A Bonneville sós síkság (angolul Bonneville salt flats) a pleisztocén korból származó Bonneville-tó kiszáradt medre az Amerikai Egyesült Államokban, Utah államban. Tükörsima felszíne különösen alkalmas autók szárazföldi sebességi rekordjainak felállítására.
A kiszáradt tó A kiszárad tó különlegessége, hogy a bepárlódott só hatalmas területen (kb. 260 km²-en)Bonneville Salt Flat – Encyclopædia Britannica rendkívül tömör és tükörsima, vízszintes felületet eredményezett. Ez a legnagyobb ilyen képződmény a Utah állambeli Nagy-sóstótól nyugatra fekvő számos kiszáradt meder közül.
A terület Benjamin Bonneville után kapta a nevét, aki az amerikai hadsereg tisztje és Nyugat-Amerika felfedezője volt a 19. században. A vidéket 1907-ben kezdte vizsgálni Bill Rishel és két helyi üzletember, hogy miként lehet közlekedni a síkságon keresztül Pierce-Arrow márkájú autójukkal. Az első, állandó közlekedési lehetőséget, vagyis a tómedret átszelő vasútvonalat 1910-ben adták át.
Bonneville-versenypálya (Bonneville Speedway)
A Bonneville sós síkság Wendoverhez közel eső részét autó- és motorversenyek lebonyolítására tették alkalmassá. Számos szárazföldi sebességi rekord dőlt meg itt. Ugyan a motorsport 1912 óta jelen van a Bonneville sós síkságon, de igazán nagy népszerűségre csak az 1930-as évektől tett szert a terület, miután a híres sebességrekorder, Sir Malcolm Campbell az egyre növekvő csúcssebességű rekorddöntő autóit 1935-ben ide költöztette a Daytona Beach tengerparti homokjáról. Ebben az időben már a 300 mph (483 km/h) elérése volt a cél.
Hagyományosan minden év nyarának kezdetén az utahi közlekedési minisztérium nyitja meg a pályát, amely eredetileg két részből állt. Az egyik egy körülbelül 16 kilométer hosszú nyílegyenes pályaszakasz, amely kifejezetten a sebességrekordok felállítására készült. A másik egy zárt ovális vagy szabályos kör alakú pálya, amely a távolsági versenyek lebonyolítását szolgálta. Ez utóbbi hossza 16 és 19 kilométer között változott az aktuális talajviszonyoktól függően.
Az 1990-es évek óta a pálya kialakítása az aktuális rendezvény szervezőinek feladata. A rendezők napokkal vagy hetekkel a verseny előtt felkutatják a síkság legmegfelelőbb részét az esemény lebonyolítására, majd megkezdik a pálya kijelölését. A pályabírók rögzítik az időmérő pontokat, majd a verseny előtti napon kihelyezik a pálya nyomvonalát jelző eszközöket. Eredetileg a nyomvonalat egy közepén felfestett fekete csíkkal oldották meg, amelyet később a sáv két szélére festett csíkok váltottak fel. Ma zászlókat és bójákat helyeznek ki.
Szárazföldi sebességi rekordok bélyegkép|jobbra|300px|A világ leggyorsabb dízel teherautója a Bonneville versenypályán A Bonneville sós síkság számos kategóriában felállított szárazföldi sebességi rekord helyszíne. Néhány példa: Év Pilóta Jármű Sebesség (mph) Sebesség (km/h) 1935 Malcolm Campbell Blue Bird301,129484,620 1963 Craig Breedlove Spirit of America 407,447655,722 1964 Art Arfons The Green Monster 434,022698,491 1965 Craig Breedlove Spirit of America - Sonic 1 600,601966,574 1969 Burt Munro Indian Scout V-Twin - motorkerékpár 201,83322,93 1970 Gary Gabelich Blue Flame - rakéta autó 622,4071001,667 2001 Don Vesco Vesco Turbinator - gázturbinás autó 458,443737,792 2004 R. Schroe Buckeye Bullet - elektromos autó 314,958506,876 2006 Andy Green JCB Dieselmax - dízel autó 350,092563,418
Érdekességek Számos film (Warlock, Függetlenség napja, A leggyorsabb Indian, A Karib-tenger kalózai, Csillagok háborúja VIII: Az utolsó Jedik) forgatási helyszíne volt a kiszáradt meder. A terület után kapta nevét a Pontiac 1957 és 2005 között gyártott „zászlóshajója”, a Pontiac Bonneville valamint a Triumph brit motorkerékpárgyár 1959 és 1983 között forgalmazott Triumph Bonneville típusa is.
Jegyzetek
További információk
Kapcsolódó szócikkek Blue Flame Szárazföldi sebességi rekord
Kategória:Autóversenyzés az Amerikai Egyesült Államokban Kategória:Autóverseny-pályák Kategória:Utah földrajza Kategória:Az Amerikai Egyesült Államok sivatagai
uk:Бонневіль (озеро)