Nin város és község (járás) Horvátországban, Dalmáciában, Zára megyében. Festői fekvése, számos műemléke miatt kedvelt turistacélpont, de gyógyiszapjáról is ismert, melyet reumatikus betegségek kezelésére használnak.
A község (járás) települései Nin városa mellett közigazgatásilag Grbe, Ninski Stanovi, Poljica-Brig, Zaton és Žerava falvak tartoznak még a községhez (járáshoz).
Fekvése Az észak-dalmát kisváros magja egy alig fél kilométer széles szigeten terül el Zárától 15 km-re északnyugatra, amely nem más mint egy homokzátony a Miljašić Jaruga- (Ričina) patak egykori tengeri torkolatában. (A patak mai torkolata a városmagtól keletre Ždrijac területén található.) A szigetet szárazfölddel két 16. századi kőhíd köti össze. A városmagot körülvevő lagúnát északi oldalról homokzátony és a Ždrijac üdülőtelep, keletről sótelep, délről és nyugatról a város új negyedei, Bilotinjak és Ninske Vodice övezik.
Története Aenona története a római korig Az ember már a legősibb időkben megtelepedett ezen a területen, ezt bizonyítja az itt talált háromszög alakú hegyes kőszerszám, amely a középső paleolitikumból a dél-franciaországi La Moustier lelőhelyről elnevezett moustier-i kultúra idejéből származik. A mai nini sótelep déli szélén újkőkorszaki település maradványait találták, amely az i. e. 5500 és 5000 közötti időben létezett. A későbbi római fórum területén a rézkor késői szakaszából az i. e 2500 és 2000 közötti időből származó kerámiatöredékek kerültek elő.Udruga-kameleon.hr:Nin - tisućljeća bogate kulturno-povijesne baštine Nin szűkebb területén kőből és földből épített sírhalmok, ún. tumulusok maradványait találták, amelyek a bronzkorból az i. e. 2000 és 900 közötti időszakban készültek. Közülük is kiemelkedik a városmagtól 4 km-re keletre Rašinovac területén a Ričina-pataktól északra háromszáz méterre a Troglavcinak nevezett három halomból álló csoport késő bronzkori kerámia leleteivel. A mai Zaton turistatelep területén is 136 sírhalmot tártak fel. A mai óváros területén a Maun-szigeten a vaskor elején az i. e. 900 körüli időben fejlődött ki az első település „Aenona”. Alapítói valószínűleg a térség első ismert népe az illírek egyik törzse a liburnok voltak. Egy ókori liburn ház maradványait tárták fel a belvárosban a kis Szent Kereszt templom mellett, a sótelep és Ždrijac területén pedig mintegy kétszáz nini liburn lakos sírja került elő. Aenona hamarosan az Adria keleti részének fontos tengerészeti és kereskedelmi központjává fejlődött. A liburnok különösen az i. e. 9. és 5. század közötti időben játszottak jelentős gazdasági szerepet az Adria térségében. Nin ókori kikötője (az egyik legnagyobb és leggazdagabb kikötői leletekkel rendelkező régészeti lelőhely az országban ebből a korszakból) a mai várostól délnyugatra, a Zaton területén feküdt. A Kremenjač-foknál az ottani "Holiday Village" területén apály idején ma is jól kivehetők az ókori kikötői gát és az ókori épületek falainak maradványai. A kikötőben két, az i. e. 2. században elsüllyedt liburn hajót is találtak. A régészeti feltárások az 1960-as évek közepétől folynak itt nagyon gazdag leletanyaggal. A leletek az egyik feltárt hajóval együtt ma a nini régiségek múzeumában láthatók. Szintén ott látható a hajó egy rekonstruált példánya is. A hajók különlegessége, hogy farészeit bőrrel rögzítették egymáshoz. Ebből a hajótípusból a zatoni liburn hajók a legépebben fennmaradt darabok a mediterrán térségben. E lelet megtalálási helyétől nem messze, a zatoni autóskempingtől nyugatra találhatók a 6. századi háromhajós kora keresztény Szent András templom romjai. Az ókori kikötőből csatornát ástak a szigeten fekvő liburn településhez.
