rövidesen a Sopron–Ebenfurt vonalon is közlekedtek. Az utóbbi vonalon több évtizeden át az ABb motorkocsik feladata volt egy osztrák kéttengelyes, Felsőpulya–Bécs viszonylatú közvetlen kocsi továbbítása. A motorkocsikat kezdetben – típusjelük és kivitelük ellenére – mindkét vasút tisztán 1. osztályú utasterűként jelölte, sőt a GYSEV számára még 1979-ben is ilyen feliratozással adta ki a nagyjavított és újrafényezett motorkocsikat a járműjavító. Kezdetben adódtak problémák a Ganz Daru- és Kazángyár által gyártott fűtőkazánokkal, valamint az előtéttengelyekkel, ezeket azonban rövidesen orvosolták, így az ABb motorkocsik szinte kezdettől megbízhatóan üzemeltek.Víg István: Mit tartalmaz a MÁV „D” terve? Beszélgetés a vasút dieselesítési problémáiról egy műszaki vezetővel. In: Magyar Nemzet 1958. augusztus 5. 3.o.
A Dunántúl forgalmában Az öttengelyes motorkocsik vontatta gyors- és expresszvonatok ülőhelykapacitása hamarosan kevésnek bizonyult, így amikor a MÁV 1963-tól kezdődően korszerű dízel- és villamosmozdonyokat állított szolgálatba, azok fokozatosan felváltották az ABb motorkocsikat a Budapestről induló gyors- és expresszvonatok élén, így azok az átlós fővonalak személy- és sebesvonatainak továbbítását vették át, illetve egyes nagyobb terhelésű mellékvonalakon teljesítettek szolgálatot. Néhány jármű rövid ideig Békéscsabán is honos volt, azonban rövidesen az összes járművet a Dunántúlra állomásították. Az ABbmot 605 pályaszámú motorkocsi 1965-ben, a 604 pályaszámú 1966-ban, a 616 pályaszámú 1967-ben, a 603 pályaszámú 1968-ban, míg a 611 pályaszámú 1971-ben a GYSEV-hez került, ahol az átvételük sorrendjében az ABbmot 3–7 pályaszámokat kapták és a Sopron és Győr között közlekedő személy- és kisebb terhelésű gyorsvonatokat továbbították. Az átvett ABb motorkocsiknak köszönhetően a GYSEV kivonhatta a forgalomból az 1930-as években készült ABamot 4–5 és 6–7 pályaszámú motorkocsijait. A MÁV-nál maradt példányok az 1970-es évek elejére mind Szombathely és Tapolca Vontatási Főnökséghez tartoztak, és az általuk kiszolgált átlós vonalak személyszállító vonatain kívül Budapest–Székesfehérvár–Tapolca és Budapest–Székesfehérvár–Balatonszentgyörgy–Keszthely között gyorsvonatokat is továbbítottak.
A MÁV új, egységes színtervének bevezetése az 1970-es években az ABb motorkocsik megjelenését is módosította. Eleinte a "MÁV-zöld" alapszín megtartásával megjelentek a Helvetica betűtípussal kivitelezett járműfeliratok (beleértve a nagy méretű osztályjelzéseket) és az új "nemdohányzó"-piktogramok, majd a járművek alapszíne kékreRAL 5009 - azúrkék változott, a homlokszélvédők alatt sárgaRAL 1017 - sáfránysárga figyelemfelhívó mezőkkel. Rendkívüli események Az ABb motorkocsik pályafutását darabszámukhoz képest igen sok rendkívüli esemény kísérte, amelyek nagy arányban a járművek idő előtti selejtezéséhez vezettek. A járművekre végzetesnek bizonyuló eseményeket az alábbi táblázat tartalmazza: Pályaszám Rendkívülieseményidőpontja Selejtezésidőpontja Rendkívülieseményjellege MÁV ABbmot 608 1968. 1969. Baleset (Nagytétény-Diósd) MÁV ABbmot 613 1968. 1969. Baleset (Nagytétény-Diósd) MÁV ABbmot 617 1971. 1972. Tűzkár GYSEV ABbmot 3 1971. 1973. Tűzkár MÁV ABbmot 607 1975. 1976. Baleset MÁV ABbmot 601 1978. 1978. Tűzkár GYSEV ABbmot 5 1979. 1979. Baleset MÁV ABbmot 614 1979. 1980. Tűzkár MÁV ABbmot 618 1983. 1984. Baleset GYSEV ABbmot 1 1985. 1986. Tűzkár
Ugyan a motorkocsik bizonyos körülmények között hajlamosak voltak kisiklani, ez jóval ritkábban fordult elő, mint a ČSD nagyon hasonló szerkezetű M 275.1 sorozatú motorkocsijai és a M 495.0–2 sorozatú motorvonatai esetében. A jelenlegi adatok alapján a fenti, végzetesnek bizonyuló balesetek egyikét sem a jármű forgóváz-szekrénykapcsolatának konstrukciója, hanem egyéb események (pl. ütközés útátjáróban közúti járművel) okozták.http://www.lococlub.hu/balesetek.php A futásbiztonság azonban nem minden körülmények között volt tökéletes: a MÁV-nál a háromtengelyes gépes forgóvázak vezető forgóvázként (tehát motoros véggel előre), kisebb sugarú ívekben való közlekedésénél találtak nagyobb kisiklási hajlamot, nem csak a Rónai-támos ABb motorkocsik, de a más konstrukciójú forgóváz-szekrénykapcsolattal rendelkező Bb motorkocsik esetében is. Ezért 1976-ban mindkét típus esetében elrendelték, hogy gépes forgóvázzal előre – függetlenül attól, hogy a motorkocsi a vonat mely részére sorozva közlekedik – 600 méternél kisebb sugarú ívekben legfeljebb 60 km/h sebességgel közlekedhetnek.MÁV Központi Irattár AA.10029 sz. doboz, 106671/1976 sz. ügyirata A fűtőházak törekedtek a fentieket figyelembe véve beosztani az öttengelyes motorkocsikat.
Az utolsó évtized A GYSEV az ABbmot 5 pótlására 1979-ben a MÁV-tól átvette a 602 pályaszámú motorkocsit és ABbmot 8 pályaszámmal üzemeltette. A MÁV állagában lévő ABb motorkocsikat 1980. novemberében a MÁV Soproni Vontatási Főnökségéhez állomásították, így karbantartásukat a GYSEV járműveivel azonos telephelyen végezhették.