bélyegkép|220px|jobbra|Jázminos forradalom A jázminos forradalom egy erőszakos tüntetéssorozat volt Tunéziában. A folyamat az ország több városára is átterjedt, és a 23 éve hatalmon lévő Zín el-Ábidín ben Ali elnöki pozíciójáról való 2011. január 14-i lemondásához vezetett. A 2010 decemberében kezdődött tüntetésekhez hasonlóra három évtizede nem volt példa az országban. A tömegdemonstrációk közvetlen kiváltó oka egy zöldségeket és gyümölcsöket áruló boltos, Mohammed el-Búazízi öngyilkossága volt. A boltosnak nem volt meg a szükséges engedélye vállalkozásához, emiatt a rendőrség lefoglalta az autóját. Az eset miatti tiltakozásként utcára vonuló tömeg ellen a tunéziai rendfenntartók erőszakkal léptek fel, 338 ember halálát okozva, végül azonban a folytatódó tiltakozó akciók hatására Ben Ali kénytelen volt lemondani és Szaúd-Arábia területére menekült. Hatvan éve ez volt az első alkalom, hogy egy arab kormányzatot közvetlenül az utcai tüntetések hatására távolítottak el. A tunéziai forradalom egy láncreakciót indított el az arab világban, mely később Arab tavasz néven vált ismertté.
A forradalom elnevezései A tüntetéssorozatot leginkább a nyugati média nevezi jázminos forradalomnak, mely egy utalás az ország nemzeti virágára. Az arab világban leginkább a Szidi Búzid forradalom elnevezést használják az első tüntetések helyszíne után, míg Tunéziában méltóságos forradalomnak nevezik az eseményeket (, hawrat al-Karāmah), annál is inkább, mivel Ben Ali uralma alatt az elnök 1987-es hatalomra kerülését is jázminos forradalomnak nevezte a hivatalos propaganda.
Júszef Szeddik filozófus véleménye szerint, az eseményeket nem célszerű jázminos forradalomnak nevezni, hiszen jelentőségük és hatásuk megközelíti a Bastille ostromáét.
Egyesek Ben Ali eltávolítását és családjának az országból történt kiűzését az új média hatására Twitter-forradalomnak vagy WikiLeaks-forradalomnak is nevezik.
Előzmények thumb|right|Ben Ali, Tunézia elnöke 1987 és 2011 között Zín el-Ábidín ben Ali elnök 1987 óta volt Tunézia államfője, miután elődjét, Habib Burgibát egy alkotmányos cikkely ürügyén elmozdította a hatalomból. Uralma alatt az ország belpolitikai állapota meglehetősen stabil volt, a szomszédos államokhoz viszonyítva. A 2000-es évek elejére azonban ugrásszerűen megnőtt a munkanélküliség aránya, illetve virágzott a korrupció, továbbá komoly gondokat okozott a nem megfelelő közélelmezés és az alacsony életszínvonal. Ennek ellenére Ben Ali uralma alatt ritkák voltak a tiltakozó megmozdulások, főként annak köszönhetően, hogy a rezsim nagy erővel lépett fel ezek ellen és börtönbe zárták a rendszerellenes aktivistákat, ahogy az 2008-ban, Redejefben tüntető munkanélküliekkel is megtörtént.
A tüntetés közvetlen kiváltó oka a 26 éves Mohammed el-Búazízi öngyilkossága volt. Búazízi egy szegény szidi búzidi lakos volt, aki utcai árusításból kereste kenyerét. Már évek óta a rendőrök célpontja volt, akik többször is elkobozták a kocsit melyen árusított, különféle indokokkal. December 17-én reggel ismét lefoglalták kocsiját, arra hivatkozva, hogy nincsenek meg a szükséges engedélyei az utcai árusításhoz (Szidi Búzid állami hivatalának vezetője azonban később úgy nyilatkozott, hogy a tunéziai törvények értelmében az utcai árusításhoz semmilyen külön engedélyre nincs szükség.). Búazízit azonban leginkább egy 45 éves női önkormányzati tisztviselő alázta meg, aki pofon vágta, civakodott vele és elkobozta elektromos mérlegét.
Búazizi megkísérelt panaszt tenni a helyi önkormányzatnál, a kormányzó azonban nem volt hajlandó találkozni vele, így a fiatal árus még aznap felgyújtotta magát az önkormányzat épülete előtt. Azonnal kórházba szállították, ahogy a nemzetközi figyelem egyre inkább rá irányult, Ben Ali elnök is meglátogatta. Az orvosok azonban már nem tudták megmenteni életét, január 4-én belehalt sérüléseibe. Temetése jelentős tömegtüntetéssé alakult át, melyen megközelítőleg 5000 ember vett részt.
