Vitéz lovag spondalungai Metz Rezső (eredetileg Rudolf, teljes neve németül: Rudolf Ritter Wendelin Adolf Edler Metz von Spondalunga, Budweis, Csehország, 1861. május 11. – Piliscsaba, 1943. október 21.) osztrák–magyar katonatiszt, altábornagy, a Mária Terézia-rend lovagkeresztjének birtokosa, a vitézi rend tagja, Piliscsaba díszpolgára. Katonatisztként az első világháborúban a keleti fronton harcolt, és nagy érdemei voltak a központi hatalmak gorlicei áttörésében.
Katonacsaládból származott, maga is hatéves korától a Sankt Pölten-i katonai kollégiumban tanult, majd tanulmányait a morvafehértemplomi katonai főreáliskola és a bécsújhelyi (Wiener Neustadt-i) Theresianum Katonai Akadémia hallgatójaként folytatta. Az iskola elvégzését követően 1879-ben hadnaggyá avatták, majd a budapesti 32-es gyalogezredhez került, ahol az elkövetkező huszonnégy évben szolgált. 1903-ban már őrnagyi rangban zászlóaljparancsnokká nevezték ki a szolnoki cs. és kir. 68. gyalogezredhez, majd 1905-ben a 23. tábori vadászzászlóalj parancsnoka lett. 1908. május 1-jétől alezredes, 1911-től ezredesként a győri 19. gyalogezred parancsnoka lett, és 1914-ben egységével részt vett a galíciai harcokban.
1915-ben vezérőrnagy és a 23. gyalogdandár parancsnoka. Kiemelkedő szerepet játszott az 1915. május 2–5-i gorlicei áttörésben: a feljebbvalói utasításaival szemben tüzérségét egy keskeny sávra koncentrálva katonái sikeresen elfoglalták az orosz védelem egyik kulcspozícióját jelentő Pustki-hegyet, majd pedig saját kezdeményezésből bevetve tartalékait, hozzájárult a siker teljes kiaknázásához. 1916-ban hadosztályparancsnokként sikeresen helytállt a Bruszilov-offenzíva, majd a Kerenszkij-offenzíva feltartóztatásában, amiért kiérdemelte a Tiszti Arany Vitézségi Érmet. 1918-ban altábornaggyá nevezték ki és néhány hónapig Herszon városának katonai parancsnoka volt.
A háború befejezésével nyugállományba vonult. A gorlicei áttörésben játszott szerepéért 1921-ben megkapta a Mária Terézia-rend lovagkeresztjét. 1929-ben a vitézi rend tagjává avatták. 1943. október 21-én hunyt el Klotildligeten, nyughelye a piliscsabai temetőben található, melyet 2006. szeptember 9-én katonai tiszteletadás mellett a Nemzeti sírkerthez tartozó temetkezési hellyé nyilvánítottak.
Élete Ifjúsága és korai pályafutása Rudolf Wendelin Adolf Edler von Metz 1861. május 11-én született Budweisben (ma České Budějovice), Alexander Edler von Metz és Wilhelmine Frederike Grünwald hét gyermekének egyikeként. Ősei Elzász–Lotaringiából származnak, a család nemessége a középkorból eredeztethető, a 16. században telepedtek le Ausztriában. Metz ősei között több katonatiszt is található, apja, Alexander von Metz fia születésekor a Budweisban állomásozó 1. tiroli vadászezredben („Kaiserjäger” – Császárvadászok) szolgált őrnagyi rangban. Ugyanezen egységgel vett részt az 1866-os porosz–osztrák–olasz háború itáliai hadműveleteiben, ahol kitüntette magát az 1866. július 11-i, Spondalunga melletti harcokban. Az 1879-től tábornoki rangot viselő katonatiszt 1883-ban vonult nyugállományba. Hozzá kötődött a család nemesi előneve (spondalungai).
