Magatartászavarról általában Definíció A BNO-10 meghatározása szerint a magatartászavar (F91): A visszatérő és tartós antiszociális, agresszív, vagy dacos magatartás jellemző. A viselkedés a kornak megfelelő szociális elvárások durva áthágásához vezet, sokkal súlyosabb mértékben, mint egy hagyományos gyerekcsíny vagy serdülőkori lázadás. Izolált antiszociális vagy kriminális cselekedetek önmagukban nem elegendőek a diagnózis használatához, ami a viselkedés tartós zavarára utal. Nem javasolt a diagnózist használni akkor sem, ha a magatartászavar kevesebb, mint 6 hónapja észlelhető. A magatartászavar más pszichiátriai zavar tünetei közé is tartozhat, ilyenkor meg kell találni a mentális zavar megfelelő diagnózisát: Kizáró okok lehetnek a (ritka és) súlyos állapotok (szkizofrénia, mánia, pervazív fejlődési zavar, hiperkinetikus zavar és a depresszió). A magatartászavarok egy része a felnőttkori antiszociális személyiségzavarba torkollhat. Jól elkülöníthető az emocionális zavartól, de a hiperaktív zavartól kevésbé, mivel sok az átfedés.

Típusai F 91.0 Családi körre korlátozódó magatartászavar Több, mint az ellenkezés vagy dac, disszociális és agresszív viselkedést jelent, melyben az abnormális viselkedés teljesen vagy majdnem teljesen az otthonra, a szűk értelemben vett családtagokkal való interakciókra korlátozódik. A súlyosan zavart szülő-gyerek kapcsolat önmagában nem elegendő; elő kell fordulnia még az otthonról való szökésnek, pénzlopásnak is a diagnózishoz. Ez kifejezett, szándékosan destruktív viselkedéssel társul, ami leggyakrabban valamelyik családtag (illetve annak személyes tárgyai) ellen irányul. Hátterében gyakran valamely családtaggal való kifejezetten rossz viszony húzódik meg, egyes esetekben akkor alakul ki, mikor (új) kistestvér születik. F 91.1 Kortárscsoportba sem beilleszkedők magatartászavara (nem szocializált magatartászavar) Jellemzője a többi gyerekkel való kapcsolat átható abnormalitása, ami kombinálódik az állandó antiszociális és agresszív magatartással, amely kimeríti a magatartászavar általános kritériumait, és nem csak ellenkezést, dacot, bomlasztó viselkedést foglal magába. Ennek a zavarnak a kortárscsoportba való beilleszkedés hiánya a legfontosabb tünete. F 91.2 Kortárscsoportba beilleszkedők magatartászavara (szocializált magatartászavar) Jellemzője a kortárscsoportjukba jól beilleszkedett egyének állandó antiszociális vagy agresszív magatartása. Az elkülönítés kulcsa a meglévő, tartós, kortársakkal kötött barátságok (amennyiben a kortárscsoport az elfogadhatatlan viselkedést helyesli és a szubkultúra szabályozza azt). Ha az antiszociális viselkedés támadásokat, kötekedést takar, akkor az áldozatokkal vagy idősebb gyerekekkel általában zavart kapcsolata van. A felnőttekkel való kapcsolat változó, tekintélyszemélyekkel rossz, míg másokkal jó lehet. Az emocionális zavar elhanyagolható. A magatartászavar a családon kívül sokkal kifejezettebb és sokszor az iskolára jellegzetes. Ide sorolják: a Csoportos magatartászavart; a Csoportos garázdálkodást; a Bandatagok támadásait; Csoportos lopást; és az Iskolakerülést – nem ide sorolódik: viszont a Bűnöző magatartás, pszichiátriai zavar nélkül. F 91.3 Nyílt (kihívó) oppozíciós zavar Elsősorban kifejezetten dacos, engedetlen, kötekedő (bomlasztó) viselkedéssel jellemezhető, amibe nem tartoznak bele a garázda cselekedetek, illetve az agresszív vagy antiszociális viselkedés sokkal extrémebb formái. Ez általában 9-10 éves kor alatti gyerekeknél előforduló magatartászavar. (Kérdés, hogy a Magatartászavar általános kritériumaihoz illetve kategóriájához képest a különbség csak mennyiségi vagy minőségi.) Alapvető tünete a zavarnak a tartósan negativisztikus, ellenséges, támadó, provokatív és indulatos viselkedés, amely egyértelműen kívül esik az adott életkorú gyerekek szocio-kultúrájának normális határain. (Nem tartoznak ide a mások emberi jogaival szembeni súlyos erőszakos cselekedeteket magába foglaló Családi körre korlátozódó illetve a Kortárscsoportba beilleszkedettek magatartászavarok.) Az ide sorolható gyerekek gyakran és aktívan elutasítják a felnőttek kéréseit, vagy szerepeket és szándékosan dühítenek másokat. Általában dühösek és haragtartók, könnyen megbántódnak, feldühödnek, amennyiben saját hibáikra figyelmeztetik őket. Kifejezetten perfekcionisták lehetnek, jó intellektussal rendelkezhetnek. Alacsony frusztrációs toleranciájuk van, könnyen indulatba jönnek. Az ellenkezésük tipikusan kihívó jellegű, konfrontációt kezdeményezők, általában kifejezetten durvák, együttműködést kerülők, tekintélyszemélyekkel ellenkeznek. A racionális érvelést, a realitást nem hajlandók figyelembe venni, olykor úgy tűnik, mintha kizárólag az ellenkezésen keresztül fejeznék ki magukat. Ez a viselkedés nyilvánvaló azokkal felnőttekkel és gyerekekkel, akiket már jól ismer (idegenekkel alig). Az alapvető különbség a többi magatartászavarhoz képest, hogy törvénybe ütköző és mások emberi jogait sértő cselekedetek nem észlelhetők (nincs lopás, zaklatás, támadás, destrukció) – viszont a kihívó oppozíciós zavar tünetei gyakran észlelhetők más magatartászavarokban. F 91.8 Egyéb magatartászavar – Viselkedés zavar F 91.9 Nem meghatározott magatartászavar – Diszruptív viselkedési zavar Ide sorolódik a máshol nem osztályozott gyermekkori viselkedészavar és a máshol nem osztályozott gyerekkori magatartászavar.

