Öt gyakori képarány x75px|4:3 4:3 x75px|3:2 3:2 x75px|16:9 16: 9 x75px|1,85:1 1. 85: 1 x75px|2,39:1 2 . 39: 1 Egy képhez vagy képkockához tartozó oldalviszony vagy képarány a kép szélességének és magasságának az aránya, a két számot rendszerint kettősponttal elválasztva. Például egy x:y képarány azt jelenti, hogy bármilyen nagy vagy kicsi képről is van szó, a szélességét x egyenlő hosszúságú egységekre osztva, majd ezekkel az egységekkel a magasságát megmérve éppen y egységet kapunk. Tehát egy 16:9 oldalviszonyú kép lehet akár 16 cm széles és 9 cm magas, 16 hüvelyk széles és 9 hüvelyk magas, 8 mm széles és 4,5 mm magas és így tovább.

Közvetett megadása történhet (főleg képernyőméret megadásakor szokásos) a szokásos x×y alakban, ahol x és y a szélesség és magasság képpontokban vagy hosszegységekben (pl. centiméter vagy hüvelyk); pl. 640×480 (px) elterjedt. Ez maga nem a képarány, de utóbbi kiszámítható ebből az adatból úgy, hogy az első és második számadat hányadosát képezzük (osztjuk). Pl. 800×600 képernyőméret esetén a képarány 8/6 = 4:3.

Az oldalviszonyt matematikailag x:y alakban szokás kifejezni. A filmtechnikában gyakran kerekített tizedestört formában adják meg, míg a fényképészetben és a televíziózásban az arány szerepel. Digitális képeknél különbség van a megjelenítési képarány („Display” Aspect Ratio) és a képpontok kiterjedésének aránya (storage aspect ratio, SAR) között.

A mozikban jelenleg alkalmazott leggyakoribb képarányok az 1,85:1 és a 2,39:1.A 2,39:1 arányt gyakran 2,40:1-ként tüntetik fel, és gyakran (hibásan) 2,35:1-ként hivatkoznak rá (kizárólag az 1970-es SMPTE-revízió előtt használták a 2,35:1 arányt). A televíziózásban és a videózásban leggyakoribb képarányok a 4:3 (1,33:1), amit a normál felbontású televízió használ és a HDTV által népszerűvé tett 16:9 (1,78:1). Más filmes és televíziós képarányok is léteznek, de ritkábban alkalmazzák őket.

A fényképészetben a leggyakoribb képarányok a 4:3 és a 3:2, újabban pedig a kiskereskedelemben elterjedt a 16:9 képarány is. Más oldalarányok, is léteznek, főként a közép- és nagy formátumú képeknél.

A televízió, DVD és Blu-ray esetében az eltérő képarányú formátumok közötti átalakításra több lehetőség létezik: a képterület kitöltése az eredeti kép felnagyításával (mindkét tengely mentén ugyanolyan mértékben) és a kilógó területek levágása (digital zooming and cropping), horizontális csíkok (letterboxing, szélesvásznú filmeknél) vagy vertikális csíkok (pillarboxing) hozzáadása az eredeti formátum képarányának megtartásával; a tv és DVD esetén az eredeti formátum a célterületre való megnyújtásával, így eltorzításával, akár úgy, hogy a kép közepén és a szélein különböző faktorral nyújtja meg a képet (Wide Zoom mode).

Praktikus szempontok A filmkockák képarányát a film fizikai arányai adják meg. A film a William Dickson és Thomas Alva Edison által 1892-ben meghatározott standard szerint négy perforációs lyuk magas. Szélessége 35 mm, a perforációk mérete 24,89 mm×18,67 mm, így a látható képarány 4:3, másként 1,:1. Ez az arány a hangsáv bevezetésével módosult. Hogy az ember látóteréhez alkalmazkodva továbbra is nagyobb legyen a szélesség, mint a magasság, csökkentették a kép méretét, ezzel mérete 22 mm × 16 mm-es az Academy szabványa szerint; ezzel az arány 1,375:1.

