Felsőkálinfalva () falu Romániában, Máramaros megyében, a történeti Máramarosban.
Fekvése Máramarosszigettől 21 kilométerre délre, a Kaszó partján fekszik. A község 4709 hektáros területéből 2739 hektár kaszáló, 1235 szántó, 686 erdő és 679 legelő.
Nevének eredete Először 1387-ben, Vrdugkaloufalva (= Ördögkalófalva) néven említik, de 1405-ben már Kalinfalva. Valószínű, hogy mint a környék több falvát, ezt is az alapító kenézről nevezték el. A két korai adat alapján ő románul a Călin (ma is élő román férfinév a 'kányafa' jelentésű, szláv eredetű közszóból), magyarul pedig a hasonló hangzású Kaló (a Kálmán változata) nevet viselhette. Előtagja, amely az igen távol fekvő Alsókálinfalvától különbözteti meg, későn, valószínűleg a megyei közigazgatásban és csak magyarul terjedt el.
Története A 14. század végén a kaszói kenézséghez tartozott. 1493 után beolvadt a szomszédos Komorzánfalva. Román kisnemesi falu volt, családjai (Jurca, Șandor, Șerba, Nemeș stb.) az alapító kenézcsaládból származtak el. 1720-ban húsz nemesi telket írtak össze benne. Görögkatolikus egyházának anyakönyvei 1766-tól kezdve maradtak fenn. Az egyház iskolájáról 1848-ból való az első említés.Bökényi Dániel: Máramaros vármegye tanügyének multja és jelene. M.-Sziget, 1894, 183. o. 1865-ben Iosif Man/Mán József főispán kezdeményezésére Máramaros vármegye ruszin és román vezetői tartottak értekezletet a Iura család kúriájában. Megállapodtak, hogy az uralkodótól feliratban kérik egy román tanítóképezde felállítását és a máramarosszigeti görögkatolikus gyülekezet kettéosztását egy ruszin és egy román parókiára. Elhatározták azt is, hogy a következő pesti országgyűlésre a várnegye két magyar, két ruszin és két román követet jelöl majd.Várady Gábor: Hulló levelek. 2. köt. M.-Sziget, 1894, 241. o. 2002 előtt lakóinak 60%-át a faipar foglalkoztatta, de üzemei azóta megszűntek. Azon kevés, 1949-ig görögkatolikus lakosságú román falu közé tartozik, ahol a lakosság többsége 1989 után visszatért korábbi felekezetéhez.
1910-ben 1778 lakosából 1638 volt román és 133 német (jiddis) anyanyelvű; 1638 görögkatolikus és 134 zsidó vallású.
2002-ben 1528 lakosából 1523 volt román nemzetiségű; 1129 görögkatolikus, 241 ortodox és 26 pünkösdi vallású.
Látnivalók A keleti Căieni falurészben, a temető dombján áll az Istenanya születése görögkatolikus fatemplom. Eredeti formájában 1630 és 1663 között épült, sokszög záródású apszisból, hajóból és négyszög alapú narthexből állt. A 19. század elején erősen átalakították: északi falát három méterrel kijjebb, fenyőgerendákból építették újra (a templom többi része tölgyfából épült). Déli oldalán ugyanekkor szokatlanul nagy kapuzatot nyitottak. Új, megmagasított, de egyszeres fedélszéket készítettek, miáltal a torony igen alacsonynak tűnik, holott eredetileg arányos volt a templom többi részeivel. Ikonosztázát és a belső falakat 1764-ben Alexandru Ponehalschi festette ki. A felszegi (Susani) Istenanya elszenderülése görögkatolikus fatemplom 1785-ben épült. Háromkaréjos alaprajza Máramarosban szokatlan és egyértelműen moldvai hatás. Fedele kétereszes. Belső festése textilre készült, sajnos nagyobb részét eltávolították. Ikonosztázát Nicolae Cepschin készítette 1788-ban.
Jegyzetek
Források apsai Mihályi János: Máramarosi diplomák a XIV. és XV. századból. Máramaros-Sziget, 1900 Bélay Vilmos: Máramaros vármegye társadalma és nemzetiségei a megye betelepülésétől a 18. század elejéig. Budapest, 1943 és A község honlapja
További információk A felsőkálinfalvi görögkatolikus egyházközség blogja A Iurca család egykori portája a máramarosszigeti szabadtéri néprajzi múzeumban A Berci és a Cupcea család háza ugyanott Ion Berciu balladája
Fényképek
Kategória:Máramaros megye települései Kategória:Máramaros vármegye települései