A Dewoitine D.520 egy francia vadászrepülőgép volt, mely 1940 elején került hadrendbe, röviddel a második világháború kitörése után. A Morane–Saulnier MS.406 típussal szemben, mely a francia légierőben legnagyobb mennyiségben alkalmazott vadászgép volt abban az időben, a Dewoitine D.520 megközelítette a legmodernebb német repülőgépek teljesítményét, mint amilyen például a Messerschmitt Bf 109 volt. Nem volt olyan gyors mint a Bf 109E, de fordulékonyabb volt.Angelucci and Matricardi 1978, p. 262. A sorozatgyártás elhúzódása miatt csak kevés gép tudott részt venni a Luftwaffe ellen vívott harcokban.

A D.520 repülőgép tervezését a Légierő 1936-ban kiadott követelményjegyzékének megfelelően kezdték el, mely szerint a modern gyors vadászgép jó emelkedési sebességgel kellett rendelkezzen és fő fegyverzetéül egy 20 mm-es gépágyút szántak. Az akkori legerősebb francia motor a Hispano-Suiza 12Y volt, mely kisebb teljesítményű volt a Rolls-Royce Merlin és a Daimler–Benz DB 601 korszerű motorokhoz képest, viszont könnyebb is volt azoknál. Más vadászrepülőgép tervek is megfeleltek a kiírásnak, de egyik sem állt hadrendbe, vagy csak olyan kis számban, hogy nem játszottak számottevő szerepet a háborúban.

Fejlesztés A Légügyi Minisztérium 1936. június 15-én adta ki a követelményjegyzéket, és a D.520 tervezése 1936. szeptemberben kezdődött meg az Émile Dewoitine vezette magánvállalkozású tervezőirodában. A követelmények az alábbiak voltak: legnagyobb sebesség 500 km/h, 8000 m-re emelkedés 15 perc alatt, és a fel- és leszálláshoz szükséges távolság nem lehetett több 400 m-nél. A fegyverzet két 7,5 mm-es géppuska és egy vagy két 20 mm Hispano–Suiza HS.9 gépágyú.Danel and Cuny 1966, p. 30. Dewoitine nem volt elégedett legutolsó konstrukciójának a Dewoitine D.513 vadászgépnek a teljesítményével, mellyel szemben a Légierő az MS.406-ot választotta, és elhatározta, hogy a kiírásra a legújabb elvek szerint tervezett és a rendelkezésre álló legerősebb motorral, a 890 LE teljesítményű Hispano–Suiza 12Y–21 folyadékhűtéses hajtóművel ellátott tervet nyújt be. Az első pályázatot elutasította a Légügyi minisztérium, mely miután megismerkedett az angol Hawker Hurricane és Supermarine Spitfire teljesítményével, megváltoztatta a követelményeket: a legnagyobb sebességet felemelte 500 km/h fölé. Dewoitine az új tervnek a "D.520" jelet adta.

Ugyanerre a tenderre adták be a Morane–Saulnier MS.450 és a Caudron–Renault C.770 repülőgépek terveit is, de egyik sem hagyta el a rajzasztalt. Két másik konkurens francia típus, a Bloch MB.150 és az Arsenal VG.33 ugyan elkészült és kis mennyiségben hadrendbe is állította a Légierő, de érdemleges szerepet már nem játszott a háborúban.Danel and Cuny 1966, pp. 28, 295.

1937 márciusában a cég beolvadt az egyik gyártó vállalatba, az SNCAMba. Emiatt és a Légiflottában bekövetkezett további gyártási változtatások miatt a D.520 tervezői munkái szüneteltek 1937 legnagyobb részén, és 1938 elejéig csak egy néhány rajzoló dolgozott a prototípus részletrajzain.Danel and Cuny 1966, pp. 30, 296. A D.520-01 jelű prototípus, melyet egy Hispano 12Y–21 motor hajtott ideiglenesen egy kéttollú merev falégcsavarral először 1938. október 2-án szállt fel, de csak 480 km/h sebességet ért el és a veszélyesen nagy motorhőmérséklet miatt le kellett állítani a próbákat.Caruana 1998, p. 728 Megállapították, hogy a problémák főképpen a szárny alatti hűtőnek a tervezettnél nagyobb légellenállása miatt léptek fel, ezért ezeket lecserélték egyetlen, a törzs alatt elhelyezett áramvonalas burkolattal ellátott hőcserélőre.Danel and Cuny 1966, pp. 34, 296. Egy kisebb leszálláskor keletkezett baleset után további változásokat léptettek életbe: a motor lecserélték egy újabb 12Y–29 típusra, a kipufogóvezetékbe üzemanyag befecskendezést alakítottak ki a nagyobb tolóerő érdekében és változtatható állásszögű háromtollas légcsavart építettek be. Ezek a változtatások elegendőnek bizonyultak a tervezési sebesség, 530 km/h eléréséhez. Zuhanásban a legnagyobb sebesség 825 km/h volt.Danel and Cuny 1966, pp. 34-36, 297.