bélyegkép|jobbra|400px|Enona Capitoliumának romjai Enona a római korban A rómaiak az i. e. 2. század közepén hódították meg a térséget és i. e. 16 körülre a város immár „Enona” néven jelentős municipiummá nőtt. Az 1. századra teljesen megváltozott a város képe. Új védőfalak, hidak, kapuk, tornyok épültek és a Ričina-patakból vízvezetéket hoztak a városba. A belvárosban rendezett, kövezett utcák létesültek, kiépült a fórum és környéke pompázatos templomokkal. Az 1. század második feléből származó monumentális szakrális épület maradványait a város nyugati részén a lebontott Szent Mihály templom helyén megtalálták. A 18. században a templom közelében nyolc római császár szobrát ásták ki, melyek közül mára négy maradt meg. A halottakat a Zaton, Ninski Stanovi és Privlaka felé menő utak mentén létesített nekropoliszokba temették, de néhány sír a sótelep és Ždrijac területén is található. A keresztény kor elején 380 után a régi nagy templomot lerombolták és a császárszobrokat eltemették. A szentélyből a Szent Anzelm érseki épületegyütteshez tartozó lakóház lett. Ebből az időszakból származik a zatoni Szent András templom és a sziget északnyugati oldalán a városfal mellett épített Szűz Mária bazilika.
Nona a horvát királyi székváros A Nyugat-római Birodalom bukása után előbb a keleti gótok foglalták el a várost, majd a Bizánci Császárság uralma alá került. Ez az időszak a város hanyatlásának kora volt. A horvátok ősei a 7. században telepedtek le a vidékre. Az óhorvát temetők nagyrészt a kora keresztény temetők helyén alakultak ki, de létesültek újak is Banovacon, illetve a 11. század elején emelt Szent Kereszt templom mellett. A várost ekkor már Nonának hívták, amely a középkori horvát állam bölcsője, a középkori Horvátország első közigazgatási, szakrális és kulturális központja volt. Nona a legrégibb horvát királyi székváros, Višeslav és Branimir fejedelem, Tomiszláv, IV. Krešimir Péter, Zvonimir és mások állandó vagy átmeneti székhelye. Itt volt ebben az időben a horvát püspöki székhely is. Az önálló horvát állam létezéséről VIII. János pápa 879. június 7-én kelt leveléből értesülünk amelyben áldását küldi a népnek, a földnek és az uralkodónak Branimir fejedelemnek Ninbe. Ez akkor a szokásos formája volt egy ország nemzetközi elismerésének. Ma ennek emlékére június 7-én ünneplik a város napját és a horvát diplomácia napját is. Ennek állít emléket Branimir fejedelem négy méter magas szobra Josip Poljan akadémiai szobrászművész munkája. A mai nini kikötő bejáratánál két elsüllyedt, kővel megrakott hajót találtak, melyeket a só viszonylag jó állapotban konzervált. Egyiket egészben, a másikat részben sikerült kiemelni és a radiokarbonos vizsgálat megállapította, hogy 1100 körül Zvonimir király uralkodása idején süllyedtek el. Egy korabeli forrás szerint Horvátországnak IV. Krešimir idejében húszezer, Zvonimir idejében tizenötezer ilyen evezős hajója volt. Ma a nini kikötő a sekély víz miatt csak a kisebb hajók kikötésére alkalmas, mivel ezer év alatt az eliszaposodás miatt feltöltődött.