Rudolfot is egyértelműen a katonai pálya felé irányította az apja, és a hatéves ifjút beíratta a Sankt Pölten-i katonai kollégiumba, ahol tízéves koráig tanult. Ezt követően 1871–1875 között a morvafehértemplomi (Mährisch Weißkirchen, ma: Hranice na Moravě) katonai főreáliskola, majd 1875–1879-ig a bécsújhelyi (ma Wiener Neustadt) Theresianum Katonai Akadémia hallgatója volt. Az iskola elvégzését követően 1879-ben hadnaggyá avatták, majd a budapesti 32-es Estei Ferenc Ferdinánd (1888-tól Mária Terézia) gyalogezredhez került, ahol az elkövetkező huszonnégy évet töltötte több szolgálati helyen: Budapest, Piliscsaba és a boszniai Bilek. Szolgálati lapjai szerint tökéletesen beszélt németül, meglehetősen jól franciául, a szolgálati igényeknek megfelelően magyarul, olaszul és szükségképpen románul is. 1884. november 1-jén főhadnaggyá léptették elő, majd 1891. május 1-jétől másodosztályú, 1894. május 1-jétől első osztályú századosi rendfokozatot viselt. Katonai karrierje ígéretes jövőt ígért számára, feladatait felettesei megelégedésére látta el, megbízott, majd tényleges századparancsnok, megbízott zászlóaljparancsnok volt, de oktatói tevékenységet is folytatott: az ezred tanfolyamain tiszteket képzett és altisztekkel foglalkozott. Ugyanezen idő magánéletében is jelentős változásokat hozott. Feleségül vette Adele Auguste Maria Millert, egy tengerészkapitány lányát, akitől 1890-ben egy fia született, Rudolf August Viktor von Metz.
1903. november 1-jétől immár őrnagyi rangban zászlóaljparancsnokká nevezték ki a szolnoki cs. és kir. 68. Reicher gyalogezredhez, majd 1905-ben a 23. tábori vadászzászlóalj parancsnoka lett. 1908. május 1-jétől alezredesként szolgált. 1911-ben ezredessé léptették elő és beosztását tekintve a győri 19. Ferenc Ferdinánd gyalogezred parancsnoka lett, munkatársai és katonai feljebbvalói elismeréssel tekintettek tevékenységére. 1912 elején az ezredet áthelyezték, a Metz vezette törzskar és az ezred II. zászlóalja Tolmeinbe (ma: Tolmin, Szlovénia) került, az I. zászlóalj állomáshelye Sesanába (ma: Sežana, Szlovénia), a IV. zászlóalj Karfreitbe (ma: Kobarid, Olaszország) került át. át. A III. zászlóalj és a tartalék-kiképző zászlóalj továbbra is Győrben maradt az ezred hadfogadó parancsnokságával egyetemben. Az átszervezéssel kapcsolatos feladatokat az ezredes sikeresen ellátta, az egység a különböző hadgyakorlatokon is sikeresen szerepelt. 1913 szeptemberében az ezred egyik éles lőgyakorlatán baleset érte, amikor megbokrosodott lova ledobta őt, azonban komolyabb sérülések nélkül megúszta az esetet az ezredkürtös, Kostka Tivadar közbeavatkozásának köszönhetően, aki kimentette felettesét a veszélyes szituációból.
1913 októberében számos tiszttársával együtt részt vett az 1813-as lipcsei csata századik évfordulója alkalmából rendezett ünnepségsorozaton, amelynek főünnepségét Lipcsében tartották, ahol Metz vezette a 19. gyalogezred küldöttségét. Ebben a minőségében bemutatták II. Vilmos német császárnak is. Ugyanebben az évben, november 15-i rendeletében az uralkodó lovagi címet adományozott számára, az ezredes nemesi előnevének Spondalunga helységét választotta, apja katonai sikerének színhelyét.
