Somogyi Gedeon (Nemesvámos, 1783. szeptember 23. – Tótvázsony, 1821. december 2.)Halálesete bejegyezve a tótvázsonyi református egyházközség halotti anyakönyv 14/1821. fsz. alattMás források szerint december 21-én hunyt el. magyar nyelvész, a nyelvújítás korának jelentős alakja.
Életpályája Atyja birtokos nemes ember és református esperes volt. Iskoláit a pápai református kollégiumban végezte, ahol akkor az ifjakat kizárólag a papi pályára képezték. Pozsonyban folytatott jogi tanulmányokat, majd letette Pesten az ügyvédi vizsgát. Veszprém vármegyei levéltár levéltárnoka lett. Az ezzel járó rendszer szerint, bár jövője iránt még akkor nem határozott, 1805-ben tavasszal rektoriára ment ő is Pákozdra (Fejér vármegye). Itt csak egy évet töltött s mivel ez alatt világi pályához jött kedve, 1806 novemberében a pozsonyi jogakadémiába lépett. Joggyakorlatát is elvégezvén a veszprémi első alispán mellett, letette az ügyvédi cenzurát Pesten, de ügyvédség helyett vármegyei szolgálatba lépett. Az első tisztválasztás alkalmával mindjárt rendes járásbeli esküdtté lett, de a másodiknál egészségi tekintetből a nyugalmasabb levéltárnoki állást vállalta el s ebben maradt haláláig. A mérsékelt nyelvújítás híveként szembekerült Kazinczyval, aki ellen 1813-ban átdolgozta és Mondolat címen megjelentette Szentgyörgyi József debreceni orvos munkáját. A választ Kölcsey Ferenc és Szemere Pál írta meg 1814-ben Felelet a Mondolatra címen. Erre válaszul Somogyi négy évvel később jelentette meg az Értekezés a magyar verselés módjáról és fordításokról című könyvét. Korántsem volt olyan faragatlan deák, aminőnek a Mondolatra írt felelet feltünteti. Szenvedélye volt az irodalom kedvelése s a római, görög, német és francia költőket eredetiben olvasta. A magyar nyelvújítás mozgalmai iránt sem maradt érzéketlen, s bár nem volt ellensége a mérsékelt újításnak, a túlzást rosszallta. Ez bírta rá, hogy a Mondolatot, amelynek egy írott példánya történetesen jutott kezéhez, kibővítse és többek buzdítására sajtó alá adja. A röpiratnak Mondolat című része eredetileg nem tőle való, hanem Debrecenben készült. Ismeretes a nagy felzúdulás, amit az irodalomban a Mondolat támasztott; az ortológusok ujjongva fogadták, Kazinczy és hívei pedig felháborodással. S. Petronius-fordításához (1819) fűzte válaszát, amelyben sokkal komolyabb és készültebb ellenfélnek bizonyult, mint amilyennek ellenfelei vélték; a Mondolat torzképét maga Somogyi is rosszallta. Egyébként a röpiratnak megvolt a hatása, mert az újítók túlzásait lehűtötte.
1821. december 2-án, Tótvázsonyban hunyt el gümőkórban.
Művei Mondolat, Régi Magyar Könyvtár 10., Budapest, 1898
Emlékezete A nemesvámosiak a nyelvész születésének 200. évfordulóján helyezték el a fehér márványból készült emléktáblát feltételezett szülőházának, a református lelkészi hivatalnak a falán.
Lásd még Mondolat
Irodalom Fábián G.: Adatok S. G. életéről (Abafi, Figyelő, I.).
Források
Jegyzetek
Kategória:A Veszprém (Vár)megyei Levéltár levéltárosai Kategória:Magyar nyelvészek Kategória:Veszprémiek Kategória:1783-ban született személyek Kategória:1821-ben elhunyt személyek