Virágkor és hanyatlás a középkorban 1105-től Nin a Magyar Királyság része lett. 1205-ben II. András magyar királytól szabad királyi városi rangot kapott. Ez azt jelentette, hogy csak a királynak volt alárendelve és vezetőit maga választhatta meg. A horvát kőfaragás emlékeinek sora (elsősorban a Kraljevac téren álló kút címeres kávája, valamint a múzeum lapidáriumába található kőemlékek), valamint az itteni aranyművesek remekei (a nini régiségek múzeumában kiállított ékszerek és aranytárgyak) bizonyítják, hogy a város ekkor élte aranykorát. 1284 és 1328 között a bribiri gróf Subić család irányítása alá tartozott. A középkor építészetét a városfalakon belül található mintegy tíz román és gótikus stílusú épület, főként templomok képviselik. 1382-ben a város velencei uralom alá került és elveszítette a magyar királyoktól nyert kiváltságait. Ekkor erősítették meg a középkori falakat négyszögletes és hengeres tornyokkal. Ekkor épült a püspöki és a helytartói palota (a helyére 1907-ben iskolát építettek). A velencei uralom alatt a sókereskedelem, a mezőgazdaság és az állattenyésztés fejlődése miatt erősödött a város gazdasága, ami az épületek pompáján is meglátszott. Az újabb virágkor azonban nem tartott tovább száz évnél, mert a velencei-török háborúk idején 1499 és 1503 között a török fenyegetés egyre nagyobb méreteket öltött. Ez a különféle járványok terjedésének időszaka is. A bizonytalan életkörülmények következménye a papság, a nemesség és a polgárság Zárába költözése volt. 1571-ben a török fenyegetéssel szembeni védelmi szempontok miatt lerombolták a várost, amely nemsokára újjáépült. Az 1645 és 1669 között dúlt kandiai háború a város pusztulásának tetőpontját, gazdasági erejének gyengülését jelentette. Amit nem tett meg a török ismét megtették a velenceiek. 1646. április 28-án a törökkel szembeni védhetetlenségre hivatkozva ismét elrendelték a város lerombolását. A lakosság elköltözött, a várost felgyújtották, majd a velencei hadihajókról nyitott ágyútűzzel lerombolták. Ezzel Nin megszűnt városnak lenni, csak az erődítmény maradt meg ahol csak kis számú szolgálónép és helyőrség lakott. A háború végén ismét újjáépítették a várost amely ekkor nyerte el mai képét.
A 19. századtól A 18. század végén Napóleon megszüntette a Velencei Köztársaságot. 1797 és 1805 között Habsburg uralom alá került, majd az egész Dalmáciával együtt az Első Francia Császárság része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. 1828-ban megszűnt a nini püspökség és a várost egyházilag a zárai érsekség alá rendelték. A városnak 1857-ben 598, 1910-ben 646 lakosa volt. Ezt követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. Turisztikai célpontként, a második világháború után indult meg a gazdasági fellendülése. 1980-ban Nin mellett épült fel Horvátország legnagyobb középhullámú rádióadója, amely az 1991-es függetlenségi háborúban elpusztult. 1993-ban a Horvát Köztársaság részeként nyerte vissza önállóságát, majd négy évvel később visszakapta városi rangját. Azóta sok gondot fordít műemlékei megújítására. Ennek keretében zajlott 2001-2001-ben a Kraljevac tér újrarendezése, ahol a régészeti feltárások számos leletet hoztak a felszínre. 2011-ben Ninnek 1132 lakosa volt.
bélyegkép|középre|1000px|A belváros panorámaképe
Népesség Lakosság változása- Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001 1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011 598 850 527 474 540 646 1.080 944 1.173 1.316 1.346 1.378 1.169 1.692 1.256 1.132
Nevezetességei Szent Miklós-templom, Nin legismertebb szimbóluma a Prahulja mezőn áll. Nagyon fontos hely a horvát királyok és a horvát történelem számára. A hagyomány szerint Ninben hét királyt koronáztak, akik a koronázás után kíséretükkel a Szent Miklós-templomhoz lovagoltak és a templom dombjára fellovagolva kardjukkal a négy égtáj felé vágtak. A templom egy a környező mező fölé emelkedő halmon épült, ahonnan nagyszerű látványt nyújt a naplemente. Feltáratlan történelem előtti sírok is vannak itt. A templom 5,90 méter hosszú és 5,70 méter széles, belső magassága 6 méter, falai fél méter vastagok. A török veszély idején a templomot felül egy nyolc fokú bástyával erősítették meg, amely őrtoronyként szolgált. A templom a 11. század végén és a 12. század elején épült, a kora román építészeti stílus formájában egyedülálló képviselője.Nin.hr:Povijesna baština (Nin történelmi emlékei - Szent Miklós templom)
bélyegkép|jobbra|400px|A Szent Anzelm templom a harangtoronnyal