Az „Archaeoraptor” egy olyan generikus név, amelyet 1999-ben, a National Geographic magazinban nem hivatalosan egy Kínából származó fosszíliához kapcsoltak. A cikk szerint a fosszília egy hiányzó láncszem a szárazföldi theropoda dinoszauruszok és a madarak között.
Az említett publikáció ellenére súlyos kétségek merültek fel a fosszília hitelességével kapcsolatban. Ez botrányhoz vezetett, amikor bizonyíték jelent meg arra vonatkozóan, hogy a tudományos vizsgálat elvégzése érdekében hamisítás történt. A csalást különböző fajok igazi fosszilis darabjainak átrendezésével hajtották végre. úgy találta, hogy a fej és a test felső része valójában a kezdetleges fosszilis madarak közé tartozó Yanornis egy példányához tartozik. Egy 2002-es tanulmány szerint a farok egy 2000-ben elnevezett kis szárnyas dromaeosaurida, a Microraptor része. A lábszárak és a lábfejek egy még ismeretlen állattól származnak.
Az „Archaeoraptor”-botrány szerteágazik. Egyrészt felhívta a figyelmet a Kínába vezető illegális fosszília kereskedelemre, másrészt pedig kihangsúlyozta a szakmailag lektorálatlan folyóiratokban publikált „hiányzó láncszemek” alapos tudományos vizsgálatának szükségességét. A fosszília botrányt a kreacionisták arra használták fel, hogy kétségbe vonják az evolúció elméletét. Bár az „Archaeoraptor” csalás volt, számos valódi példa vált ismertté a tollas dinoszauruszokra vonatkozóan, melyek bemutatják a madarak és az egyéb theropodák közötti evolúciós kapcsolatot.
Botrány Az „Archaeoraptort” a National Geographic magazin 1999 októberében tartott sajtókonferenciáján mutatták be. Ugyanitt jelentették be a fosszília kínai hatóságokhoz való visszajuttatásának tervét is, mivel a leletet illegálisan exportálták. 1999 novemberében a fosszília szerepelt a National Geographic-ban, a Christopher Sloan művészeti szerkesztő által írt cikkben. A cikk általánosságban a tollas dinoszauruszokkal és a madarak eredetével foglalkozott. Állítása szerint a fosszília „egy hiányzó láncszem a szárazföldi dinoszauruszok és a repülésre valóban képes madarak között”, és az állatra nem hivatalosan „Archaeoraptor liaoningensis” néven hivatkozott, bejelentve, hogy később ez lesz a hivatalos neve is. A név jelentése 'Liaoning ősi rablója'. Ezt Storrs L. Olson, a washingtoni Nemzeti Természetrajzi Múzeum (National Museum of Natural History) madárgyűjteményének kurátora azonnal kritikával illette. Olson a múzeum Backbone című hírlevelében megjelent írásában erősen tiltakozott a tudományos név szakmailag lektorálatlan, népszerűsítő folyóiratban való megjelentetése ellen, „rémálomnak” minősítve az esetet.
2000. február 3-án a National Geographic kiadott egy sajtóközleményt, amiben azt állította, hogy a fosszíliát összeállították, és hogy az ügyben belső vizsgálat indult. Ugyanebben a hónapban a National Geographic szerkesztője, Bill Allen elmondta a Nature-nek, hogy dühös lett, amikor a tudomására jutott, hogy a fosszília hamisítvány lehet. A márciusi szám fórum rovatában egy Dr. től származó levél rámutatott arra, hogy a farokrész valószínűleg nem illik a test felső részéhez. 2000 októberében az oknyomozó újságíró Lewis M. Simmons cikke révén a National Geographic megjelentette belső vizsgálata eredményét. A szerző arra a következtetésre jutott, hogy a fosszíliát összeállították, és hogy virtuálisan mindenki, aki részt vett a projektben, hibákat követett el.
Időrend A National Geographic beszámolója szerint az „Archaeoraptor” története 1997 júliusában, a kínai kezdődött, ahol a gazdálkodók csákányokkal rendszeresen leásnak a palagödrökbe, és néhány dollárért eladják az ott talált fosszíliákat a kereskedőknek. Akkoriban ez a szokás, törvénytelen volta ellenére mindennaposnak számított. Ebben az esetben az egyik gazdálkodó egy fogakkal rendelkező madár ritka, toll-lenyomatos fosszíliájára bukkant, ami darabokra tört a begyűjtés során. A közelben, ugyanabban a veremben rátalált egy másik fosszília darabjaira, egy tollas farokra és a lábakra. A darabok közül többet is összeragasztott az általa helyesnek ítélt módon. Nyilvánvalóan tudta, hogy így a jóval teljesebbnek tűnik majd, és jóval drágább is lesz. A fosszíliát 1998 júniusában eladták egy ismeretlen kereskedőnek, majd becsempészték az Egyesült Államokba. A pekingi hatóságok szerint Kínát egy fosszília sem hagyhatja el legálisan.
