thumb|right|Egy nyitott Korán
A Korán (arab: القرآن, tudományos átírással: al-Qurʾān) az iszlám központi vallási szövege. A muszlim hagyomány szerint isteni eredetű szöveg, amelyet Mohamed a 7. század elején, több mint két évtized alatt közvetített követői számára. Történeti-kritikai szempontból arab nyelvű vallási szövegkorpusz, amely a korai iszlám mozgalom prédikációs, liturgikus, vitázó, elbeszélő, jogi és közösségformáló szövegeit őrzi.Nicolai Sinai: The Qur'an: A Historical-Critical Introduction. Edinburgh: Edinburgh University Press, 2017.Angelika Neuwirth: The Qur'an and Late Antiquity: A Shared Heritage. Oxford: Oxford University Press, 2019.
A Korán 114 szúrából áll. A jelenlegi sorrend nem kronológiai: a rövid megnyitó szúra után általában a hosszabb szúrák következnek, a kötet vége felé pedig rövidebb szúrák állnak. A szöveg egyszerre írott és recitált hagyomány; hangzása, ritmusa és performatív előadása a vallási használatban és az irodalmi szerkezetben is meghatározó. A muszlim hagyomány és a modern kutatás egyaránt megkülönböztet mekkai és medinai szövegrétegeket, bár a besorolás nem minden részletben egységes.François Déroche: Qur'ans of the Umayyads: A First Overview. Leiden: Brill, 2014.Marijn van Putten: Quranic Arabic: From its Hijazi Origins to its Classical Reading Traditions. Leiden: Brill, 2022.
A Korán nyelve, képi világa és érvelésmódja a késő antik Közel-Kelet vallási diskurzusaival is kapcsolatban áll. A modern kutatás ezért a szöveget az iszlám vallási hagyományán belül, továbbá a 6–7. századi Arab-félsziget, a zsidó és keresztény hagyományok, valamint a korai arab írásbeliség összefüggésében vizsgálja.Gabriel Said Reynolds: The Qur'an and the Bible: Text and Commentary. New Haven: Yale University Press, 2018.
Elnevezés és nyelv
Az arab qurʾān szó alapjelentése a recitálásra, olvasásra vagy előadásra utal. A muszlim használatban a szó a Mohamedhez kapcsolt, isteni eredetűnek tekintett szövegkorpusz megnevezése lett. A magyarban a „Korán” alak terjedt el; régebbi szövegekben előfordul az „Alkorán” forma is, amely az arab al- határozott névelőnek az európai, különösen a latin és újlatin nyelvi közvetítésben rögzült alakjával magyarázható.
A Korán nyelve arab, de nem azonos minden részletében a későbbi klasszikus arab nyelv szabályozott formájával. A mai kutatás a koráni arabot a hidzsázi arab nyelvi környezet és a későbbi olvasati hagyományok összefüggésében vizsgálja.van Putten: Quranic Arabic, 2022. A szövegben több olyan vallási és kulturális kifejezés található, amely sémi — arámi, szír, héber — és görög-keresztény közvetítő hagyományokhoz kapcsolható; ez a késő antik Közel-Kelet kulturális sokszínűségének tükre.Arthur Jeffery: The Foreign Vocabulary of the Qur'an. Baroda: Oriental Institute, 1938. A mű klasszikus katalógus, de egyes etimológiáit a későbbi kutatás árnyalta vagy módosította.
A Korán liturgikus használatában az arab szövegnek különleges státusza van. A muszlim hagyományban a fordítások rendszerint nem magának a Koránnak, hanem a Korán jelentésének vagy értelmezésének számítanak. A rituális recitáció és az ima szöveghasználata ezért az arab eredetihez kötődik olyan közösségekben is, ahol a hívők többségének anyanyelve nem arab.Oliver Leaman, szerk.: The Qur'an: An Encyclopedia. London: Routledge, 2006.
