Oliver Wolf Sacks, CBE (London, 1933. július 9. – New York, 2015. augusztus 30.), brit származású amerikai neurológus és író.

A neurológia és a pszichiátria professzora volt a New York Egyetem Orvostudományi karán, korábban (2007–2012) a Columbia Egyetemen, ahol a Columbia Artist címet is birtokolta. Még korábban több évet töltött a Yeshiva Egyetem Albert Einstein College of Medicine klinikai karán. Sacks több bestseller írója volt,^ "Borzoi Reader | Authors | Oliver Sacks". About the Author. Random House. Hozzáférés ideje: 2009-03-05. melyek közül jó néhány neurológiai rendellenességektől szenvedő emberek esettanulmánya. Az 1973-ban megjelent Ébredések (Awakenings) című könyvéből azonos című, Oscar-díjra jelölt filmadaptáció is készült 1990-ben Robin Williams és Robert De Niro főszereplésével.^ "Awakenings (1990)". IMDb: The Internet Movie Database. Hozzáférés ideje: 2009-03-05. Továbbá ő és a Musicophilia: Tales of Music and the Brain című könyve voltak a PBS-en futó Nova című sorozat Musical Minds című epizódjának témája.

Fiatalsága és tanulmányai

Sacks egy észak-londoni zsidó pár negyedik gyermeke volt. Édesapja Samuel Sacks belgyógyász, édesanyja pedig Muriel Elsie Landau, Anglia első női sebészeinek egyike.^ a b c Brown, Andrew (5 March 2005). "Oliver Sacks Profile: Seeing double". The Guardian. Hozzáférés ideje: 2008-08-10. Sacksnak kiterjedt rokonsága van, unokatestvérei közé tartozik többek között az izraeli államférfi Abba Eban, az író és rendező Jonathan Lynn, és a közgazdász Robert Aumann. Hatéves korában őt és Michael nevű bátyját evakuálták Londonból, hogy megmentsék őket a német bombázásoktól. Egy közép-angliai bentlakásos iskolába küldték, és ott is maradt 1943-ig. Az Uncle Tungsten című emlékiratában említi, hogy fiatal korában lelkes amatőr vegyész volt.^ Sacks, Oliver (2001). Uncle Tungsten: Memories of a Chemical Boyhood. Vintage Books. . Mivel osztotta szülei lelkesedését a gyógyászat iránt, 1951-ben beiratkozott a The Queen’s College-ba az Oxfordi Egyetemen, ahol 1954-ben fejezte be a Bachelor of Arts (BA) képzést fiziológia, és biológia szakon.^ a b c d "Oliver Sacks, MD, FRCP". Official site. Hozzáférés ideje: 2008-08-09. 1958-ban ugyanebben az intézményben kezdte meg a Master of Arts (MA) tanulmányait, ahol sebészként végzett, így orvosi képesítést szerzett. A San Fransiscó-i Mt. Zion kórházban, és a UCLA-n töltötte rezidens éveit.

Pályafutása bélyegkép|jobbra|Oliver Sacks Miután megszerezte brit orvosi besorolásának amerikai megfelelőjét, Sacks New Yorkba költözött, ahol 1965-től élt és praktizált neurológusként. 1966-ban kezdett konzultálni a Beth Abraham kórház krónikus beteg osztályán.^ a b c d "Biography . Oliver Sacks, MD, FRCP". Official website. Hozzáférés ideje: 2008-08-09. Itt egy, az 1920-as évek encephalitis lethargica (első leírója, Constantin von Economo után hívják von Economo betegségnek is) járványát túlélő csoportjával dolgozott, melynek tagjai már évtizedek óta képtelenek voltak egyedül mozogni. Ezek a betegek, és az ő kezelésük volt Awakenings című könyvének alapja.

Sacks oktatóként, majd neurológus klinikai professzorként dolgozott az Albert Einstein College of Medicine-ben 1966-tól 2007-ig; a New York University orvosi karán is volt egy állása 1999-től 2007-ig. 2007 júliusában a neurológia és a pszichiátria professzoraként csatlakozott a Columbia University orvosi központjának fakultásához. Ugyanekkor az egyetem Morningside kampusza elsőként ítélte neki a Columbia University Artist címet, felismerve munkáját és szerepét a művészetek és tudományok áthidalása között.