1998 őszén a Society of Vertebrate Paleontology (Gerinces Őslénytani Társaság) Utah államban megrendezett éves találkozóján terjedni kezdett a szóbeszéd egy kezdetleges madár magánkézben levő, feltűnő fosszíliájáról. Az arizonai Tucsonban, egy drágakő kiállításon egy ismeretlen kereskedő bemutatta a fosszíliát. 1999 februárjában a leletet a utahi Blandingben álló The Dinosaur Museum megvásárolta. A múzeumot Stephen A. Czerkas és felesége Sylvia Czerkas vezeti. Mr. Czerkas nem rendelkezik egyetemi végzettséggel, de érdeklődőként és képzőművészként dinoszauruszokkal foglalkozik. Megegyezett múzeuma támogatóival, köztük vagyonkezelőjével Dale Slade-del a fosszília megvásárlásához szükséges dollár biztosításáról, ami lehetővé teszi, hogy a leleten tudományos vizsgálatot végezzenek, emellett pedig megakadályozza, hogy a tárgy eltűnjön egy ismeretlen magángyűjteményben.
A Czerkas házaspár kapcsolatba lépett Phil Currie-val aki felvette a kapcsolatot a National Geographic Societyvel (Nemzeti Földrajzi Társaság). Currie egyetértett azzal, hogy tanulmányozni kell a fosszíliát, azzal a feltétellel, hogy végül visszajuttatják Kínába. A National Geographic Society szeretett volna egy hivatalos cikket megjelentetni a fosszíliáról a szakmailag lektorált Nature című folyóiratban, amit azonnal egy sajtókonferencia és a National Geographic legújabb számának megjelenése követett volna. A szerkesztő, Bill Allen azt kérte, hogy a projekt minden tagja tartsa titokban a fosszília létét, hogy a magazin hasznot húzhasson a történetből.
Slade és a Czerkas házaspár a fosszíliát a Dinosaur Museum „koronaékszerének” szánta, és azt tervezték, hogy öt évre kiállítják. Sloan elmondta, hogy 1999 tavaszán Utahba repült, hogy meggyőzze Stephen Czerkast arról, hogy a publikálás után azonnal juttassák vissza a fosszíliát Kínába, máskülönben nem ír róla cikket a National Geographic számára és Currie sem fogja tudni felhasználni. Czerkas elfogadta a javaslatot. Ezután Currie kapcsolatba lépett a pekingi Gerinces Őslénytani és Ősantropológiai Intézettel és a National Geographic-kal, az Intézet kutatója pedig Utahba utazott, hogy csatlakozzon az „Archaeoraptor”-csapathoz.
A fosszílián 1999. március 6-án végzett kezdeti vizsgálat során Currie számára nyilvánvalóvá vált, hogy bal és a jobb láb egymás tükörképe, továbbá hogy a fosszíliát az azt tartalmazó lemez elülső és hátulsó felét is felhasználva kiegészítették. Emellett észre vette, hogy nem látható a kapcsolat a farok és a törzs között. 1999 júliusában Currie és a Czerkas házaspár a leletet a Texasi Egyetem (University of Texas (Austin)) nagy felbontású röntgen CT berendezéséhez szállította, hogy azzal Dr. Timothy Rowe CT-letapogatást végezzen. Rowe július 29-én elvégezte a letapogatást, megállapítva, hogy az alsó töredékek, melyeken a farok és a hátsó lábak láthatók, ahogy azt előre jelezték, nem részei a nagyobb fosszíliának. Augusztus 2-án tájékoztatta a Czerkas házaspárt arról, hogy van esély arra, hogy az egész fosszília hamisítvány. Egy későbbi megbeszélés során a házaspár rávette Rowe-t és Currie-t, hogy fenntartásaikat ne terjesszék.
Currie szeptember első hetében elküldte preparátorát Kevin Aulenbacket a blandingi Dinosaur Museumba, hogy a vizsgálat érdekében preparálja a fosszíliát. Aulenback arra a következtetésre jutott, hogy a fosszília „egy összeállított példány, amely legalább három,… de legfeljebb öt… különböző példányból lett összeállítva”, de Czerkasék ezt dühödten tagadták, ezért Aulenbeck csak Currie-nak számolt be róla. Currie nem értesítette a National Geographic-ot ezekről a problémákról.