Az első világháborúban bélyegkép|350px|jobbra|A Pustki-hegy látképe napjainkban Łużna felől bélyegkép|280px|balra|Metz vezérőrnagy bélyegkép|350px|jobbra|Metz tábornok szemleúton adjutánsával, Ladstätter főhadnaggyal a keleti fronton
Az első világháború kitörését követően Metz a 19. gyalogezred parancsnokaként a galíciai hadszíntéren esett át a tűzkeresztségen, ahova 1914. augusztus 13-án indultak el, kirakó állomásuk a mai Rzeszów volt. Az ezred a 65. gyalogdandár részeként (parancsnoka Konrad von Essler) részt vett az 1914. augusztus 23–25-i kraśniki csatában, a Lublin felé való osztrák–magyar előrenyomulásban, majd az orosz túlerő elől való visszavonulásban a San folyó mögé. 1914 októberében a 23. cs. és kir. gyalogdandár parancsnokává nevezték ki, mely pozícióban a krakkói I. hadtest részeként részt vett az Ivangorod körüli harcokban. 1915 elejétől már mint vezérőrnagy vezette a dandárt, amely a VI. hadtest részeként (parancsnoka Arthur Arz von Straussenburg altábornagy) részt vett a központi hatalmak 1915-ös támadó hadműveleteiben. A frontnak a 12. gyaloghadosztályhoz (parancsnoka Paul Kestřanek altábornagy) tartozó, a Staszkówa–Pustki magaslat–Gorlice–Lekowától délnyugatra eső szakaszára jelölték ki parancsnoknak Metz tábornokot, alárendelve a hadosztálytüzérséget és a hadosztálytartalékot. Itt a csapatai több véres összecsapást is vívtak az oroszokkal 1915 februárja és áprilisa között, amelyekből a tábornok későbbi emlékezésében a dandár 1915. február 24-én végrehajtott támadását emelte ki. Ennek során átmenetileg az osztrák–magyar katonaságnak sikerült megvetnie a lábát a Gorlice és Sekowa temetőinek területén húzódó frontszakaszon, azonban a másnapi orosz ellentámadás visszavetette őket innen. Hasonló összecsapásokra került sor március 9-én és 18-án is.
Metz tábornoknak katonáival kulcsszerepe volt a később gorlicei áttörés néven elhíresült keleti offenzíva megindulásában. Csapataival Łużna és a Pustki-heggyel szemben fölállva az 1915. május 2-án meginduló hadművelet során utóbbit kellett elfoglalnia, amely az orosz védelem kulcspontjának számított: a meredeken emelkedő, 449 méter magas hegyet a védők több szinten, drótakadályokkal és fedett árkokkal is megerősítették. A tábornok többször személyesen, lóháton is bejárta az elkövetkezendő támadás terepszakaszát, a vezérkar elé pedig az alábbi elképzeléseit terjesztette elő: a magaslat délnyugati lejtőjén, annak leginkább kiugró részén, keskeny arcvonalon kívánta áttörni az orosz védelmet. Ezért a gyalogságot a tüzérségi tűz fedezete mellett közvetlen az ellenséges állások elé, rohamtávolságra tolta előre. Kihasználva az alá beosztott, nagy erejű tüzérséget, annak tűzerejét koncentráltan kívánta használni, hogy „a tüzérségi tűz tömege […] ott valósággal rést vágjon”, szétrombolva a keskeny frontvonalon fekvő orosz állásokat és megnyitva az utat az előrenyomuló osztrák–magyar katonaság számára. A hadtestparancsnokság elfogadta Metz támadási tervét, ugyanakkor Riedl Lajos ezredes tüzérségi hadműveleti tervét nem tartották jónak, és módosították azt. A tábornok a háború után feljegyezte, a kiadott általános hadseregparancs szerint a tüzérség tüzét a hadtest tüzérségi főnökének rendelkezése alapján kellett egységesen irányítani; eszerint viszont ezt arányosan kellett elosztani a támadó szakaszok között (a Metz csapataitól balra fekvő frontszakaszon a 39. honvéd hadosztálynak kellett elfoglalnia a Wiatrówki magaslatot, míg a tőlük jobbra támadó német 81. tartalékhadosztály balszárnyának a Kamieniec erdő felé kellett támadnia). A Pustki magaslat elleni támadás sikere érdekében azonban a két katona végül saját terveik szerint járt el, Metz jóváhagyásával pedig Riedl az eredeti tüzérségi tervet szem előtt tartva kezdte meg a lövegek belövését. A támadás előtti éjszakán, melyet az eredeti tervekkel ellentétben május 5-ről 2-ára hozott előre a vezérkar, a dandár két ezredét előrevonták a lövészárkokba, közvetlen az orosz állások közelébe. A tüzérséget az ellenséghez a lehető legközelebbre telepítették, a támadás támogatására pedig Metz alegységeinek a hadosztály összes ezredutásza is rendelkezésére állt.