Szerkezet és tagolás
A Korán 114 szúrából áll. A szúrák különböző hosszúságú versszerű egységekre, ájákra tagolódnak. A versszámozás olvasati és számozási hagyományoktól függően eltérhet. A ma legelterjedtebb Ḥafṣ ʿan ʿĀṣim olvasathoz kapcsolódó kufai számozás 6236 áját tart számon; más olvasati és számozási hagyományok ettől eltérő számokat használnak. A baszmala kezelése — vagyis az, hogy egy-egy szúra elején önálló ájaként számítják-e — további eltéréseket okozhat.
A legtöbb szúra a baszmalával kezdődik: „Isten, a könyörületes és irgalmas nevében”. A 9. szúra kivétel, mert nem ezzel a formulával indul. A szúrák nevei többnyire a szöveg valamely jellegzetes szavára, motívumára vagy szereplőjére utalnak, de nem feltétlenül foglalják össze a szúra teljes tartalmát.
A szúrákból és ájákból álló beosztás mellett több praktikus tagolási rendszer is kialakult. A Koránt 30 nagyjából azonos terjedelmű részre, juzʾ-ra osztják; ez a felosztás különösen a Ramadán alatti recitációban használatos. Elterjedt a ḥizb szerinti további tagolás is. Ezek a beosztások nem a szöveg keletkezési sorrendjét vagy irodalmi szerkezetét tükrözik, hanem a recitációt, olvasást és memorizálást segítik.
A szúrák hagyományos felosztása mekkai és medinai szakaszokra Mohamed életének két fő korszakához kapcsolódik. A mekkainak tartott részekben gyakoriak az eszkatológiai figyelmeztetések, az egyistenhit hangsúlyozása, a teremtésre és az utolsó ítéletre utaló érvelés, valamint a korábbi próféták történetei. A medinainak tartott részekben nagyobb szerepet kapnak a közösségi normák, a rituális előírások, a jogi kérdések és a korai muszlim közösség konfliktusai. A besorolás nem minden szúra vagy szakasz esetében egységes.Sinai: The Qur'an, 2017.
Mekkai szakaszok jellemzői Medinai szakaszok jellemzői Rövidebb, erősen ritmikus egységek; eszkatológiai figyelmeztetések; teremtésre és feltámadásra építő érvelés; korábbi próféták példázatos említése. Hosszabb, közösségszabályozó szakaszok; rituális, jogi és társadalmi normák; a korai muszlim közösség konfliktusai és intézményesülése.
A Korán szúrái
Az alábbi táblázat a szúrák hagyományos mekkai–medinai besorolásának egyik elterjedt változatát követi. A besorolás nem minden kiadásban és kutatási rendszerben azonos, és egyes szúrák összetett vagy vegyes eredetűként is értelmezhetők.
