Lee Strasberg (Budzanów, Orosz Birodalom (ma: Ukrajna), 1901. november 17. – New York, 1982. február 17.) amerikai színész, rendező, drámapedagógus, író, a Group Theatre alapító tagja, 1951-től a New York-i Actors Studio, “Amerika legtekintélyesebb színházi közösségének” igazgatója. 1969-ben New Yorkban, majd Los Angelesben is megalapítja saját színműhelyét, a Lee Strasberg Theatre and Film Institute-ot. Konsztantyin Sztanyiszlavszkij színésztechnikai módszerének követője. Tanítványai voltak többek között Marlon Brando, James Dean, Marilyn Monroe, Paul Newman, Al Pacino, Anne Bancroft és Robert De Niro színészek, valamint Elia Kazan rendező.
Pályája kezdete
Lee Strasberg 1901-ben, a mai Ukrajna területén, Budzanowban született, zsidó szülők harmadik fiaként. Édesapja az 1900-as évek elején emigrált New Yorkba, ahol ruhatisztítóként dolgozott. 1909-ben családja is követte. A fiatal Strasberg imádta a könyveket, és rajongott bátyjáért, Zalmonért. Amikor Zalmon az 1918-as influenzajárványban meghalt, Strasberg olyan mélyen depressziós lett, hogy kiváló tanulmányi eredményei ellenére abba kellett hagynia a középiskolát. Egy rokona kérésére részt vett a Progressive Drama Club nevű zsidó színház produkciójában, ahol egy kisebb szerepet kapott. Később csatlakozott a Christie Street Settlement Housecsoporthoz. Színészethez való tehetségét Philip Loeb, az Amerikai Színházak Szakszervezetének elnöke fedezte fel, de Strasberg akkor még nem gondolkodott színházi karrierről – ügyintézőként és könyvelőként dolgozott egy parókaüzletben. Huszonhárom évesen mégis beiratkozott a Clare Tree Major School of the Theater-be.
Sztanyiszlavszkij hatása
Amikor Konsztantyin Sztanyiszlavszkij 1923-ban a moszkvai Művész Színházzal az Egyesült Államokban vendégszerepelt, Strasberg élete gyökeresen megváltozott. A társulat előadásaiban a színészek egytől egyig lehengerlő intenzitással és alázattal játszottak, manír és póz nélkül. A karakterek megformálásakor saját élettapasztalataikat használták fel, így játékuk hiteles volt. Ehhez hasonló színjátszás azelőtt nem, vagy csak kis mértékben volt jelen az amerikai színpadon. Strasberg tisztában volt színészi jövőjének bizonytalanságával – sovány és csúnya férfinak tartotta magát -, de tudta, hogy elméleti szakemberként és az “új módszer” tanáraként az amerikai színház megújításának úttörője lehet.
Miután elvégezte a Clare Tree Major School of the Theater-t, Sztanyiszlavszkij két tanítványával, Maria Ouspenskaya-val és Richard Boleslawski-val létrehozta az American Laboratory Theater-t, ahol relaxációs, koncentrációs, valamint érzet- és effektív emlékezet-felidéző gyakorlatokat dolgoztak ki. Ez utóbbi Strasberg legtöbb vitát kiváltó gyakorlata volt, melyben a színész életének meghatározó lelki élményeit eleveníti fel, s használ a karakterépítéskor.
A rendező és tanár
Group Theater
Miután a New York-i Színházi Szakszervezetnél ismertségre tett szert, 1931-ben részt vett a Group Theater megalapításában, ahol kifejlesztette azt a színésztechnikát, mely később a “Módszer”-ként (Method) vált híressé. Strasberg tanítási stílusa sok mindenben hasonlított Stanislavskiéhoz, akinek A színész felkészül című könyve az értelmezés pszichológiáját boncolgatta. Munkáját rendezőként kezdte, de egyre több időt és energiát szánt a színészek képzésére. A Group Theatert “Amerika első valódi színházi csoportjaként” kezdték emlegetni, ahol később az “ígéretes tehetségek” ösztöndíjat kaphattak a hároméves programhoz.
A Publishers Weekly szerint: “A Group Theater önmaga által meghatározott küldetése újra kapcsolatba hozni a színházat a gondolatiság és cselekvés világával, ahol morális és szociális kérdésekkel szembesülünk. A tagok, Harold Clurman, Lee Strasberg, Stella Adler, Luther Adler, Clifford Odets, Elia Kazan és néhány idealista színész szerencsétlenül összeválogatott csoportja között láthatólag kreatív együttműködés jött létre, de a munkát megmérgezte a féltékenység, a csoporton belüli szerelmi viszonyok és a folyamatos feszültségek. Az amerikai drámaíró, Arthur Miller véleménye szerint azonban a Group Theater egyedi volt és megismételhetetlen.”
