Zalaegerszeg (németül: Egersee, horvátul: Jegersek vagy Jagersek; elterjedt rövidítése: „Zeg”) megyei jogú város Magyarország nyugati részén, a Nyugat-Dunántúl régióban, Zala vármegye, illetve a Zalaegerszegi járás székhelye. A vármegye legnagyobb települése, a térség közigazgatási, gazdasági és kulturális központja, a régió negyedik legnagyobb városa. Egyike Magyarország legvirágosabb, legzöldebb városainak, 2008-ban elnyerte a Virágos Magyarország program „Arany Rózsa” régiós díját.Vác, Ózd, Novaj, Kaposvár, Balatonfüred, Szarvas is a díjban részesültek, , A Virágos Magyarország program díjazottjai 2004–2011 (viragosmagyarorszag.hu)
A város története a középkorig nyúlik vissza, első írásos említése 1247-ből való Egurscugként, 1293-ban pedig már Egerszeg néven szerepel. Kanizsa 1600-as elestét követően nőtt meg szerepe, fokozatosan Zala vármegye központja lett, mai fogalommal élve megyeszékhellyé válása a 18. századra tehető. Az 1920-as években kezdődött a város fellendülése, Czobor Mátyás polgármester hivatala alatt, közel 40 új utca nyílt, új köztemető, valamint szeretetház, bérlakások sora épült, bővült a közkórház is. 1929-ben Zalaegerszeg megyei jogú város lett.
Gazdasági szempontból a város fejlődése az utóbbi évtizedekben felgyorsult. A hagyományos mezőgazdaság mellett egyre nagyobb szerepet kap az ipar, különösen a járműiparhoz kapcsolódó fejlesztések és szolgáltatások. Emellett a kereskedelem és a szolgáltató szektor is jelentős. Közlekedési szempontból a város regionális jelentőségű csomópont: közúton jól megközelíthető, valamint vasúti összeköttetéssel is rendelkezik. A közelben található a ZalaZone Járműipari Tesztpálya, amely az autóipari fejlesztések és tesztelések egyik legmodernebb európai központja, és jelentős gazdasági szerepet tölt be a város életében.
Nevének eredete
A „Zala” előtag a Zala folyó nevéből származik, amely meghatározó a térség vízrajzában. A szó eredete valószínűleg szláv, és olyan mocsaras, vizes területre utal, ami jól jellemzi a környék természetes adottságait. Az „Egerszeg” egy régi magyar kifejezés, amely olyan helyet jelöl, ahol sok égerfa nőtt. Ezek a fák elsősorban nedves, vízközeli területeken fordulnak elő, így a név arra utalhat, hogy a vidék egykor ilyen növényzettel volt borítva.
A települést először 1247-ben említik írásos forrásokban „Egerscug” formában. A név az évszázadok során fokozatosan alakult át, míg végül megkapta a nevének előtagját (megkülönböztetve más Egerszegnek nevezett településtől) és alakult ki a mai is használatos Zalaegerszeg elnevezés.
Címere középre|136x136px A város címerében egy csücskös aljú, zöld pajzstalp látható. A pajzs kék mezejének közepén a vezeklő ruhát viselő Bűnbánó Magdolna ezüstszínű alakja áll, fejét arany glória övezi. Jobb kezét kinyújtva egy ezüstszínű babérkoszorút tart, amelyet védelmezőn helyez a zöld dombon álló, szintén ezüstszínű vár fölé. Bal kezében egy ezüst keresztet tart, amelyet a bal vállára támaszt. A zöld pajzstalpon, az alak lábánál egy háromágú, ezüstszínű ostor fekszik, amely a vezeklést jelképezi.
Fekvése Zalaegerszeg földrajzi koordinátái é. sz. 46.84538° és k. h. 16.84721°. Zala vármegye székhelye, megyei jogú város. A Nyugat-Dunántúlon, a Zala folyó két partján, az osztrák, szlovén és horvát határtól megközelítőleg egyenlő távolságra (50–70 kilométerre), a Zalai-dombság tájegységben fekszik, a Göcsej kistáj szélén. Átlagos tengerszint feletti magassága 156 méter. A Balaton tőle keletre 45 kilométerre található. Budapesttől való távolsága közúton 213, vasúton 239 kilométer. A legközelebbi autópálya-felhajtó 50 kilométerre van, Balatonszentgyörgy mellett az M7-es autópályára.