1999. augusztus 13-án a csapat Stephen Czerkas, Currie, Rowe és nevében továbbított egy kéziratot „A New Toothed Bird With a Dromaeosaur-like Tail” („Egy új fogas madár dromaeosauridaszerű farokkal”) címmel a Nature című folyóirat számára Londonba. A cikk, két helyen is megemlítette, illetve egy ábrán szemléltette azt, hogy az egyik láb és a farok a másolatai azoknak, amelyek a fő kőzetlemezbe be vannak illesztve.
Augusztus 20-án a Nature elutasította a cikket, jelezve Czerkaséknak, hogy a National Geographic megtagadta a cikk megjelentetésének elhalasztását, miáltal nem maradt elég idő a szakmai lektorálásra. A szerzők ezután elküldték a cikket a Science című folyóiratnak, amely továbbította azt lektorálásra. A lektorok közül ketten tájékoztatták a Science-t, hogy „a példányt kicsempészték Kínából és illegálisan vásárolták meg”, valamint, hogy a fosszíliát Kínában „meghamisították”, „hogy növeljék az értékét”. A Science ezután elutasította a cikket. Sloan szerint Czerkasék nem tájékoztatták a National Geographic-ot a két elutasítás részleteiről.
A National Geographic novemberi száma ekkor már elő volt készítve nyomtatásra, de az „Archaeoraptort” hivatalosan nem publikálták egyetlen szakmailag lektorált folyóiratban sem.
A National Geographic továbblépett a lektorálás nélküli publikáció felé. A fosszíliát az 1999. október 15-én tartott sajtókonferencián mutatták be, a National Geographic 1999. novemberi számában pedig megjelent Christopher P. Sloan, a magazin egyik művészeti szerkesztőjének cikke. Sloan a leletről azt írta, hogy hiányzó láncszemként segíti a dinoszauruszok és a madarak közötti kapcsolat megvilágítását. Az eredeti fosszíliát a National Geographic Society a Kínába való visszajuttatást megelőzően Washingtonban kiállította. A cikkben Sloan az „Archaeoraptor liaoningensis” nevet használta, ami egy Czerkas megelőzésére szolgáló cáfolattal (kijelentve, hogy ez nem számít a tudományos osztályozáshoz szükséges nevezéktani intézkedésnek) a későbbiek során még megjelentethető egy szakmailag lektorált folyóiratban.
A National Geographic novemberi számának megjelenését követően, 1999. november 1-jén Storrs L. Olson, a washingtoni Nemzeti Természetrajzi Múzeumhoz tartozó Smithsonian Institution madárgyűjteményének kurátora egy nyílt levelet publikált, ami rámutatott arra, hogy a „a kérdéses példányról tudható, hogy illegálisan exportálták” és tiltakozott az „uralkodó dogma” ellen, „ami szerint a madarak a dinoszauruszokból fejlődtek ki”. Olson sérelmezte, hogy Sloan, az újságíró elbitorolta a tudományos nevezéktani eljárást, elsőként a népszerűsítő sajtóban jelentetve meg egy tudományos nevet: „Ez sok zoológus legrosszabb rémálma – hogy egy új élőlény elnevezéséhez való esélyüket véletlenül elkanalazza egy ostoba újságíró.” Az utolsó állítás a már említett cáfolat lehetősége miatt téves.
1999 októberében , miután Currie informálta a problémákról, és először tekintette meg a példányt, észrevette, hogy az „Archaeoraptor” farka nagyon hasonlít egy általa tanulmányozott névtelen maniraptora dinoszauruszéhoz, melyet később Microraptor zhaoianusnak nevezett el. Kínába visszatérve elutazott Liaoning tartományba, ahol megvizsgálta a lelőhelyet, és több fosszília kereskedővel is kapcsolatba lépett. Végül rátalált egy apró dromaeosaurida meglehetősen teljes fosszíliájára, és az új példány farka olyan pontosan illett az „Archaeoraptoréhoz”, hogy akár a fosszíliát takaró kőzetlemez is lehetne, még két megfelelő sárga oxidációs folt is található rajta. 1999. december 20-án egy e-mailt küldött a szerzőknek és Sloannak, bejelentve, hogy a fosszília hamisítvány.
2000. február 3-án a The National Geographic News egy sajtókiadványt tett közzé, ami szerint az „Archaeoraptor” fosszíliája összetétel lehet, és hogy belső vizsgálat kezdődött. A National Geographic márciusi számában levele megjelent a magazin fórum rovatában azzal a változtatással, hogy Bill Allen a „hamisítvány” helyére az „összetétel” szót illesztette be.