Felsőszemeréd (szlovákul Horné Semerovce) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Lévai járásában.
Fekvése Ipolyságtól 8 km-re északnyugatra, a Selmec jobb partján fekszik.
Élővilága Felsőszemeréden két gólyafészket tartanak nyilván, 2013-ban nincs adat költésről, 2014-ben a fészket elfoglalták. Valamikor 2019 környékén az áthelyezett vagy második fészekben 1 fiókát, 2023-ban 3, 2024-ben 1 fiókát számoltak meg.bociany.sk
Története left|200px|thumb|Gróf Stainlein Ottó kastélya 1906 1268-ban IV. Béla oklevelében "Zemered" néven említik először. Neve a régi magyar Zemere személynévből származik. 1324-ben "Scemered", 1351-ben "Eghazaszemered", 1403-ban "Felseuzemered", 1511-ben "Zemered Superior" néven szerepel az írott forrásokban. 1332-ben a pápai tizedjegyzék szerint papja 6 garast adózott, ez alapján a jelentősebb települések közé tartozott. A 13. század végén, mint az ipolyviski vár tartozéka a gróf Cseszneky család birtoka. A 14. században a Kacsics nemzetségbeli Kónyi család birtoka volt. A 18. században a báró Hellenbach családé, a 19. században a Földváry és Ivánka családoké. A 18. századra a falu elnéptelenedett. 1715-ben 11, 1720-ban 7 háztartása létezett. 1770-ben 10 jobbágy és 8 zsellércsalád élt a faluban. 1828-ban 50 házában 302 lakos élt. 1850-ben 359-en lakták. Jelentősebb birtokosai a Hellenbach, Wilczek, Ivánka és Stainlein-Saalenstein családok voltak.
Vályi András szerint "Alsó, Felső Szemeréd. Két Magyar falu Hont Várm. Alsónak földes Ura Gr. Koháry Uraság, amannak pedig több Urak; Felső az Alsónak filiája; lakosaik katolikusok, fekszenek Honthoz 2 mértföldnyire, a’ Selmetzi víz mellett; határbéli földgyeik jól termők, külömbféle vagyonnyaikat jó áron eladhattyák."
Fényes Elek szerint "Szemeréd (Felső), magyar falu, Honth vmegyében. Igen kies környéken 1/4 mértföld a szalatnyai savanyú vizhez: 337 kath., 72 evang. lak. Határja hasonló az Alsó-Szemerédihez. F. u. Steinlein, Ivánka, sat. Ut. p. Ipoly-Ságh."
A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Ipolysági járásához tartozott.
Népessége
1880-ban 615 lakosából 421 magyar és 130 szlovák anyanyelvű volt.
1890-ben 612 lakosából 507 magyar és 91 szlovák anyanyelvű volt.
1900-ban 696 lakosából 608 magyar és 70 szlovák anyanyelvű volt.
1910-ben 690 lakosából 630 magyar, 48 szlovák, 10 német és 2 egyéb anyanyelvű volt.
1921-ben 851 lakosából 513 magyar és 281 csehszlovák volt.
1930-ban 661 lakosából 506 magyar és 132 csehszlovák volt.
1941-ben 643 lakosából 596 magyar és 45 szlovák volt.
1991-ben 685 lakosából 449 magyar és 230 szlovák volt.
2001-ben 633 lakosából 344 magyar és 278 szlovák volt.
2011-ben 610 lakosából 314 szlovák és 276 magyar.
2021-ben 641 lakosából 245 (+24) magyar, 327 (+13) szlovák, 1 (+1) cigány, 6 egyéb és 62 ismeretlen nemzetiségű volt.ma7.sk
Neves személyek Itt született 1818-ban Ivánka Imre történész, emlékíró, katona, a kiegyezés politikusa, több országos egyesület alapító tagja (Magyar Vöröskereszt, Országos Honvédegylet).Dr. Kiss László- Ozogány Ernő- Lacza Tihamér - A magyar tudomány évszázadai II.-Magyar orvosok, mérnökök, tudósok (Lilium Aurum Kft., Dunaszerdahely, 1996, ) Emléktábláját 2004-ben leplezték le. Itt született 1817-ben Ivánka Zsigmond politikus, híres szónok, gazdasági szakíró. Itt született 1854-ben Ivánka László politikus, huszárfőhadnagy. Itt volt nevelő Hamaliar Márton evangélikus egyházi író. Itt nyugszik Wilczek Frigyes országgyűlési képviselő, Nyitra, majd Hont vármegye főispánja, földbirtokos.
Nevezetességei Római katolikus temploma – kapuzatának felirata alapján – 1482-ben épült gótikus stílusban, mellette magyar rovásírás olvasható, mely az évszámot és papjának nevét tartalmazza. A Wilczek-kastély 1763-ban épült barokk stílusban, a 19. században klasszicista stílusban alakították át. Eredetileg a Hellenbach családé volt, akik élénk társadalmi életet éltek. Több neves személyiség, köztük Széchenyi István és Erkel Ferenc is megfordult falai között. A falu határában található az egykori nagybirtok 150 m hosszú pincéje, melyet a 18. században még Hellenbach János építtetett. Egy ideig a bor tárolása mellett gabonatárolásra is használták. A falu közepén álló kőharangláb a 18. század elején épült. A falu közepén még látható néhány szép, népi építésű parasztház. A két világháború áldozatainak emlékművét 1998-ban avatták fel a temetőkertben.
Jegyzetek
Források Rómer Flóris 1865: Tót-e a szemerédi templom felirata? Magyar Sion Püspöki Nagy Péter 1968: A felső-szemerédi rovásemlék. Irodalmi Szemle Püspöki Nagy Péter 1971: A felsőszemerédi rovásemlék Csáky Károly 1998: Felsőszemeréd. A rovásírásos emlékhely. Honismereti Kiskönyvtár 27. Helena Saktorová 2008: Príspevok k poznaniu knižnice aristokratickej rodiny Stainlein-Saalenstein v Horných Semerovciach. Forum Historiae 2008/2. Juraj Šedivý 2015: Nápis v Horných Semerovciach – Alebo ako sa gotický text menil na hlaholský a neskôr staromaďarský. Historica XLIX. Márton István 2018: A régi és új Felsőszemeréd Nevizánszky Gábor - Prohászka Péter 2018: Die Ausgrabung des Grafen Igó Chorinsky in Horné Semerovce/Felsőszemeréd im Jahre 1880. In: Anton Točík – legenda slovenskej archeológie. Nitra, 105-118.
Külső hivatkozások
muemlekem.hu induljelegyuton.hu Községinfó Felsőszemeréd Szlovákia térképén Alapinformációk E-obce.sk
Felsoszemered Kategória:Hont vármegye települései