Természetföldrajzi adottságai bélyegkép|jobbra|300px|Zalaegerszeg vázlatos térképe bélyegkép|jobbra|300px|Zalaegerszeg az első katonai felmérés (1763–1785) térképén A földkéreg vastagsága itt 25–27 km, a litoszféráé 60–80 km. A földtörténet során kiemelkedési és lesüllyedési periódusokban váltakozott a tengeri és a szárazföldi üledékképződés a területen. A pliocén kor legfontosabb eseménye a folyóvízi feltöltésből származó kavicsterületek kialakulása. A pleisztocén során lösz fedett be nagy területeket. A felszínen szinte kizárólag a legfiatalabb korú kőzetek találhatóak, a völgytalpakon azonban kibukkanhatnak a felső pannon korúak is.
A város a Zalai-dombság északi részén fekszik, három kistáj határán. A délnyugati városrészek már átnyúlnak a Göcsej területére, így ott a változatos kitettségű, erősen szabdalt 200-250 méter magas „hegyek” jellemzőek. Az északkeleti és keleti lejtők a legmeredekebbek, dél–délnyugat felé vályoggal fedett, fokozatosan alacsonyodó, derázió és geliszoliflukció által formált lejtők ereszkednek. Az északi és középső rész a tektonikailag előre jelzett és kelet felé tölcsérszerűen kiszélesedő Felső-Zala völgyben foglal helyet. A völgy jobb oldalán mély, szűk völgyek, nehezen felismerhető teraszok, pannon agyaghoz kapcsolódó ó-holocén suvadások, baloldalt hosszabb, lankás, lösszel fedett lejtők voltak találhatóak. Az ember tevékenysége azonban majdnem teljesen átalakította őket letelepülésre alkalmasabb formákká. A keleti városrészek a Kelet-zalai-dombság Söjtöri-hátához kapcsoló kisebb meridionális vonulatokon húzódnak.Marosi Sándor – Somogyi Sándor, 1990, Magyarország kistájainak katasztere I., MTA FKI, BudapestMartonné Erdős Katalin, 2004. Magyarország természeti földrajza I., a Debreceni Egyetem Kossuth Egyetemi Kiadója, pp. 30–62, pp. 153–168, pp. 178–181.Martonné Erdős Katalin, 2005, Magyarország tájföldrajza, a Debreceni Egyetem Kossuth Egyetemi Kiadója, p. 56., pp. 96–99.
A napfénytartam 1950–2000 óra/év között alakul, ami azonos szélességi körön levő magyar területekhez viszonyítva a legkisebb érték. Ez visszavezethető az 56-62%-os évi átlagos felhőzetre, amit az atlanti hatás erőssége okoz. Szélirányok közül az észak és dél irányú leggyakoribb, összesen kb. 30%, irányuk megtartására rásegítenek a meridionális völgyek. A szélcsendes időszakok szintén gyakoriak, mintegy 25%-nyiak.
Az évi csapadék mennyisége 800 mm körül alakul. A hótakarós napok átlagos száma 45.Péczely György, 2002, Éghajlattan, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, pp. 258–284
Az agyagos, vályogos részeken adottak a lehetőségek a sűrű vízhálózat kialakulásához, amely Magyarországon a legsűrűbbek közé tartozik. Ezzel összefüggésben a völgysűrűség is igen nagy. Elősegítette a völgyek képződését a laza felszíni kőzet és a terület negyedidőszaki kiemelkedése is. A domborzat tagoltsága azonban nem kedvezett nagy vízfolyások kialakulásának, így a legnagyobb, a Zala is csak patakméretű Zalaegerszeg környékén. A terület erózióbázisaként ez gyűjti össze a kisebb csermelyek vizét. Megemlíthető ezek közül a Válicka, amely dél felől folyik a Zalába. A város területén több kisebb-nagyobb tó található. A legjelentősebb az 1975-ben mesterségesen létrehozott Gébárti-tó. Pózva városrészben a kavicsbányák felhagyása után horgásztavakat alakítottak ki.
Zalaegerszeg környékén kétféle növénytársulás jellemző: a völgyekben vízparti rétek, fűz- és égerligetek jellemzőek. A magasabban fekvő területeken gyertyános és kocsánytalan tölgyesek, zalai bükkösök, cseres tölgyesek találhatóak, gyakori még a szelídgesztenye előfordulása is. A város belterületén csak parkok mutatják a régi gazdag erdők emlékét. (Béke-liget, Baross liget, Parkerdő)
A Zalai flóratartományhoz kötődő állatállomány nem különbözik a magyar átlagtól, jellemzően nagyvadakból áll (szarvas, őz, vaddisznó) és kevés különleges állatfajnak ad otthont. Gazdasági jelentőséggel bír e vadállomány, mind a vadhús, mind a bérvadászat tekintetében. Híresek a zalai szarvastrófeák, már több világbajnoki érmet kiérdemeltek.
Gyenge minőségű talajok alakultak ki a város környékén, amelyek közül a legjelentősebbek az agyagbemosódásos barna erdőtalajok. Ezen adottság miatt nagy területeket hasznosítanak még a város határain belül is szőlőhegynek, ahol az igénytelenebb fajták megteremnek.