Az önégetés hatására december 18-án Szidi Búzidban megrendezett tömegtüntetés szervezése szinte észrevétlenül zajlott, csak egyes közösségi oldalakon lehetett róla értesülni, például a Facebook-on vagy a YouTube-on. A résztvevők elmondásuk szerint elsősorban a munkanélküliség, a korrupció, a szólásszabadság hiánya, az élelmezési gondok és az alacsony életszínvonal miatt vonultak az utcákra.
A megmozdulásra annak ellenére került sor, hogy – mint ahogy erre a média is rámutatott – Tunézia Észak-Afrika egyik legstabilabb és leggazdagabb országa. Az Al Jazeera English azt is megjegyezte, hogy a világ azon részén a tunéziai tüntetők a leginkább szókimondóak. A Twitteren többféle, Búazízi módszerét támogató kiírás is megjelent. Az Al-Dzsazíra hírportál egyik szakértői véleménye szerint ez csak „a kétségbeesett tunéziai fiatalság öngyilkos tiltakozása volt”. A cikk arra is rámutatott, hogy a központi irányítás alatt álló Nemzeti Szolidaritási Alap és a Nemzeti Foglalkoztatási Alap egyre inkább a társadalomra hárította át a segélyezéssel kapcsolatos állami feladatokat. Egyszerű tunéziai állampolgárok próbálták saját anyagi lehetőségeikhez mérten az elővárosi viskónegyedek nyomorúságát enyhíteni, de a társadalmi feszültségek csökkenéséhez ez kevésnek bizonyult. Egyes értelmezések a tunéziai megmozdulásokat az arab országok társadalmaira egyaránt jellemző szegénység, munkanélküliség és politikai elnyomás „halálos kombinációjára” adott válaszként értékelték.
Glenn Greenwald amerikai újságíró és blogger szerint a tüntetők – ha csak részben is – azért mentek az utcákra, hogy tiltakozásukat fejezzék ki az amerikai diplomáciai táviratok WikiLeaks által nyilvánosságra hozott tartalma kapcsán. A Tunéziával foglalkozó dokumentumok részletesen tárgyalják az amerikai támogatású tunéziai családok fényűzését.
Tüntetések bélyegkép|250px|jobbra|Katonák tüntetőket tartóztatnak le bélyegkép|250px|jobbra|Barikádok és lángok A szidi búzid-i tüntetők december 18-án a kormányzati regionális iroda előtt gyűltek össze, és a Mohamed Búazizivel szemben tanúsított bánásmód ellen tiltakoztak. A jelentések szerint a rendőrök a több száz fős tüntető tömeg feloszlatásához könnygázt vetettek be. A tunéziai média csak szűk körben foglalkozhatott az eseményekkel. December 19-én a rendőrség nagyobb létszámmal jelent meg a város utcáin.
Mohammed Búzazizi tettével számos követőre talált. December 22-én Lasin Nadzsi, az egyik tüntető az „éhség és a munkanélküliség okozta kihívásokra" válaszolva, felmászott egy villanypóznára, ahol halálos áramütés érte. Egy másik tüntető, Ramzi el-Abbudi azért választotta az öngyilkosságot, mert problémái akadtak a szolidaritási alapon az országában működő mikrohitel visszafizetésével. Meg nem erősített hírek szerint El Hammában, december 30-án is öngyilkosságot kísérelt meg egy ember. December 24-én Búziane-ben egy rendőr véletlenül mellkason lőtte a 24 éves Mohammed Ammarit. A hét folyamán több más tüntető is megsebesült az országszerte tartott tiltakozó akciókban, egyikük december 30-án bele is halt korábban szerzett sérüléseibe. A rendőrök - állításuk szerint - önvédelemből lőttek a tüntetőkre. Az erőszakos tömegoszlatások hatására a hatóságok kijárási tilalmat vezettek be.
December végére a tüntetések már Tuniszt, az ország fővárosát is elérték. December 27-én egy nagyjából ezer fős szimpátiatüntetést tartottak Szidi Búzid lakosaival, valamint szólamaikban a munkanélküliség arányának csökkentését is követelték. A független szakszervezetek által indított megmozdulást a biztonsági szervek megakadályozták. Ezzel párhuzamosan tüntetések zajlottak Szúszában, Szfakszban és Meknassziben is. December 28-ra a Tunéziai Szakszervezetek Szövetsége megmozdulást hirdetett Gafszába, a biztonsági erők azonban ezt is csírájában elfojtották. Ezzel egy időben mintegy 300 ügyvéd tartott demonstrációt Tuniszban a kormányzati palota előtt.
