Ábécé

Az írásban az ábécé betűknek nevezett jelek sorozata, amelyben elvileg mindegyik egy beszédhangnak, olykor beszédhangok viszonylag rövid sorozatának felel meg.Bussmann 1998, 45–46. o.Dubois 2002, 26. o. A magyar nyelvben elnevezése a magyar ábécé á, b és c betűinek kiejtett alakjából adódik. Más nyelvekben a görög ábécé első betűiből (alfa és béta) alakult szó nevezi meg: pl. angol, francia és német alphabet, olasz és spanyol alfabeto). A magyarban ezzel kapcsolatos a tudományos latin nyelvből átvett alfabetikus ’betűrendes’ melléknév.Tótfalusi 2008, alfabetikus szócikk.

Ábécé használatát a beszédhangok jelölésére egyes szerzők „alfabetikus írásnak” (betűírásnak),Kálmán 2007, 122. o. mások „fonemikus (fonémákat jelölő) írásnak” nevezik.Eifring – Theil 2005, 8. fej., 10. o.

Eifring – Theil 2005 szerint a fonemikus írás a fonografikus (hangot jelölő) írás nagyobb kategóriájához tartozik, amelyben a másik írásrendszer a szillabikus írás (szótagírás). A fonografikus írás sajátja az, hogy a karakterek magukban nem hordoznak lexikai vagy nyelvtani jelentést. Ez ellentétben áll a logografikus (szavakat jelölő) írással, amelynek jelei lexikai jelentésű szavakat vagy grammatikai jelentésű elemeket (morfémákat) jelölnek, mint amilyen a kínai írás. Azzal, hogy a betűk általában egy fonémát vagy hangot adnak vissza, a fonemikus írás a szillabikussal is ellentétes, mint amilyen a japán nyelvé.Eifring – Theil 2005, 8. fej., 8–10. o.

A 21. században használt csaknem mindegyik ábécé, mint a héber, a görög, a latin stb., a föníciai ábécéből származik. Van néhány nem ebből eredő ábécé is, amelyek közül a legismertebb a hangul, a koreai nyelv ábécéje.Cock 2016.

Daniels 1990 a fonemikus írás két fő típusát különbözteti meg, és közöttük egy átmeneti típust, amely átmeneti a fonemikus írás és a szótagírás között is:Daniels 1990, p. 730. A Daniels által „abdzsad”-nak nevezett típus, mint amilyen a föníciai ábécé, csak a mássalhangzókat jelöli, a magánhangzókat pedig a nyelv ismerői következtetik ki. Neve az arab ábécé első (eredeti sorrendjében) négy betűjén alapul, amelyek az a, b, dzs és d-ek felelnek meg. Az ilyen írást konszonantikus (mássalhangzós) ábécének nevezik azok a szerzők, akik nem használják az abdzsad terminust.Például Eifring – Theil 2005 (8. fej., 11–12. o.). A tulajdonképpeni ábécének mindegyik magánhangzóra is van betűje. Az első ismert ilyen a görög ábécé. Az átmeneti típust Daniels 1990 „abugidá”-nak nevezi, mások pedig félszillabikusnak.Például Eifring – Theil 2005 (8. fej., 12–13. o.). Ez ötvözi a fonemikus írás és a szótagírás jellegzetességeit. Az abugida elnevezés az etiópiai geez ábécének a neve ezen a nyelven. Ennél ismertebb sok indiai nyelv írása, például a szanszkrit nyelvre is használt dévanágari. Ebben mindegyik karakter mássalhangzót jelöl és az őt követő [a]-t. Ha egy mássalhangzót a beszédben más mássalhangzó követ, akkor az első csak azt a mássalhangzót képviseli. A magánhangzókra is vannak külön karakterek, amelyeket csak akkor használnak, ha nem előzi meg őket mássalhangzó. Ha egy mássalhangzót nem az [a] követ, hanem más magánhangzó, akkor azt egy diakritikum (mellékjel) jelöli a mássalhangzó-betűn.Eifring – Theil 2005, 8. fej., 12–13. o.

Egyes abdzsadok is átmenetieknek tekinthetők, mivel csak lényegében azok, ugyanis egyes magánhangzókat is jelölnek betűkkel, vagy egyes esetekben diakritikumokkal, illetve mindkét jellegzetességük megvan, mint a modern arab ábécének vagy a modern hébernek.Eifring – Theil 2005, 8. fej., 12. o. Egyébként Daniels 1990 a diakritikumokkal jelölt magánhangzós hébert a tulajdonképpeni ábécék közé sorolja. Ezt például a nyelv tanítására használják.