Környezeti állapot A város levegőminőségét a közlekedés befolyásolja a legnagyobb mértékben, ezen belül is a porszennyezés okozza a legnagyobb problémákat. A nehézipari létesítmények hiánya miatt nem jelentős az ipari eredetű szennyezés. Egyedüliként a MOL helyi kőolajfinomító üzeme, amely kén-dioxid, szén-monoxid, nitrogén-oxidok, valamint korom tekintetében jelentős szennyező. A termelés során keletkezett szennyvíz tisztítás után a Felső-Válickába és az Avas-árokba kerül.Magyar Olaj- és Gázipari Részvénytársaság Zalai Finomító, Zalaegerszeg egységes környezethasználati engedélye A MOL tevékenységének folyamatos racionalizálása eredményeként a Zalai Finomítóban 2001-ben megszűnt a kőolaj-feldolgozás, ma már elsősorban speciális bitumenek készülnek itt.
A zajszennyezésnek szintén a közlekedés a problémák fő forrása a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ elemzése alapján. Az elkerülő utak megépítésével ugyan a belváros terhelése csökkent, de mivel a tranzitforgalom az összes forgalomnak csak 20-30%-át tette ki, a probléma végleges megoldására még várni kell. A nagy forgalmú belvárosi útszakaszokon a terhelés csúcsidőben rendszeresen meghaladja a megengedett határértéket. Emiatt folyamatosan napirenden van egy sétálóutcás, csendes belső terület kialakítása a Kossuth utcában és környékén, ez azonban rendkívül nehezen megvalósítható a gyakorlatban, mivel a város észak-dél irányú belső útjai szűkek (jellemzően egyszer kétsávosak és egyirányúsítottak), és a viszonylag sűrű beépítés miatt nem is bővíthetők. A Kossuth Lajos utca a Széchenyi tértől a Kisfaludy Sándor utcáig díszburkolatot kapott, és ezen szakaszon 30 km/h-s sebességkorlátozást vezettek be, valamint korlátozták a parkolási lehetőségeket, melyet a védett öblök és a Berzsenyi – Kosztolányi utcák sarkán megépült új parkolóház vett át. Ez közepes mértékű tehermentesítést jelent a Kossuth utcában és annak környékén lakóknak, azonban vásárlók elvesztését jelent(het)i a főutcán található üzleteknek, ahonnan a külső területeken megnyílt új bevásárlóközpontokba helyeződhet át a tartós cikkek vásárlásának központja.
A város ivóvízellátását 34 kútból oldják meg, amelyek többségéből magas vastartalmú vizet nyernek. A víznyerőhelyek szennyeződés elleni védelme nem kellően megoldott, a jövőben nagy valószínűséggel a mai keleti oldali túlsúly áthelyeződik a nyugati oldalra a kutak elhelyezkedését tekintve. Uniós forrásokat is felhasználva negyvenkét település összefogása nyomán több ütemben modernizálták a szennyvíz- és csatornahálózatot 2004-től kezdve.
A városban a közhasználatú zöldterületek nagysága közel 5 millió m², amely jelentősen meghaladja az országos átlagot. 2007-ben 74 játszótér volt a városban.
Története bélyegkép|jobbra|300px|Metszet az egerszegi várról, 17. század bélyegkép|jobbra|300px|Metszet Zalaegerszegről, a 19. század eleje bélyegkép|jobbra|300px|Metszet Zalaegerszegről, a 19. század közepe bélyegkép|jobbra|300px|A zsinagóga 1912-ben bélyegkép|jobbra|300px|A Mária Magdolna Plébániatemplom, mögötte az egykori Hotel Balaton és a NAV Zala megyei igazgatósága bélyegkép|jobbra|300px|A Zalaegerszegi Törvényszék és a Zala Vármegyei Büntetés-végrehajtási Intézet épülete. A kép felső részén a Vásárcsarnok látható
A város fekvése Zalaegerszeg két folyó összefolyásánál található, halakban, vadakban gazdag vidék volt. Talán ennek köszönhető, hogy már az i. e. 7. évezredben, a felső paleolitikumban található itt település, amely egész Zala vármegyében az egyedüli ókőkori lelet. A következő időszak, amikorról maradtak leletek a városban, a rézkor. A régi ruhagyár elhagyott területén felfedezett, az azóta már teljesen befedett Vizsla-patak mellett megtelepedett, lengyeli kultúrához tartozó település ebből a korból datálható.
A középkor A vaskorból kelta nyomokra lehet bukkanni, amilyenből Dél-Zala területén sokat, északon alig találni. Ebből arra a következtetésre lehet jutni, hogy Zalaegerszeg ekkor egy fontosabb út mellett állt, és ezt ellenőrizte a kelta lakosság.