A közönséges gyújtoványfű (Linaria vulgaris) a valódi kétszikűek (Eudicots) közé tartozó görvélyfűfélék (Scrophulariaceae) családjának egyik faja. Magyar nevét valószínűleg a virág gyertya lángjára emlékeztető alakjáról kapta.
Származása, élőhelye Európa nagy része, útszegélyeken, törmelékes helyeken vasutak környékén, kőfejtőkben, szántóföldeken, erdei tisztásokon található. A mérsékelten üdétől a száraz, tápanyagban gazdag talajokon él.
Leírása Évelő 20–30 cm magas növény. Egyenesen felálló szára a tövénél elágazik. Levelei szálas-lándzsásak, alapjuk felé ék alakúan elkeskenyedők, 1–3 cm hosszúak, tömötten állnak. A szélük kissé lefelé begöngyölődött, színük szürkészöld. Virágai tömött fürtben nyílnak júliustól szeptemberig. A virágzat tengelye és a virágok kocsányai többnyire mirigyesek. 5 csészelevelének háromszögletű cimpái vannak, ezek rövidebbek a virágkocsánynál. A sziromlevelek 1–2 cm hosszúak, a kétajkú párta halványsárga, torka narancssárga. A sarkantyú valamivel rövidebb mint a párta, amely 4 porzólevelet zár magába. A magház felső állású, 2 termőlevélből alakul ki. Rovar és önmegporzású. Termése toktermés, 4-10 nagy foggal nyílik fel. Hangyák és a szél terjesztik szét a magokat.
Gyógyhatásai A középkorban megbecsült gyógynövény volt. Külsőleg fekélyes sebekre, furunkulusra, pépes borogatásként, belsőleg vízhajtóként alkalmazták. A rontás ellenszerének tartották. A „rontás van rajta” azt jelentette, hogy valakin rossz varázslat ül. Ilyen rossz varázslatnak tartották az impotenciát vagy a lumbágót. Ezeket a varázslatokat úgy lehetett megtörni, hogy az ilyen ember megfürdött egy kád gyújtoványfüves vízben. Megelőzésként a rontás elkerülésére mindig magánál kellett hordani egy keveset a növényből.Rudi Beiser: Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 71. oldal. Szem- és epeút gyulladásra, máj-, vese-, és lépbetegségekre, gyomorégésre, savtúltengésre, székrekedésre, aranyérre, prosztata megnagyobbodásra, éjjeli ágybavizelésre, vizelettartási gondokra alkalmazzák. Bélféregűző és hashajtó hatása is elismert.
Hatóanyagai Antirrhinin, phtosterin, parafin, linarin származékok, hangyasav. A virágban zsíros-olaj.
Források Jean Denis Godet. Európa virágai, officina Nova, , 1993.
Jegyzetek
Kategória:Görvélyfűfélék Kategória:Növényfajok Kategória:Évelők Kategória:Magyarországon őshonos növények Kategória:Gyomnövények