A prototípust 1939-ben két másik példány legyártása követte, a D.520-02 és 03, melyeket először 1939. január 9-én illetve május 5-én repülték. Ezeken új áramvonalasabb pilótaülés tetőket, nagyobb farokfelületet és hosszabb Olaer futómű-szárakat alkalmaztak, valamint elhagyták a Handley Page résszárnyakat, melyekkel az első prototípus szárnyvégeit felszerelték.Danel and Cuny 1966, pp. 36–40, 297. Ezeknek a prototípusoknak a fegyverzete egy 20 mm-es Hispano–Suiza HS.9 gépágyú volt, mely a motor tengelyén keresztül tüzelt és két MAC 1934 7.5 mm géppuska a szárnyba építve. A harmadik prototípus kis farokkereket kapott a korábbi csúszótalp helyett. A második prototípus, melyet egy 12Y–31 motor hajtott, 550 km/h sebességet ért el és 8000 m-re 12 perc 53 másodperc alatt ért fel. A repülési próbák sikeresen zajlottak le, ennek eredményeképp 1939 márciusában aláírták a szerződést további 200, az újabb 12Y–31 típusú motorral szerelt repülőgép leszállításáról (később a motorokat 12Y–45 típusra cserélték). További 600 gép gyártásáról júniusban kötöttek szerződést, de ezt 1939 júliusában 510 darabra csökkentették.Caruana 1998, pp. 728, 730.

A háború kitörésekor új szerződést kötöttek 1280 gép legyártására, havi 200 repülőgép kapacitással 1940 májusától. Ezután a haditengerészeti légierő további 120 gépet rendelt. A légiflotta 1940 áprilisában az összes rendelt mennyiséget 2250 példányra emelte, havi 350 darab ütemezéssel.Caruana 1998, p. 730.

Az első sorozatban gyártott D.520 1939 októberben hagyta el a gyártó sort. A sorozatgyártású gépeken a törzs hátsó részét 51 cm-el meghosszabbították, a motorburkolatot áttervezték, a domború, egy darabból készült szélvédőt optikailag sík darabra cserélték és páncéllemezt építettek be a pilótaülés mögé. A legtöbb sorozatban gyártott példányt az új, Szydlowski–Planiol feltöltő kompresszorral szerelt 935 LE-s Hispano–Suiza 12Y–45 motor hajtotta, a későbbieket viszont a 860 LE-s 12Y–49 típus.

Az első sorozatgyártású gépek nem feleltek meg az átvételi próbákon mivel nem érték el a kívánt sebességet és hűtési problémáik voltak. Ezeket a hiányokat a kompressor beömlőnyílás áttervezésével, a hűtőkör átalakításával és a kipufogó rendszer javításával kiküszöbölték, de ezek a problémák hátráltatták az átadást, a harci alkalmasságot csak 1940 áprilisában kapták meg az első példányok.Danel and Cuny 1966, p. 73.