A mekkai szúrák A medinai szúrák 1. Al-Fātiḥa – A megnyitó 2. Al-Baqara – A tehén 6. Al-Anʿām – A jószágok 3. Āl ʿImrān – Imrán nemzetsége 7. Al-Aʿrāf – A magaslatok 4. An-Nisāʾ – A nők 10. Yūnus – Jónás 5. Al-Māʾida – Az asztal 11. Hūd – Húd 8. Al-Anfāl – A zsákmány 12. Yūsuf – József 9. At-Tawba – A megbánás 14. Ibrāhīm – Ábrahám 13. Ar-Raʿd – A mennydörgés 15. Al-Ḥijr – Al-Hidzsr 22. Al-Ḥajj – A zarándoklat 16. An-Naḥl – A méhek 24. An-Nūr – A világosság 17. Al-Isrāʾ – Az éjszakai utazás 33. Al-Aḥzāb – A szövetségek 18. Al-Kahf – A barlang 47. Muḥammad – Mohamed 19. Maryam – Mária 48. Al-Fatḥ – A győzelem 20. Ṭā Hā – Táhá 49. Al-Ḥujurāt – A szobák 21. Al-Anbiyāʾ – A próféták 57. Al-Ḥadīd – A vas 23. Al-Muʾminūn – A hívők 58. Al-Mujādila – A vita 25. Al-Furqān – A megkülönböztetés 59. Al-Ḥashr – Az összegyűjtés 26. Ash-Shuʿarāʾ – A költők 60. Al-Mumtaḥana – A próbának alávetett nő 27. An-Naml – A hangyák 61. Aṣ-Ṣaff – A sorok 28. Al-Qaṣaṣ – A történet 62. Al-Jumuʿa – A péntek 29. Al-ʿAnkabūt – A pók 63. Al-Munāfiqūn – A képmutatók 30. Ar-Rūm – A bizánciak 64. At-Taghābun – A kölcsönös veszteség 31. Luqmān – Luqmán 65. Aṭ-Ṭalāq – A válás 32. As-Sajda – A leborulás 66. At-Taḥrīm – A tilalom 34. Sabaʾ – Szaba 76. Al-Insān – Az ember 35. Fāṭir – A teremtő 98. Al-Bayyina – A világos bizonyíték 36. Yā Sīn – Yá-Szín 99. Az-Zalzala – A földrengés 37. Aṣ-Ṣāffāt – A fölsorakozók 110. An-Naṣr – A segítség 38. Ṣād – Szád 39. Az-Zumar – A seregek 40. Ghāfir – A megbocsátó 41. Fuṣṣilat – Világosan kifejtettek 42. Ash-Shūrā – A tanácskozás 43. Az-Zukhruf – Az ékesség 44. Ad-Dukhān – A füst 45. Al-Jāthiya – A letérdeplő 46. Al-Aḥqāf – Al-Aḥqāf 50. Qāf – Qáf 51. Adh-Dhāriyāt – A szétszórók 52. Aṭ-Ṭūr – A hegy 53. An-Najm – A csillag 54. Al-Qamar – A Hold 55. Ar-Raḥmān – A könyörületes 56. Al-Wāqiʿa – A bekövetkező 67. Al-Mulk – Az országlás 68. Al-Qalam – Az írótoll 69. Al-Ḥāqqa – A valóra váló 70. Al-Maʿārij – A feljárók 71. Nūḥ – Noé 72. Al-Jinn – A dzsinnek 73. Al-Muzzammil – A beburkolózott 74. Al-Muddaththir – A köpenyébe burkolózó 75. Al-Qiyāma – A feltámadás 77. Al-Mursalāt – Az elküldöttek 78. An-Nabaʾ – A híradás 79. An-Nāziʿāt – A kiszakítók 80. ʿAbasa – Homlokát ráncolta 81. At-Takwīr – A felgöngyölítés 82. Al-Infiṭār – A széthasadás 83. Al-Muṭaffifīn – A hamisan mérők 84. Al-Inshiqāq – A szétszakadás 85. Al-Burūj – A tornyok 86. Aṭ-Ṭāriq – Az éjszakai látogató 87. Al-Aʿlā – A legmagasztosabb 88. Al-Ghāshiya – A mindent beborító 89. Al-Fajr – A hajnal 90. Al-Balad – A város 91. Ash-Shams – A Nap 92. Al-Layl – Az éjszaka 93. Aḍ-Ḍuḥā – A reggeli órák 94. Ash-Sharḥ – A kitárás 95. At-Tīn – A fügefa 96. Al-ʿAlaq – A vérrög 97. Al-Qadr – Az elrendelés 100. Al-ʿĀdiyāt – A száguldók 101. Al-Qāriʿa – A csapás 102. At-Takāthur – A gyarapodás 103. Al-ʿAṣr – Az idő 104. Al-Humaza – A rágalmazók 105. Al-Fīl – Az elefánt 106. Quraysh – A Quraysh 107. Al-Māʿūn – A segítségnyújtás 108. Al-Kawthar – A bőség 109. Al-Kāfirūn – A hitetlenek 111. Al-Masad – A pálmarost 112. Al-Ikhlāṣ – Az őszinte hit 113. Al-Falaq – A hajnalhasadás 114. An-Nās – Az emberek
Nyelv és irodalmi forma
A Korán nyelvezete erősen retorikus. Gyakoriak benne az ismétlések, esküformulák, párhuzamos szerkezetek, rímek, hangzásbeli összecsengések, rövid ritmikus egységek és refrénszerű visszatérések. A szöveg nem egységes műfajú: prédikációs, vitázó, elbeszélő, liturgikus, jogi és közösségszabályozó szakaszok váltakoznak benne.Devin J. Stewart: “Sajʿ in the Qurʾān: Prosody and Structure”. Journal of Arabic Literature, 21/2, 1990, 101–139.