1966 óta Sacks jó néhány, a Little Sisters of the Poor által üzemeltetett ápoló otthonban dolgozott mint neurológiai konzulens, és 1966-tól 1991-ig ugyanebben a titulusban működött a Bronx State kórházban.

A Beth Abraham kórházban végzett munkája segített megteremteni azt az alapot, melyre a Music and Neurologic Function (IMNF) épül, és melynek Sacks jelenleg tiszteletbeli orvosi tanácsadója.^ "About the Institute". Institute for Music and Neurologic Function. Hozzáférés ideje: 2008-08-09. 2000-ben az IMNF Music Has Power díjjal elsőként tüntette ki. 2006-ban újra megkapta ezt az elismerést, hogy megemlékezzenek “a Beth Abrahamben eltöltött 40 évéről, és tisztelegjünk kiemelkedő hozzájárulása előtt a zeneterápia, és a zene emberi agyra és elmére gyakorolt hatásának támogatásában.”^ Beth Abraham Family of Health Services (13 October 2006). "2006 Music Has Power Awards featuring performance by Rob Thomas, honoring acclaimed neurologist & author Dr. Oliver Sacks". Press release. Hozzáférés ideje: 2008-08-10.

Sacks később a Little Sisters of the Poor neurológiai konzulense volt, és fenntartotta praxisát New Yorkban. A The Neurosciences Institute, és a New York Botanical Garden bizottságaiban is közreműködött.

Irodalmi munkássága

Oliver Sacks 1970 óta írt könyveket a neurológiai pácienseivel való tapasztalatairól. Írásait több mint huszonöt nyelvre fordították le. Könyvei mellett Sacks rendszeresen publikált a The New Yorkerben, és a The New York Review of Booksban, és más orvosi, tudományos, és általános kiadványokban.^ "Archive: Search: The New Yorker—Oliver Sacks". Hozzáférés ideje: 2008-08-13.^ "Oliver Sacks—The New York Review of Books". Hozzáférés ideje: 2008-08-13.^ "Oliver Sacks . Publications & Periodicals". www.oliversacks.com. Hozzáférés ideje: 2008-08-13.

Sacks munkája már “szélesebb körű médiában szerepelt, mint bármely más orvosé aki ír is”,^ Silberman, Steve. "The Fully Immersive Mind of Oliver Sacks". Wired.com. Hozzáférés ideje: 2008-08-10. 1990-ben pedig a New York Times azt írta róla, hogy “a mai orvostudomány egyfajta udvari költőjévé vált”.^ Broyard, Anatole (1 April 1990). "Good books abut (sic) being sick". The New York Times. Hozzáférés ideje: 2008-08-10. Leírásai az emberekről, akik megbirkóznak és alkalmazkodnak neurológiai feltételekhez vagy sérülésekhez, gyakran rávilágít arra, hogy a normál agy hogyan foglalkozik az észleléssel, emlékezettel, és egyéniséggel.

Sacks úgy vélte, hogy írói stílusa a XIX. századi “klinikai anekdoták” műfajából nőtte ki magát, egy olyan irodalmi stílusból, mely részletes esettanulmányokat tartalmazott. Inspirációi közé számította az orosz A. R. Luria esettanulmányait is.^ "The Inner Life of the Broken Brain: Narrative and Neurology". Radio National. All in the Mind. 2 April 2005. Hozzáférés ideje: 2008-08-10.

Sacks gazdag narratív részletességgel írja le eseteit, a beteg tapasztalataira összpontosítva (a The Leg to Stand On esetében ő maga volt a páciens). A betegek akikről ír gyakran képesek különböző módon alkalmazkodni a helyzetükhöz annak ellenére, hogy állapotuk az általános vélekedés szerint gyógyíthatatlan.^ Sacks, Oliver (1996) . "Preface". An Anthropologist on Mars (New ed.). London: Picador. xiii–xviii. . ""The sense of the brain's remarkable plasticity, its capacity for the most striking adaptations, not least in the special (and often desperate) circumstances of neural or sensory mishap, has come to dominate my own perception of my patients and their lives."" Leghíresebb könyve az Awakenings, az L-Dopa nevű új gyógyszerrel való tapasztalatait írja le a Beth Abrahamben lévő post-encephalitic páciensekkel. Ez a könyv volt a brit televízió Discovery című sorozatának számára készült első dokumentumfilm (1974) tárgya is.

