Pinerolo (, , ) Torino megye egyik 35 143 lakosú városa, a Piemont régióban.

Földrajz Pinerolo legrégebbi városrészei a San Maurizio-dombon helyezkednek el. A város déli és keleti irányban a Pó-síkságon Torinótól 37 km-re nyugatra fekszik, a Chisone-völgy szomszédságában.

Története Először 981-ben tesznek róla említést, Pinarolium néven, egy II. Ottó német-római császár által kiadott dokumentumban, amelyben megerősítik a torinói püspöknek a várossal kapcsolatos privilégiumait és jogait.

1064-ben Pinerolót a san veranói benedek-rendi apátság kapta meg, majd 1220-ban elfoglalta I. (Savoyai) Tamás (1177–1233), Savoya grófja. 1235-től Tamás fia, IV. (Savoyai) Amadé gróf uralta a várost.

1536-tól 1574-ig Franciaország fennhatósága alatt állott, ekkor Emánuel Filibert savoyai herceg visszaszerezte, és városi rangot adott neki. Az 1631-es cherascói szerződés eredményeképpen ismét francia kézre került, Richelieu bíboros főminiszter Vauban marsallnak, a korszak legnagyobb francia hadmérnökének adta azzal az utasítással, hogy Pinerolóból erős védővárat hozzon létre, amely biztosítja Franciaországnak az Észak-Itália feletti ellenőrzést. A lakosok költségére felújították a városfalakat, és újjáépítették a várat, kibővítették a citadellát. Sok kézműves műhelyt lebontottak, ezek munkásait Lyonba költöztették. Pinerolo erődjének Öregtornyát, a Donjont börtönként is használták, ahova XIV. Lajos király az ellenségeit – köztük a titokzatos „Vasálarcost” is – záratta.

balra|bélyegkép|A pignerolói erődrendszer, 1706 Pinerolót 1696-ban hódította vissza II. Viktor Amadé savoyai herceg, A Napkirály csapatai azonban távozás előtt felrobbantották a citadellát és a várat. III. Károly Emánuel szárd–piemonti király megszerezte XIV. Benedek pápa engedélyét Pinerolo püspöki székhellyé emelésére. A kereskedelem fellendült, a lakosság száma hamarosan 5000-ről 7000-re emelkedett. 1801-ben Napoléon Bonaparte tábornok Piemontot Franciaországhoz csatolta, ekkor Pinerolo egy részét utoljára foglalták el a franciák, és egészen 1814-ig fennhatóságuk alatt tartották. A napóleoni császárság bukásával Piemontban helyreállították a Szárd–Piemonti Királyság fennhatóságát, I. Viktor Emánuel király alatt.

A Risorgimento háborúi révén Piemont az egységes Olasz Királyság részévé vált, a város gazdasági fejlődése felgyorsult, hidak, utak, vasutak épültek, amelyek megkönnyítették a kereskedelmet Liguriával és a régió többi részével.

1819-ben már , 1890-ben pedig már volt.

A második világháború során lakossága aktívan részt vett az olasz ellenállásban. A háború után iparosodásnak indult, azonban az utóbbi években az ipar visszaesésével a város a turizmus felé nyitott.

1974. október 8-án itt tartóztatták le a Vörös Brigádok alapítóit, Renato Curciót és Alberto Franceschinit.

Látványosságok Vittorio Veneto tér: a lakosok fő találkozási helye, itt tartják kétszer a heti piacot, szerdánként és szombatonként. Északi oldalán található a városháza, amelynek épülete ad otthont a városi múzeumnak és a könyvtárnak. Keleti oldalán épült fel a Palazzo Vittone, fontos múzeumok és kulturális intézmények székhelye. Szent Donát-dóm, amelyet már 1044-ben megemlítenek. 1425-ből származó harangtornya máig befejezetlen.

Testvérvárosok Gap, Franciaország (1963) Traunstein, Németország (1986) San Francisco, Argentína (1996) Derventa, Bosznia-Hercegovina (2005)

Fordítás

Jegyzetek

Kategória:Torino megye települései