Az ábécé története

A protosémi írások

thumb|right|Protoszinaitikus írásos felirat

Az egyik, az ábécék eredetére vonatkozó hipotézis szerint, amelyet többek között Orly Goldwasser egyiptológus képvisel, a legrégebbi ismert alfabetikus írás, amelyen a föníciai ábécé alapul, azon pedig csaknem mindegyik ábécé, a protokánaánitának vagy protosínainak nevezett, amelyet az ókori Kánaánban és főleg Egyiptomban találtak kőbe vésett feliratokban. A Sínai-félszigeten kb. 30 ilyen feliratot fedeztek fel, az elsőket 1905-ben, Szerabit el-Khadim helység türkizbányákban gazdag régiójában. Két hasonló írású feliratot 1993-ban, Théba és Abüdosz között, egy Vádi el-Hol nevű völgyben találtak. A Kánaánban talált feliratokat az i. e. 18. és 13. század közöttre, a vádi el-holiakat az i. e. 18. századra és a szerabit el-khadimiakat az i. e. 19. századra datálták.Goldwasser 2010.

Goldwasser azt állítja, hogy a protosínai írást a következő körülmények között találták fel. A szerabit el-khadimi türkiz kibányászására az egyiptomiak expedíciókat szerveztek. Részt vettek bennük mindenféle státuszú emberek: magas rangú hivatalnokok, írnokok, papok, építészek, orvosok, mágusok, tolmácsok, karavánvezetők, szamárhajcsárok, bányászok, építőmunkások, kőfaragók, katonák. Közöttük Egyiptomban élő kánaániták is voltak, úgy a hivatalnokok, mint az egyszerű emberek között. Goldwasser szerint a feliratokat kánaánita írástudatlan bányászok vésték kőbe, tehát olyanok, akik nem tudták olvasni az egyiptomi írást, de így is meg tudták fejteni, hogy milyen tárgyakat rajzolnak le a hieroglifák. A feliratok legtöbb írásjele egyiptomi hieroglifák adaptációja, de ezeket nem logografikus értékükkel használták, azaz nem szavakat jelölnek, hanem azoknak a szavaknak az első beszédhangjait, amelyekkel nyelvükben a képviselt szavak kezdődnek. Például a [b] mássalhangzóra a házat jelentő hieroglifát használták, mert nyelvükben ezzel kezdődik a bét ’ház’ szó. A nem hieroglifákból származó írásjeleket saját maguk alkothatták, például a tenyér piktogramját (írásra használt rajzát) a [k] jelölésére, mivel nyelvükben a tenyér neve káf. Csak a mássalhangzókat írták le. A feliratok megfejtéséhez nagymértékben járult hozzá egy kétnyelvű felirat. Az egyiptomi szöveg fordítása: ’Az, akit Hathor, a türkiz úrnője szeret’. A kánaánita szöveg: m-’-h-(b) B-‘-l-[t] ’Az, akit Baalat szeret’. Hathor az egyiptomiak egyik istennője, Baalat (jelentése ’úrnő’) pedig a kánaánitáké.

Goldwasser elméletét többen kétségbe vonták, például Brian E. Colless. Ő azt feltételezi, hogy a kánaáni protosémi fonemikus írást írástudók alkották egy szótagírás fokozatos leegyszerűsítésével. Ilyet Bübloszban felfedezett feliratokban találtak. Ezt az írást nem fejtették meg, de több karaktere a föníciai ábécé betűire hasonlít, és 22-ből 18 föníciai betűnek van megfelelője a bübloszi feliratokban.Colless 2014.

Egy másik, az elsők számon tartott ábécét Ugaritban, egy a mai Szíriában, Latakia közelében, Rasz Samra helység területén létezett városkirályságban fejlesztették ki. Az ugariti írást az i. e. 14. és 12. század közöttre datált agyagtáblákon találták. Ez egy ékírásos abugida, amelyet a sémi nyelvek családjának északnyugati ágához tartozó ugariti nyelvre és a térségben élő hurrik nyelvére használtak, bár az utóbbi nem tartozott ugyanahhoz a családhoz. Nincs megállapítva, hogy van-e kapcsolat az ugariti és a protosínai írás között, de mivel az utóbbi néhány évszázaddal korábbi, mint az ugariti, lehetséges, hogy ismerték Ugaritban, és hogy az ugariti ábécé a másik protosémi ábécé ékírásos átírása. Nincs eldöntve az sem, hogy az ugariti írás hozzájárult-e az ábécék további fejlődéséhez.Pardee 2009, 6–8. o.

A protosémi írások leszármazottai

A sémi népek történetét kutató Françoise Briquel-Chatonnet azt feltételezi, hogy az egyik vagy mindkét protosémi írás két irányban fejlődött. Egyikük az Arab-félszigeten talált egyes írásokhoz vezet, amelyek közül csak a geez ábécé maradt fenn. A másik irány a föníciai ábécéig jut. A kutató javasolt egy, a fonemikus írások evolúcióját ábrázoló vázlatot, amelynek kezdete az alábbi:Briquel-Chatonnet 2005.