Terminológia A mozgóképipari konvenciók 1,0-del jelölik a kép magasságát, és gyakran kerekítenek, így lesz az anamorfikus film tényleges 2,39:1 aránya 2,40:1 vagy 2,40. Az amerikai mozikban a képarány 1,85:1 és 2,40:1. Egyes európai országokban a széles vászon szabványa az 1,66:1 arány. Minden film az akadémiai 1,37:1 -es szabványt használta 1953-ig, az első széles vásznú Paramount gyártmányú Shane westernfilmig. Ebben az időben jelent meg a hasonló (1,33:1) képarányú televízió, ami veszélyes vetélytársa lett a mozinak, ezért Hollywood új, széles vásznú szabványokat adott ki: hogy csak néhányat említsünk, CinemaScope (egészen 2,6:1-ig), Todd-AO (2,20:1), és VistaVision (kezdetben 1,50:1, most 1,66:1-től 2,00:1-ig). Az 1,85:1-es flat képarányt 1953 májusában vezették be, ami elterjedt szabvánnyá vált az Amerikai Egyesült Államokban és még sok más helyen. A széles vásznú film készítésének technikája A filmek szélességét behatárolta a filmtekercsek perforációja és hangsávja, ezért egyes széles vásznú filmek felvételéhez a szokottnál több kamera kell. A VistaVision oldalra fordította a 35 mm-es filmet, így a perforációk felülre és alulra kerültek, és csak a függőleges méret volt behatárolva, míg a vízszintes bővíthetővé vált. A kezdetben alkalmazott 1,50:1-es arányt optikailag konvertálták, és egyes részeit kitakarták, hogy elérjék az 1,85:1-es képarányt. A Lucasfilm rövid időre felélesztette ezt a formátumot az 1970-es években, és speciális effektekhez alkalmazta a kép minőségének megőrzése érdekében. A legtöbb akkoriban használt eszköz számára ez túl széles volt, így a nyomtatás és a labormunka is megdrágult, és az eszközök fejlődésével fölöslegessé is vált.

A tévé Super 16 mm-es filmet használt, mert olcsóbb, és csak az egyik oldalán van hangsáv, ami már elég is, hiszen nem vetítik ki, mint a moziban, hanem videotechnikával közvetítik. Képaránya 1,66:1 , ami már elég közel van a 16:9-es (1,78:1) arányhoz. 35 mm-re növelhető, és így játékfilmekhez is kiváló. A leggyakrabban használt szabványok 4:3 arány A (1,:1) hagyományos arány jellemző a legtöbb tévékészülékre és számítógépes képernyőre. A némafilm-korszak 35 mm-es filmjére megy vissza; ma Super 35 néven használják. Ehhez közeli a hangosfilm beköszöntével létrehozott 1,375:1-es arány, ezért nem kellett átszerkeszteni a filmeket a televízió korai szakaszában, vagyis az 1940-es és az 1950-es években. Mivel a tévé a mozi veszélyes vetélytársává vált, Hollywood bevezette a széles vásznú filmet. 16:9 arány A 16:9 (1,:1) arány a HDTV nemzetközi szabványa. Ezt használja a nem HD digitális tévé és a PALplus analóg széles vásznú tévé. A japán Hi-Vision 5:3 aránnyal indult, de azóta ők is átváltottak 16:9-re (5⅓:3). Sok digitális videokamera tud felvételt készíteni ezzel az aránnyal, és ez az egyetlen széles vásznú arány, amit a DVD alapértelmezetten támogat. A gyártók a kép függőleges méretének beszűkítésével 1,85:1 és 2,39:1 arányú filmeket is kiadhatnak. Sok 1,85:1 arányú film azonban, például az amerikai-olasz koprodukcióban készült Man of La Mancha viszonylag jól illik a HDTV arányaihoz, és anamorfikus technikával adják ki, így nincs szükség a függőleges méret szűkítésére.

Összefüggések a kép méreteivel A képernyők méretét gyakran a képátlóval adják meg.

ahol m a magasság, l a szélesség, r a képarány, d a képátló, és T a terület.

Összehasonlítás Két képarány összehasonlítása további feltételeket igényel: összehasonlíthatunk azonos szélességű, magasságú, területű vagy képátlójú képeket. Felvetődhet az arányok esztétikussága is (a 16:9 áll a legközelebb az aranymetszéshez), vagy a kép tárgya milyen arányú: a teljes alakos képeknek a függőleges, a panorámaképeknek a vízszintes mérete a meghatározó.

Ugyanazzal a képátlóval a 4:3 arányú kép területe a nagyobb, mivel közelebb áll a négyzethez, ami maximalizálja az adott képátlójú téglalapok területét. A CRT-technológiához is inkább a négyzet áll közelebb. Ugyanez igaz a diavetítőkre, vagy más optikai eszközökre, például a kamerákra. Az LCD és a plazma technológia számára inkább a terület a fontos, tehát ha alacsonyabb és szélesebb kijelzőket gyártanak, akkor a terület csökkenthető a képátló megőrzésével.

A következők egy kép különböző arányú kivágásait hasonlítják össze. A négyzethez közelebbi arány a közteret, míg a szélesebb arány az épületet hangsúlyozza.