A Korán jelentős része performatív, recitált szövegként működik. A hangzás, a ritmus, a sorvégi összecsengés és az ismétlés nem pusztán stilisztikai díszítés, hanem a hallgatóság megszólításának és a vallási érvelésnek is része. A modern kutatás ezért a Koránt nem csak írott könyvként, hanem recitációra és közösségi meghallgatásra szánt szövegként is vizsgálja.Neuwirth: The Qur'an and Late Antiquity, 2019.
Sajʿ és preiszlám arab retorika
A sajʿ rímes, ritmikus arab prózaforma, amely a preiszlám és kora iszlám arábiai szóbeli kultúrában is jelen volt. A hagyományos arab leírások különösen a jósok, szónokok és ünnepi beszédek nyelvéhez kapcsolják. A Korán több szakasza mutat olyan hangzásbeli és szerkezeti sajátosságokat — rövid egységek, rímelő végződések, párhuzamos szerkezetek —, amelyek a sajʿ kategóriájával összevethetők. A Korán azonban nem egyszerűen preiszlám prózai vagy költői műfaj folytatása: saját vallási, retorikai és liturgikus funkciói szerint alakítja át az ismert arab nyelvi formákat.Stewart: “Sajʿ in the Qurʾān”, 1990.Alan Jones: The Qur'an. London: Gibb Memorial Trust, 2007.
A muszlim hagyomány a Koránt általában elhatárolta a költészettől, részben azért, mert a Korán maga is vitázik azzal a váddal, hogy Mohamed költő volna. Irodalomtörténeti szempontból a kérdés nem a Korán „költészetként” való besorolása, hanem annak vizsgálata, hogyan használja a szöveg a korabeli arab hangzás-, ritmus- és retorikai eszközöket. A Korán utánozhatatlanságáról szóló muszlim doktrína, az iʿjāz al-Qurʾān, részben éppen a szöveg nyelvi és retorikai különlegességéhez kapcsolódik.Navid Kermani: Gott ist schön: Das ästhetische Erleben des Koran. München: C. H. Beck, 1999.
A szúrák szerkezeti koherenciája a Korán-kutatás egyik vitatott kérdése. Egyes kutatók a rövidebb és hosszabb szúrákban is összetett retorikai és kompozíciós szerkezeteket azonosítanak, például gyűrűs kompozíciókat vagy tematikus szimmetriákat. Más elemzések inkább a szövegrétegek, a szerkesztés és a recitációs egységek történeti alakulását hangsúlyozzák.Michel Cuypers: The Composition of the Qur'an: Rhetorical Analysis. London: Bloomsbury, 2015.
Tartalom és fő témák
A Korán fő témái közé tartozik az egyistenhit, a teremtés, az ember erkölcsi felelőssége, az utolsó ítélet, a jutalom és büntetés, a korábbi próféták történetei, valamint a közösségi élet szabályozása. A szöveg gyakran vitázó formában szólítja meg hallgatóságát: ellenfeleket idéz, kérdéseket tesz fel, esküformulákat használ, és ismételten visszatér ugyanazokhoz a teológiai és erkölcsi témákhoz.