A többi könyvében Tourette szindrómás és Parkinson kóros esetekről, és a betegségek hatásáról is írt. A The Man Who Mistook His Wife for a Hat névadó története egy vizuális agnóziás férfiről szól, ami egy 1986-os Michael Nyman opera témája volt. Az An Antropologist on Mars névadó története Temple Grandinről, egy high-functioning autista professzorról szól, és megnyerte a Polk díjat magazin tudósításért. A Seeing Voices, Sacks 1989-es könyve különböző témákat ölel fel süket emberek vizsgálatáról.

A The Island of the Colorblind című könyvében Sacks a guami Chamorro emberekről ír, akiknél nagyon magas a Lytico-bodig nevű neurodegeneratív betegség aránya (az Amiotrófiás laterálszklerózis és a parkinzonizmus pusztító kombinációja). Paul Cox-szal publikált, és arra jutottak, hogy elképzelhető, hogy ez egy környezeti hatás miatt van, egész pontosan a beta-methylamino L-alanin (BMAA) nevű méreg miatt, mely a cycad mogyoróban halmozódik fel a repülő róka denevér biomagnifikációja által.^ Murch SJ, Cox PA, Banack SA, Steele JC, Sacks OW (October 2004). "Occurrence of beta-methylamino-l-alanine (BMAA) in ALS/PDC patients from Guam". Acta Neurol. Scand. 110 (4): 267–9. doi:10.1111/j.1600-0404.2004.00320.x. PMID 15355492.^ Cox PA, Sacks OW (March 2002). "Cycad neurotoxins, consumption of flying foxes, and ALS-PDC disease in Guam". Neurology 58 (6): 956–9. PMID 11914415.

Sacks néha szembekerült az orvosi és rokkantsági vizsgálati közösségek kritikáival. Az 1970-es 1980-as években az Awakenings című könyv, és a benne szereplő betegek sok kritikát kaptak, vagy figyelmen kívül hagyták őket a legtöbb egészségügyi létesítményben azzal az indokkal, hogy Sacks munkájának alapja nem a mennyiségi, double-blind tanulmányi modell volt. Beszámolóját az autista savantok képességeiről a kutató Makoto Yamaguchi megkérdőjelezte,^ Yamaguchi M (August 2007). "Questionable aspects of Oliver Sacks's (1985) report". J Autism Dev Disord 37 (7): 1396; discussion 1389–9, 1401. doi:10.1007/s10803-006-0257-0. PMID 17066308. for free access http://secamlocal.ex.ac.uk/people/staff/mrwatkin/isoc/sacks-yamaguchi.htm és Daniel Tammet egyetértett vele. Yamaguchi szerint Sacks matematikai magyarázatai is irrelevánsok.^ Polish Psychological Bulletin, 40, 69-73. Arthur K. Shapiro – akit a “modern tic zavar kutatás apjának”^ Gadow KD, Sverd J (2006). "Attention deficit hyperactivity disorder, chronic tic disorder, and methylphenidate". Adv Neurol 99: 197–207. PMID 16536367. neveznek – úgy válaszolt Sacks híresség státuszára és arra, hogy az ő irodalmi alkotásai népszerűbbek lettek, mint saját orvosi publikációi, hogy “ő egy sokkal jobb író, mint orvos.”^ Kushner, HI. A Cursing Brain? : The Histories of Tourette Syndrome. Harvard University Press, 2000, p. 205. Howard Kushner az A Cursing Brain? The histories of Tourette Syndrome című művében azt írja, hogy Shapiro “saját gondos klinikai munkáját állította szembe Sacks a szokásostól eltérő, anekdotikus megközelítésével egy klinikai vizsgálathoz”.^ Kushner (2000), p. 204