Nikolaus Joseph von Jacquin (magyarul forrásokban: Jacquin Miklós József) (Leiden, 1727. február 16. – Bécs, 1817. október 26.) nemzetközi hírű osztrák természettudós, a Selmeci Akadémia és a Bécsi Egyetem professzora.
Élete, munkássága Antwerpeni gimnáziumi képzés után Leidenben, Párizsban, majd 1752-től kezdve Bécsben folytatott egyetemi tanulmányokat filozófiai, orvosi, kémiai és botanikai témakörökben. 1752 és 1755 között orvosként működött Bécsben, emellett elkészítette a schönbrunni palota parkjának növényjegyzékét, mégpedig az akkor új Linné-féle rendszer alapján. Ennek eredményeképpen Mária Terézia megbízta a kert általános rendezésével. Jacquin külföldön tanulmányozta a hasonló célú parkokat, és hazatérve létrehozta a bécsi botanikus kertet (Botanischer Garten), amelynek első igazgatója volt. Ezzel egyidejűleg a bécsi egyetemen kémia előadásokat tartott. 1763-ban, amikor Mária Terézia Bányászati és Kohászati Akadémiává fejlesztette a selmecbányai Bergschulét, a tanintézménybe először Jacquint nevezték ki 1763. június 13-án, a mineralógia valamint a kémia professzorának. Ásványtani, kémiai és elméleti kohászattani (metallurgiai) előadásait és laboratóriumi gyakorlatait csak megfelelő előkészítő munkálatok, a laboratórium berendezése, valamint az ásvány- és kőzettár kialakítása után kezdte meg, 1764. szeptember 1-jén. Óráinak helyszíne a lakóházának földszintjén kialakított előadóterem és laboratórium volt (a lakóházat a kincstár bérelte számára).
1765-ben Selmecen megnősült, három gyermeke született: Joseph Franz (1766–1839), Emil Gottfried (1767–1792) és Franziska (1769–1850). Gyermekei Mozart barátai voltak, s a zeneszerző két dalt (Als Luise K. 520, Das Traumbild K. 530) írt Gottfriednek dedikálva, és zongoraleckéket adott Franziskának. Mozart ezen felül is több művet ajánlott a Jacquin családnak, például a Kegelstatt triót, amelyet 1876 augusztusában mutattak be Jacquinéknál, a zongoránál Franziskával. Joseph Franz, apja nyomdokain haladva szintén neves tudós lett, a Bécsi Egyetemen a botanika és a kémia professzora volt, és őt is tagjává választotta a Svéd Tudományos Akadémia.
1769 és 1797 között a Bécsi Egyetem professzora volt a Kémiai és Botanikai Tanszéken, később, 1809-ben rektora lett az intézménynek. Folyamatos szakirodalmi tevékenységet fejtett ki a kémia, de főként a botanika terén. Ekkor már Európa-szerte ismert és elismert tudós volt, ezért tagjává választotta a bécsi, a szentpétervári, az uppsalai és a stockholmi akadémia, a párizsi és a bázeli orvostársaság. 1774-ben lovaggá ütötték, 1806-ban pedig bárói címet kapott.
Nevét a Jacquinia (Theophrastaceae) és a Jacquiniella (Orchidaceae) növénynemek őrzik. A botanikában Jacq. rövidítéssel hivatkoznak nevére.
Főbb művei Enumeratio systematica plantarum (1760) Enumeratio Stirpium Plerarumque (1762) Selectarum Stirpium Americanarum Historia (1763) Observationum Botanicarum (1. rész 1764, 2. rész 1767, 3. rész 1768, 4. rész 1771) Hortus Botanicus Vindobonensis (1770–1776, Franz Anton von Scheidel illusztrációival) Chemische Untersuchung der Meyer'schen Lehre von der Fettensäuere und der Blakischen (Leipzig, 1771) Florae Austriacae (1773–1778, öt kötet, 450 színes táblával ) Icones Plantarum Rariorum (1781–1793, három kötet, 648. színes tábla.). Anfangsgründe der medizinisch-praktischen Chemie (1783) Plantarum Rariorum Horti Caesarei Schoenbrunnensis (1797–1804, négy könyv, 500 színes képpel) Collectanea ad botanicam, chemiam et historiam naturalem spectantia (1786-96, öt kötet, 106 szintes tábla) Jehrbuch der allgemeinen und medizinischen Chemie (1793, két kötet) Fragmenta Botanica 1804–1809 (1809) Stapeliarium in hortis Vindobonensibus cultarum descriptiones (1806, 64 színes képpel, melyet fia fejezett be)
Jegyzetek
Fordítás
Források
További információk
Kategória:Osztrák kémikusok Kategória:Mineralógusok Kategória:Osztrák botanikusok Kategória:1727-ben született személyek Kategória:1817-ben elhunyt személyek Kategória:Leideniek Kategória:Szakírók Kategória:Osztrák rektorok Kategória:A Royal Society tagjai