──o protosémi írások ├─o protosínai ├─o ugariti ? ?A két kérdőjel azt jelzi, nincs eldöntve, hogy az arab-félszigeti írások a protosínaiból, az ugaritiból vagy mindkettőkből származnak. |└─o arab-félszigeti írások | ├─o óészakarabok (szafaita, tamudikus stb.) | └─o ódélarabok | └─o himiarita | └─o geez └─o föníciai

Goldwasser 2010 azt feltételezi, hogy a protosínai írás Egyiptomból induló kánaáni karavánokkal került Kánaánba. Több évszázadon át ilyen karavánok terjesztették az írást, de használata nagyon csekély volt. A jelek alakja folyamatosan változott, de egy ideig megtartotta piktografikus jellegét. Az i. e. 12. század során az egyiptomi és a mezopotámiai civilizációk visszaszorultak a közel-keleti sémi népek javára, köztük a föníciaiakéra. Ez ahhoz járult hozzá, hogy az i. e. 9. századra az fonemikus írás az egész Közel-Keleten elterjedt, beleértve a hivatalos szerveket is, a föníciai ábécé alakjában, amelyben meghonosodott a betűk egy bizonyos sorrendje is. Időközben a betűk piktográfiai értéke elenyészett, de megmaradt a nevük, amely emlékeztet rájuk, beleértve a modern héber ábécét is, ugyanis ez egyike a föníciai leszármazottainak. Eszerint az első betű neve, az álef jelentése ’ökör’, mivel az egyiptomi szarvasmarhafejet ábrázoló hieroglifából származik, a másodiké pedig bét, azaz ’ház’ (lásd fentebb) stb. A héber ábécé neve, az álefbét, e két betű nevéből álló szó.

A föníciai ábécé leszármazottai

thumb|A föníciai ábécé

A föníciai ábécéből elsősorban a közel-keleti sémi nyelvek ábécéi származnak. Ezek között az arámi fontos mint más családokhoz tartozó nyelvek írásának felmenője is, még olyanoké is, amelyek nagyon messze vannak az arámi nyelv régiójától. Briquel-Chatonnet 2005 vázlata az alábbi ábécékkel folytatódik:

──o föníciai ├─o óhéber ├─o pun ├─o arámi | ├─o modern héber | ├─o egyes közép-ázsiai nyelveké: szogd, ujgur, mongol, mandzsu stb. | ├─o kharosti | ├─o bráhmi | ├─o nabateus | └─o szír | :A kettőspont azt jelzi, hogy az arab ábécé kifejlődéséhez a nabateus ábécé is, és a szír ábécé is hozzájárult. | └─o modern arab

Mivel a kereskedelem a föníciaiak egyik fő foglalkozása volt, ezt a Földközi-tenger egész térségében hajózva gyakorolták. Ezáltal az ógörögök is átvették tőlük az ábécét, a betűk nevével együtt: alfa, béta stb. Ezekből származik az ábécé nemzetközi elnevezése, amit egyéb fonemikus írásokra is alkalmaznak. A görög ábécé olyan betűkkel gazdagodott, amelyek a nyelv mindegyik magánhangzóját is jelölik, és más, különféle családokhoz tartozó nyelvek ábécéjének a felmenője lett:

──o görög ├─o etruszk | └─o latin ├─o kopt ├─o grúz ├─o örmény └─o cirill

A 21. században legelterjedtebb ábécék

A latin ábécé

A latin ábécé a kereszténység nyugati ágával együtt kezdett terjedni, amelyet később a katolicizmus képviselt. A világon a legelterjedtebbé vált, egymástól nagyon különböző nyelvek írására is használják. Olyan nyelvekre is alkalmazzák, amelyek beszélői vagy beszélőinek többsége nem katolikus, nem is keresztény, mint a török és egyéb török nyelvek, a vietnámi, az indonéz, a fülöp-szigeteki tagalog stb. Mindegyikre adaptálták különféle módszerekkel, mint digráfok (kettős betűk) vagy diakritikus jelek használatával a rájuk jellemző fonémák és prozódiai elemek jelölésére.

A magyar ábécé

A magyar nyelv írására a 10. század óta használják a latin ábécét. A 21. századi alakjáig sok változáson ment keresztül. Sajátosságai az eredeti latin ábécéhez viszonyítva a kettős betűk használata több mássalhangzóra és az ékezeteké a magánhangzók változataira.

A cirill ábécé

Az ószláv nyelv írására két görög szerzetes, Cirill és Metód fivérek alkották meg a glagolita ábécét a görög alapján a szláv népek evangelizálása céljából. Követőik átalakították ezt arra, amit cirill ábécének neveznek. Ezt az összes olyan szláv nép használta, amely az ortodox kereszténységet vette fel, és a románok a 19. századig.