Mi okozhatja? Alapja: szociális adaptáció sérülése Genetikai tényezők Agresszív szülőtől származó örökbefogadott utódok között nagyobb számban fordul elő. Kromoszóma rendellenességek, melyek értelmi fejlődés elmaradásával is járnak: Down-szindróma, Edwards-szindróma, Patau-szindróma , stb. Betegségek: pl. süketség, vakság. Kötődési készség (attachment): minden újszülöttnek biológiailag determinált érzékenysége van kapcsolatok létesítésére, minden csecsemő 6-8 hónapos korra kialakítja szelektív kötődését egy bizonyos személyhez. Környezeti hatások Szülő személyisége: Nyitott vagy zárkózott Meleg elfogadó vagy elutasító Türelmes vagy ingerlékeny Magabiztos vagy szorong Szülő fizikai vagy pszichés betegsége Család szociokulturális miliője Éhezés Nevelési attitűd – büntetés Fizikai bántalmazás Kirekesztettség Organikus sérülések: Prenatális sérülések: pl. hypoxiás, vérzéses eredetű – prefrontális lebenyt érintik. Perinatalis sérülések: komoly értelmi és mozgásfejlődésbeli elmaradást okoznak. Postnatális sérülések: tumor, egyéb sérülések, balesetek. Pszichés traumák: Fontos családtag elvesztése, feldolgozatlan gyász. Állami gondozásba kerülő gyermekek. Súlyosan bántalmazott, vagy elhanyagolt gyermek. Csonka családban felnőtt gyermek.

Tünetek tanulási motiváció zavara fáradékonyság szórt, könnyen elterelhető figyelem állandó fészkelődés bekiabálás tanítási órába verbális agresszivitás gyenge feladattudat félelem a felnőttektől félelem a társaktól félelem a feladathelyzetektől visszahúzódás gyakori hallgatás kötözködés a társakkal agresszív viselkedés a felnőttekkel szemben trágár beszéd hazudozás sértődékenység hangulatingadozás szófogadatlanság önbizalom hiánya gyakori sírás szemkontaktus kerülése alkalmazkodóképesség zavara meggondolatlanság ügyetlenség impulzivitás zavart nevetgélés körömrágás ujjszopás ideges játék a kezekkel gyors, hirtelen kapkodó mozdulatok bizonytalan körbetekintgetés lopás csavargás társas kapcsolatok hiánya szemtelenkedés a felnőttekkel gyakori hasfájás verekedés érzékenység öntörvényűség hangoskodás bohóckodás hiszékenység felelősség hárítása uralkodás másokon érdektelenség türelmetlenség zárkózottság bosszúállás dac kiszámíthatatlanság passzivitás rosszindulatúság összefüggések nehezebb felismerése dadogás indulatosság

Magatartászavaros fiatalok a családban

A társadalmi beilleszkedés legnagyobb kihívása napjainkban egyre növekvő deviáns viselkedésű fiatalok megjelenése. Fokozottabb veszélyt jelent a bűnözés, agresszív életellenes és a testi épség elleni bűncselekmények arányának emelkedése.