Harold Clurman társalapító, arról, hogy Strasberg mit hozott a Group Theater-be, a következőt írta:
“Lee Strasberg egyike az amerikai színházrendezők kicsiny csoportjának. Az emésztő önuralom által megfékezett, a lelki törékenység által elhallgattatott erős érzelmek, a büszkeség-, félelem- és szégyenérzet megzabolázásának rendezője. Lee módszerének eredménye egy kontrollált, feszült, tragikus és állandó belső konfliktus, melynek gyökerei egy mély és bonyolult lelki élmény tudatállapotához vezetnek vissza, ellentmondásokhoz és szenvedéshez.”
Strasberg, Kazan, Clurman és a Group Theater nyaranta a Pine Brook Country Club épületében dolgozott, Connecticut államban, egy vidéki kisvárosban, Nicholsban.
Actors Studio
1947-ben Elia Kazan, Robert Lewis és Cheryl Crawford – szintén tagjai a Group Theaternek – létrehívták az Actors Stúdiót, mint nonprofit színházi műhelyt, önmaguk fejlesztésére törekvő profi színészek számára, akik saját képességeikre és adottságaikra akartak koncentrálni, távol a kommercionális színházi közeg nyomásától. Strasberg 1951-ben lett művészeti vezető. Mint tanár és a színjátszás megújítója, forradalmasította az amerikai színészképzést; mellette olyan színészek kötelezték el magukat, mint Kim Hunter, Marilyn Monroe, Julie Harris, Paul Newman, Geraldine Page, Ellen Burstyn és Al Pacino. Megalakulásától kezdve az Actors Studio minden támogatást megkapott New York államtól. “Minden körülmény biztosított, hogy olyan színházat csináljunk, mely az ország büszkesége lehet.” – jelentette ki Strasberg 1959-ben. A UCLA egyetem színészpedagógusa, Robert Hethmon írta: “Az Actors Studio egy menedék, melynek titka rejtve van az alkalmi betolakodók, kíváncsiskodók és haszonlesők elől. A Stúdió megismerteti a színészt saját, belső ellenségével, és hozzásegíti Strasberg pragmatikus látásmódjának elsajátításához, a tréningeken és a színész belső problémáinak megoldása közben egyaránt. Szándékosan szerény körülmények közt folyik a munka, az Actors Studio lényege a bensőséges légkör, melyben Lee Strasberg és néhány tehetséges színész dolgozhat.”
Strasberg a következőt írta: “A Studio-ban mi nem azzal töltjük el az időt, hogy körbeülünk és egymás egoját dagasztjuk. Az emberek néha csodálkoznak, mennyire szigorúak vagyunk egymáshoz.” Az Actors Studio-ba való felvétel egy meghallgatás által történt, és évente több mint ezer színészből csupán öt-hat jelentkezőt választottak ki a rendezők. “A Studio sui generis (latin, saját műfajának megteremtője) volt és ma is az” – büszkén hangoztatta Elia Kazan. A kezdetekben egy szűk kis ösvényen haladva, megtartva az intim, zárt közösségi formát, a műhely hamar jó hírnevet szerzett magának színházi körökben. Ez lett az a hely, ahol a legígéretesebb, a hagyományostól eltérő kezdő színészek fiatal, lendületes rendezőktől tanulhattak. Akik az Actors Studio-ban dolgoztak: Julie Harris, Paul Newman, Joanne Woodward, Geraldine Page, Maureen Stapleton, Anne Bancroft, Dustin Hoffman, Patricia Neal, Rod Steiger, Mildred Dunnock, Eva Marie Saint, Eli Wallach, Anne Jackson, Ben Gazzara, Sidney Poitier, Karl Malden, Shelley Winters, Dennis Hopper és Sally Field.
James Lipton filmtörténész szerint az Actors Studio a világ egyik legtekintélyesebb intézményeinek egyike lett, a színészképzés “magasabb színvonalú” oktatására való törekvésével. Az alapítók, beleértve Strasberget, teljes elkötelezettséget és rendkívüli tehetségre való törekvést követeltek a diákoktól. Jack Nicholson ötször felvételizett, mielőtt a Stúdióba került; Dustin Hoffman hatszor; Harvey Keitel tizenegyszer. Minden egyes elutasítás után a jelentkezőnek egy évet kellett várnia, míg újra felvételizhetett. Martin Landau és Steve McQueen voltak az egyedüli színészek, akik a több mint kétezer felvételiző közül első próbálkozásra felvételt nyertek.
