Bokor Katalin (Bukarest, 1935. március 10. – Bukarest, 2014. december 10.Kriterion) magyar költő, író, újságíró, szerkesztő.
Életútja Marosvásárhelyen kezdte, majd Bukarestben fejezte be középiskolai tanulmányait, ahol az Idegen Nyelvek Intézetében orosz–román szakot végzett. 1952-től több ifjúsági lapnál újságíróként működött, 1967-től a Jóbarát rovatvezetője és a Nagyapó mesefája-kötetek munkatársa. A Vitorla-ének című antológiában két verssel szerepelt. A rendszerváltás után a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen működött, s tevékenyen részt vett a romániai magyar nyelvű oktatás újjászervezésében, módszertani megjobbításában.Bokor Katalin: Alternatív irodalmi verseny Szovátán. = Brassói Lapok, (Brassó), 2000. április 14. (Udvardy Frigyes adatbankja nyomán.)
Kötetei Az avasi betyár (ifjúsági kisregény, 1970) Ikebana (karcolatok, 1972) Napratörő (versek, 1975) Örömmadár (karcolatok, 1977) Hősök nyomában (kisregény, ill. Hadai Klára, 1980) Tűzpiros szavak. Gyermekvers antológia; összeáll., sajtó alá rend. Bokor Katalin; Creanga, Bukarest, 1982 Hit, remény, szeretet (versek, válogatás, 1990; bővített kiadásai: 1993, 2002, 2006)
Műfordítások Ion Cringuleanu: Szüleink, a kommunisták (Parinii notri – comunitii); ford. Bokor Katalin; Creanga, Bukarest, 1981 (Ábécé)
Jegyzetek
Források
Kategória:A Jóbarát (1967–1989) vezetői, újságírói Kategória:Romániai magyar költők, írók Kategória:1935-ben született személyek Kategória:2014-ben elhunyt személyek Kategória:Bukarestiek