Pszichés problémák: A (főleg az antiszociális viselkedést magyarázó) korai teóriák hiányos szuperegót, illetve ego-gyengeséget feltételeztek. A magatartászavarral küzdők egy része intézetben nevelkedettek közül kerül ki, vagy változó nevelők közt élt, kapcsolati, kötődési zavarai lehetnek. Jellemzőek a beilleszkedési problémák minden közösségben. Viselkedésben tapasztalható a grandiozitás, a kritikátlanság; a gondolkodásban előtérben lehet az egoizmus, és a gyanakvó, paranoid felfogásmód, a feltűnő empátia-hiány mögött a bizonytalanság és a csökkent önértékelés. Elhárító mechanizmus: főként az elkerülés, tagadás, az agresszorral való azonosulás, valamint az externalizáció. Interperszonális kapcsolataikra a gyanakvás, a hosztilitás; valamint az empátia és a bűntudat hiánya jellemző. Előfordulnak ugyanakkor internalizáló viselkedésformák is: öngyilkossági kísérlet, önsebzés; a társuló pszichiátriai betegségek közül a hiperkinetikus zavar és a depresszió a leggyakoribb. Az alacsony intelligencia, illetve a tanulási (részképesség) zavarok tekintetében elmondható, hogy ezek (több más faktoron keresztül) növelik a magatartászavar kialakulásának valószínűségét.

Szociális nehézségek: 'Társadalmi helyzet (szociológiai teóriák, 60-as évek): Az antiszociális viselkedés mögött a szociális depriváció miatti csalódottság és düh állhat, esetleg másféle normák. A gyakoriság nem a vétségben, hanem a felderítésben (elfogott elkövetők számában) több az alacsonyabb osztályokban. A társadalmi helyzeten kívül fontos tényezők még: A család nagysága, a szülői felügyelet, a szülők fizikai és mentális betegségei; a gyermeknevelési szokások – az erős testi fenyítés és a gyermekkori agresszív viselkedés összefüggése – az alkohol- és droghasználat módja. Tömegkommunikációs hatások: A televízióban illetve a nyomtatott médiában a fizikai erőszak, a brutalitás és a katasztrófák képeivel vagyunk elárasztva, egyre fiatalabb életkorban “jutnak hozzá” a gyerekek az öldöklős akció-horror elemekkel telezsúfolt PC-s játékokhoz és filmekhez. Mindezek megértése életkor-függő. A filmekben látott igazolást vagy jutalmazást nyert agressziót a gyerekek utánozzák; az erőszak gyakori látványa a saját agresszivitást növeli, míg a mások agresszivitásával (illetve szenvedésével) szemben közönyössé, fásulttá tesz. Szülői, nevelési hatások: A nagyon agresszív, antiszociális fiatalok szülei is nagyon agresszívek. A viselkedés tanulása, utánzása (az agresszorral való azonosulás) inkább magyarázza, mint az öröklődés. Felmerül ugyanakkor a fizikai bántalmazás következtében elszenvedett organikus agysérülés lehetősége, amely hangulati ingadozáshoz, impulzív magatartáshoz vezethet az agresszív szülők gyermekeinél. A csonka család nem annyira mutat korrelációt az antiszociális viselkedéssel, mint a rossz családi élet, az állandó feszültségek és a verekedések. Szülői következetlenség, hideg, érzelmi támogatást nem nyújtó szülő-gyerek kapcsolat jellemző.

Deviancia?

Magatartás-zavar és deviancia A magatartászavaros fiatalok nem fogyatékosok – sem testileg, sem értelmileg – viszont a fogyatékosok között is vannak magatartászavaros fiatalok. Ha a magatartászavaros fiatal elfogadott normát szeg meg tetteivel, eltérő viselkedése antiszociális viselkedéssé fajul, akkor alkalmazható rá a deviáns, normaszegő viselkedésű magatartászavaros fiatal fogalma. Előfordulhat, hogy egy adott társadalomban elfogadott elvárások, normák nem egyeznek meg egy másik társadalom normáival. Ennek, illetve a normák eltérésének megfelelően ami az egyik társadalomban normaszegésnek, deviáns viselkedésnek számít, a másik társadalomban nem az. De még egy adott társadalmon belül is másként ítéli meg egy-egy réteg a deviancia fogalmát, attól függően, hogy melyik csoportba sorolja önmagát, vagy előítéletek alapján hova sorolják mások.