Al Pacino
“Az Actors Studio nagy fordulatot hozott az életembe. Lee Strasberg jóval kevesebb megbecsülést kapott, mint amennyit érdemelt. Marlon Brando egyáltalán nem tisztelte őt. Charles Laughtonnal együtt ez engem is felháborított. A Studio közvetlenül hatott rám abban, hogy bármi egyéb munkával felhagyjak és csak a színészetre koncentráljak.”
Marlon Brando
A filmsztárok Strasberg Actors Studio-jából a színésztársadalom egy új rétegét teremtették meg, melyet a “lázadó hős” címkével jelöltek – írta Pamela Wojcik. Sam Staggs véleménye szerint Marlon Brando volt az Actors Studio vonatának felforrósodott kazánja, a Method színjátszás megtestesítője. Ám mielőtt a Studio-hoz került, Brando a Group Theater egyik alapítójánál, Stella Adlernél tanult, aki némileg másképp értelmezte Staniszlavszki módszerét, mint Strasberg. Brando színésztechnikáját a Method-ra alapozta, mint állította, “Ez tett valódi színésszé. Karaktereim megformálásában e módszer segítségével tanultam meg a tudatalattim mélyére menni, és fölhasználni minden élményt, ami valaha ért.” Brando életrajzában, a Dalok, melyeket anyám tanítottban a színész nem ismeri el, hogy Strasbergtől bármit is tanult volna.
“Miután valamelyest sikeres lettem, Strasberg megpróbálta elhitetni az emberekkel, hogy ő tanított a színészetre. A csillagokat is letagadta volna az égről, ha biztosra vehette volna, hogy megússza. Színészguruként próbálta bemutatni magát. Néhányan imádták őt, sosem tudtam, miért. Ha néha szombat reggel beugrottam az Actors Studio-ba, az azért volt, mert Elia Kazan tartott órát, és mert rengeteg csinos lány járt oda, de Strasberg nekem semmit nem tanított. Stella, ő igen, és később Kazan.”
James Dean
James Dean életrajzírója, W. Bast a következőt írta: “1952-ben, huszonegy évesen Dean egy levélben büszkén írt családjának az Actors Studio-ról: A színház legeslegjobb iskolája. Csodás emberek vannak itt, Marlon Brando, Julie Harris, Arthur Kennedy, Mildred Dunnock, csak néhányan közülük. Ez a legjobb, ami egy színésszel történhet. Én vagyok köztük a legfiatalabb.”
Marilyn Monroe
Maurice Zolotov filmrendező Monroe-ról: “A Hétévi vágyakozás és a Van, aki forrón szereti között csupán négy év telt el, de Marilyn Monroe teljesen megváltozott. A világ egyik legünnepeltebb személyisége lett. Elvált Joe Di Maggio-tól. Aztán hozzáment Arthur Millerhez. Lee Strasberg tanítványa lett és komolyan kezdett a színészettel foglalkozni. És: jó könyveket kezdett olvasni...”
Tennessee Williams
Színdarabjai az Actors Studio végzős színészei által váltak népszerűvé, akikről azt mondta, “Erősebb és őszintébb színjátszási stílust követnek. Belülről kifelé játszanak. Valódi érzéseket közvetítenek. Az élet savát-borsát mutatják meg.” Tennessee Williams szintén alapítója volt a csoportnak, valamint kulcsfigurája a színjátékíró tagozatnak; később megírta A vágy villamosát, melynek filmváltozatában Brando legnagyszerűbb korai alakítását nyújtotta.
Jane Fonda
Egy interjúban arról beszélt, hogy ötéves korában bátyjával, Peter Fondával édesapjuk, Henry Fonda filmjeihez hasonló western-történeteket játszottak el. Előbb a Vassar College-ba járt, majd két évig általános művészetet tanult Párizsban. Mikor visszatért az Egyesült Államokba, találkozott Lee Strasberggel, mely találkozás megváltoztatta addigi életét. “Elmentem az Actors Studio-ba és Lee Strasberg azt mondta, tehetséges vagyok. Egy valódi tehetség. Ez volt az első alkalom, hogy bárki, kivéve apámat – akinek ez volt a kötelessége -, azt mondta, jó vagyok. Bármiről is volt szó. Ez volt életem nagy fordulópontja. Elalvás előtt a színészeten gondolkodtam. Mikor fölkeltem, a színészeten gondolkodtam. Olyan volt, mintha felszabadultam volna addigi életem nyomása alól!”
Tanítási módszerek és filozófia