A biguanid szó egyrészt egy vegyületet, másrészt annak származékaiból álló gyógyszercsoportot jelent, melyeket elsősorban 2-es típusú cukorbetegség ellen használnak.
Története A kecskeruta (Galega officinalis) nevű növényt évszázadok óta használták a cukorbetegség kezelésére. Az 1920-as években fedezték fel a biguanidot és származékait a kecskerutában. Az állatkísérletek azt mutatták, hogy csökkenti a vércukorszintet. A biguanidnál kevésbé mérgező származékaival, a szintalin A-val és szintalin B-vel kezelték a cukorbetegséget.
Az inzulin felfedezésével a biguanidszármazékok egy időre jelentőségüket veszítették. Az 1950-es években kezdtek újra foglalkozni a galega-kivonatokkal. Először a fenformint használták szélesebb körben, de a tejsav-acidózis veszélye miatt a legtöbb országban kivonták a forgalomból.
Hatásmechanizmus
A biguanidok – a cukorgyógyszerek túlnyomó többségével ellentétben – nem befolyásolják az inzulin előállítását, de kombinálhatók ilyen szerekkel.
A biguanidok szervezetbeli működése nem teljesen tisztázott. Csökkentik a glikogenolízist (a máj glikogénlebontását, azaz a glikogèn formájában tartalékolt cukor „mozgósítását”), a glükoneogenezist (cukor előállítását a májban a lebontott fehérjékből származó vegyületekből) és az inzulinrezisztenciát. Gátolják a cukor felszívódását a bélből.
Biguanid gyógyszerek
A metformin világszerte elterjedt gyógyszer a 2-es típusú cukorbetegség kezelésében. Magyarországon használnak még buformin-tartalmú gyógyszereket is.
A proguanilt malária ellen, a poliaminopropil-biguanidot (PAPB) pedig fertőtlenítőszerként használják.
Lásd még Szénhidrát Cukorbetegség Inzulin
Fordítás
Források Diabetes mellitus. Elmélet és klinikum. Szerk.: dr. Halmos Tamás és dr. Jermendy György. Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest, 2002. 277–279. oldal.
Kategória:Guanidinek