Azonos képátlóval:

thumbnail|284px|4:3 (1,:1) thumbnail|310px|16:9 (1,:1)

Azonos területtel:

thumbnail|283px|4:3 (1,:1) thumbnail|327px|16:9 (1,:1)

Azonos magassággal:

thumbnail|284px|4:3 (1,:1) thumbnail|380px|16:9 (1,:1)

Azonos szélességgel:

thumbnail|284px|4:3 (1,:1) thumbnail|284px|16:9 (1,:1)

Használt és használatos képarányok 1,15 más néven Movietone arány. A hangosfilm kezdeti szakaszára jellemző, amikor is a hangsáv elfoglalta a szabványos film szélét, így a kép majdnem négyzetesre szűkült. 1926-32 körül használták. Gyakran hibásan 1:37 aránnyal vetítették vagy közvetítették ezeket a filmeket. Ezzel a képaránnyal készült a Sunrise, az M és a Hallelujah!.Scott Eyman, The Speed of Sound: Hollywood and the Talkie Revolution, 1926-1930, New York, Simon & Schuster (1997), p. 222. 1, (4:3) a 35 mm-es némafilm képaránya, ma a tévé és a videó elterjedt képaránya, és az MPEG-2 formátumú videofájlok képaránya. A standard 16 mm és a Super 35mm filmek is ezzel az aránnyal készülnek. Nagy hatással volt az újabb arányok megválasztására. 1,37 a teljes 35 mm-es hangosfilm képaránya, 1932 és 1953 között szinte egyeduralkodó a mozikban. Az AMPAS 1932-ben hivatalosan akadémiai arány néven elfogadott szabványa. Ma már csak ritkán fordul elő. 1,43 IMAX formátum. A film szélessége 70 mm, de oldalára van fordítva, így a képek szélesebbek lehetnek. 1,50 (3:2) a fényképészetben használt 35 mm-es film aránya, ahol a kép magassága 8 perforáció. A VistaVision oldalra fektetett filmjének is ez az alapértelmezett aránya. 1, (14:9) kompromisszumos képarány a széles vásznú és a nem széles vásznú film között. Többek között reklámfilmeket forgatnak ezzel az aránnyal. Vetítéskor a vetítő képarányától függően a képhez oldalt vagy alul és felül fekete sávokat adnak. 1,60 (16:10) a szélesebb számítógépes képernyők aránya például 1920x1200-as felbontással. 1, (15:9 = 5:3) a Paramount által bevezetett arány a 35 mm-es filmhez. Több európai országban szabvány méret. Gyakran 1,67:1-re kerekítik. Az 1980-as évektől a 2000-es évek első évtizedéig a Walt Disney Feature Animation's CAPS program kompromisszumos képaránya a mozi 1,85-ös és a tévé 1,33-as képaránya között. 1,75 korai 35 mm-es széles vásznú képarány. Az MGM és a Warner Bros. használta 1953 és 1955 között. A Disney néhány 1950-es évek után keletkezett filmjét is ezzel az aránnyal adta ki DVD-n. 1, (16:9 = 42:32) széles vásznú filmszabvány. Egyes tévék is ebben a szabványban készültek. Az MPEG-2 fájlformátum által felkínált három arány egyike. Néha 1,78:1-re kerekítik. 1,85 35 mm-es angol és amerikai szabvány. Az Universal Pictures vezette be 1953 májusában. A kép három perforációs magasságú, ezért gyakran három perforációt használnak fel egy képhez, hogy spóroljanak a filmmel. Azonban, ha nagyon eltérő aránnyal akarják vetíteni, akkor hagyományos négy perforációs magasságúra kell alakítani a képeket, és ezzel még több film megy veszendőbe. 2,00 a SuperScope aránya, amit a Univisium is használ. Egyes amerikai stúdiók dolgoztak vele az 1950-es években, de az 1960-asokban elhagyták. Mostanában a Red One kamerarendszer népszerűsíti. 2001-ben a Studio Ghibli ezzel az aránnyal készítette a Spirited Awayt. 2,10 tévéfilmek és művészfilmek tervezett aránya. 2,20 70 mm-es szabvány. A Todd-AO számára készült az 1950-es években. 2,21 az MPEG-2 fájlformátumban választható arány. Ritkán használják. 2,35 a 35 mm-es anamorfikus film képaránya 1970-ig. A CinemaScope és a korai Panavision használta. Azóta megváltozott az anamorfikus arány, most 2,39, de gyakran még mindig 2,35-ként hivatkoznak rá. Az indiai Bollywood 1972 óta ezzel az aránnyal adja ki művészfilmjeit. 2,37 (64:27 = 43:33) ezt az arányt a tévé vezette be 2010-ben. Ezt az arányt azonban nem veszik figyelembe a közvetítésnél. 2,40 35 mm-es anamorfikus képarány 1970-től. Az anamorfikus mozifilmek aránya. A 2,39-ot gyakran kerekítik erre az arányra. A kereskedelemben Panavision vagy 'Scope néven kapható. 2,55 a CinemaScope eredeti képaránya a hangsáv hozzáadása, vagyis 1954 előtt. A CinemaScope 55 is ezt használja. 2,59 a teljes magasságú Cinerama aránya. Három 35 mm-es kép egymás mellé vetítésével nyerik. 2, a Super 16 mm-es film kimenete anamorfikus lencserendszer használatakor. A végeredmény azonban 15:9 arányú a film adottságaihoz alkalmazkodva.