Alkalmazók

Bulgária

Franciaország

Szabad Franciaország

22px|left Németország

22px|left Olaszország

Románia

Műszaki adatok (Dewoitine D.520C.1)Danel and Cuny: Le Dewoitine D.520 1966, pp. 225–226, 247, 256. right|400px Méretek Hossz: 8,6 m Fesztáv: 10,2 m Magasság: 2,57 m Szárnyfelület: 15,87 m² Tömeg Üres tömeg: 2123 kg Teljes tömeg: 2677 kg Legnagyobb felszálló tömeg: 2785 kg Szárny felületi terhelése: 167 kg/m² Hajtómű Típus: Hispano-Suiza 12Y-45 vízhűtéses 12 hengeres V elrendezésű motor Teljesítmény: 690 kW (930 LE) Teljesítmény/tömeg: 257 W/kg Teljesítményadatok Legnagyobb sebesség: 560 km/h Hatótáv: 1250 km Csúcsmagasság: 10 000 m Emelkedési sebesség: 14,3 m/s Fegyverzet 1 × 20 mm Hispano-Suiza HS.404 gépágyú (60-lőszeres dobbal) 4 × 7,5 mm MAC 1934 géppuska (675 tölténnyel)

Irodalom

Angelucci, Enzo and Paolo Matricardi. World Aircraft: World War II, Volume I (Sampson Low Guides). Maidenhead, UK: Sampson Low, 1978. . L'aviazione encyclopedia (The Illustrated Encyclopedia of Aircraft). London: Aerospace Publishing /De Agostini, 1986. Avions Militaires 1919-1939 – Profiles et Histoire. Paris: Connaissance de l’Histoire Hachette, 1979. Bączkowski, W. Dewoitine D.520 (in Polish). Warsaw, Poland: Books International, 1998. Belcarz, Bartłomiej. Dewoitine D 520. Sandomierz, Poland/Redbourn, UK: Mushroom Model Publications, 2005. . Breffort, Dominique and André Jouineau. French Aircraft from 1939 to 1942, Volume 2: From Dewoitine to Potez. Paris: Histoire & Collections, 2005. . Brindley, John F. French Fighters of World War Two, Volume One. Windsor, UK: Hylton Lacy Publishers Ltd., 1971. . Brown, Russell. Desert Warriors: Australian P-40 Pilots at War in the Middle East and North Africa, 1941–1943. Maryborough, Australia: Banner Books, 1983. . "Caccia Assalto 5." Dimensione Cielo Aerei italiani nella 2° guerra mondiale (in Italian). Rome: Edizioni Bizzarri, 1972. Caruana, Richard. "Allez le Gosse:The Dewoitine D.520." Scale Aviation Modeller International, Volume 4, Issue 11, October 1998. Danel, Raymond. The Dewoitine 520 (Aircraft in Profile number 135). Windsor, Berkshire, UK: Profile Publications Ltd., 1971 (reprint from 1966). Danel, Raymond and Jean Cuny. Docavia n°4: le Dewoitine D.520 (in French). Paris: Editions Larivière, 1966. Dewoitine D 520 (bilingual French/English: various authors). Brussels, Belgium: DTU, 1997. . Ehrengardt, Christian-Jacques. Les avions français au combat: le Dewoitine D.520 (in French). Paris: Aéro-Editions, 2004. Green, William. War Planes of the Second World War, Volume One; Fighters. London: Macdonald & Co.(Publishers) Ltd., 1960 (10th impression 1972). . Herington, John. Second World War Volume III – Air War Against Germany and Italy, 1939–1943 Canberra: Australian War Memorial (Australian official history), First edition, 1954. Jackson, Robert. Aircraft of World War II: Development - Weaponry - Specifications. Enderby, Leicester, UK: Amber Books, 2003. . Marchand, Patrick. Dewoitine D.520 (Ailes de Gloire nr. 8) (in French). Le Muy, France: Les éditions Along, 2002. . Neulen, Hans Werner. In the Skies of Europe. Ramsbury, Marlborough, UK: The Crowood Press, 2000. . Pelletier, Alain. French Fighters of World War II in Action (Aircraft Number 180). Carrollton, TX: Squadron/Signal Publications, Inc., 2002. . Tillman, Barrett. Wildcat Aces of World War 2. Oxford, UK: Osprey Publishing. 1995. . Thompson, J. Steve with Peter C. Smith. Air Combat Manoeuvres. Hersham, Surrey, UK: Ian Allan Publishing, 2008. . Winchester, Jim. "Dewoitine D.520." Fighters: The World's Finest Combat Aircraft: 1914 to the Present Day. Bath, UK: Parragon Publishing, 2003. .

Külső hivatkozások Preserved D.520s Front, side and top views

Jegyzetek

Fordítás

Kategória:Második világháborús vadászrepülőgépek Kategória:Francia katonai repülőgépek