December 30-án a rendőrség békés eszközökkel oszlatott szét egy tüntetést Monasztirben. Szbikhában és Csebbában egy be nem jelentett demonstrációt oszlattak szét a rendfenntartók. A Tunéziai Ügyvédi Kamara felhívására az ügyvédei is gyűléseket és tüntetéseket szerveztek Tuniszban és több más nagyvárosban. Ennek oka Moktar Trifi, a Tunéziai Emberi Jogi Liga (LTDH) elnöke szerint, hogy: „az ügyvédeket Tunézia szerte kegyetlenül ütlegelték.”
Január 3-án Thalában a munkanélküliség és a magas megélhetési költségek ellen indított tiltakozások összecsapásokba torkollottak. Itt nagyjából 250, többségében hallgatókból álló csoport tartott szimpátiatüntetést a szidi búzidiak mellett. A rendőrség könnygáz bevetésével oszlatta szét a tüntetést. Az egyik gránát a helyi mecsetbe csapódott. Erre a tüntetők autógumik meggyújtásával válaszoltak, valamint megtámadták az Alkotmányos Demokrácia Mozgalom helyi irodáját.
Néhány tüntető azt próbálta elérni, hogy a kormány szüntesse be az online tartalmak cenzúrázását. A tunéziai hatóságok állítólag adathalászatba kezdtek. Így akarják kordában tartani a felhasználói fiókokat, és ezen keresztül ellenőrzik az internetes kritikákat. Az állami és a nem állami kézben lévő honlapokat is feltörték.
Az ügyvédi kamara egyik szóvivője szerint január 6-án a 8000 fős tunéziai ügyvédi kar 95%-a az utcákra vonult. „A tiltakozásnak az a nyilvánvaló üzenete, hogy nem fogadjuk el az ügyvédeket ért igazságtalan vádakat. Felemeljük a szavunkat az elmúlt pár napban történt ügyvédverések ellen.” A jelentések szerint másnap a tanárok is csatlakoztak a megmozdulásokhoz.
Január 11-én Tunisz egyik munkásnegyedében, Ettadem-Mnihlában a tüntetés zavargássá fajult, házakat fosztogattak, gumikat égettek, buszokra adtak le lövéseket és két autót is felgyújtottak. A rendőrség kénytelen volt feloszlatni a tömeget. A jelentések szerint a tüntetők a következőt skandálták: „Nem félünk, nem félünk, nem félünk, csak Istentől.” A zavargások hatására a katonaságot is készenléti állapotba helyezték és az utcákra vezényeltek.
Január 12-én az olasz állami televízió, a RAI riporterének állítása szerint őt és operatőrét egy Tunisz központjában tartott tüntetésen a rendőrök megverték, majd a hivatalnokok elkobozták az operatőr kameráját. A tüntetők és a rendőrök közötti összetűzés miatt a fővárosban éjszakai kijárási tilalmat rendeltek el.
A Hizb ut-Tahrir iszlamista mozgalom a január 14-i pénteki ima után tüntetést szervezett, amellyel – legfőbb célját – egy iszlám kalifátus létrejöttét szerette volna elérni. Másnap újabb tüntetést szerveztek, melynek célja az Április 9. börtön elfoglalása és az ottani politikai foglyok kiszabadítása volt.
Szintén január 14-én Lucas Dolegát, az Európai Sajtófotósok Szervezetének dolgozó egyik fényképészt fejen találta egy könnygáz palack. Sérülésébe két nappal később belehalt.
Letartóztatások A jelentések szerint több blogger és a rendszerellenes dalairól ismert Hamada Ben Aún (El Général) rapénekes is rácsok mögé került a tüntetések kezdeti szakaszában. El Général letartóztatása után azonban jelentős tömegdemonstrációk kezdődtek kiszabadítására, majd amikor erre a nemzetközi média is felfigyelt, a hatóságok szabadlábra helyezték a rappert.
A Riporterek Határok Nélkül szervezet legalább hat olyan bloggerről és aktivistáról szerzett tudomást, akik börtönbe kerültek vagy egyszerűen eltűntek. A Tunéziai Kalóz Párt aktivistáit – Slah Eddine-t, (a később szabadlábra helyezett, majd a sportért és a fiatalságért felelős államtitkárrá kinevezett)) Slim Amamut és Aziz Amamit eltüntették a nyilvánosság elől.
Hamma Hammámit, a betiltott Tunéziai Munkás Kommunista Néppárt vezetőjét, Ben Ali egyik meghatározó kritikusát január 12-én letartóztatták, de két nap múlva szabadon engedték.
Belföldi politikai visszhang
Ben Ali a nemzeti televízió műsorában bejelentette, hogy nem fogja módosítani az alkotmányt. Az egészre azért volt szüksége, mert a jelenlegi alkotmány alapján kora miatt hatalmát csak 2014-ig gyakorolhatja.
Ben Ali elnök lemondása bélyegkép|250px|jobbra|Ben Ali dégage - Ben Ali távozz