Varga Zsigmond (Marosdécse, 1886. február 5. – Debrecen, 1956. április 18.) teológus, szumirológus, bölcsészprofesszor.

Életpályája Varga Zsigmond 1886. február 5-én, a Marosmente középső szakaszán fekvő, magyar-román lakosságú Marosdécsén született, Varga Sz(őke) Zsigmond és a marosszentkirályi Nagy Zsuzsánna házasságának második, egyben utolsó gyermekeként. Felmenőitől és szüleitől a tálentumok bőséges tárházát kapta örökül (kiváló értelmi képesség, példás munkaszeretet és hatalmas munkabίrás). Az akkoriban 425 lelket számláló református egyházközségtől a közösségi gondok felvállalásának kötelességét tanulta meg. Lelki-szellemi vezetőit megbecsülő, megtartó gyülekezetbe érkezett. A csomakörösi születésű Ferencz Samu itt kezdte lelkipásztori szolgálatát, amelytől csak életével együtt vált meg. Péter István kántor-tanίtó fél évszázados működés után innen vonult nyugalomba. A kis Varga Zsigmond tőlük az életre szóló hivatás példáját kapta útravalóul. Szellemi képességeivel és az olvasás iránti élénk érdeklődésével kezdettől fogva kitűnt tanulótársai közül. Két év elvégzése után lelkipásztora és tanítója, többek között a felekezeti népiskola kedvezőtlen feltételeire hivatkozva azt tanácsolták szüleinek, hogy a nagyenyedi Bethlen Kollégiumban taníttassák tovább. Az, hogy ők egyedüli fiúgyermekük taníttatására határozták el magukat, a korabeli viszonyok között korántsem volt magától értetődő döntés. Tisztelegve szülei áldozatkészsége előtt, Varga Zsigmond élete alkonyán írt visszaemlékezésében, ezt nevezte élete döntő fordulatának.

A Nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium évei (1896-1904)

A Nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban (1896–1904) Varga Zsigmond az identitásváltás keserű válságát élte át.  Az évszázadokon át Erdély legrangosabb református felekezeti iskolájaként ismert fejedelmi alapίtású intézmény teológiai tagozatát 1895-ben átköltöztették az időközben egyetemi várossá emelkedett Kolozsvárra. A helyén maradt gimnázium jórészt kicserélődött tanári karában csupán Nagy Lajos, a félszárnyú kollégium első rektor-professzora, valamint Váró Ferenc, a művelődéstörténetünk kincsestáraként számontartott könyvtár őre képviselte a hagyományokat, és törekedett az új kollégák ezek szellemében való formálására. A hagyományok szellemében a Marosdécséről jött diák végig tandίjmentességet, ingyen kosztot élvezett, minden tanévben ösztöndίjban, jutalomkönyvben, pénzjutalomban részesült. Tanulmányi eredményeivel szülei, tanárai elégedettek lehettek: mind a nyolc tanévet jeles általános osztályzattal zárta. Az Nagyenyedi Bethlen Kollégiumban töltött tanévek döntő módon alakították szellemi irányultságát. Kortárs visszaemlékezések szerint szembetűnő volt az idegen nyelvek és azon belül a bibliai nyelvek tanulásában mutatott gyors előhaladása. Itt talált rá élete nagy példaképére az iskola korábbi jeles diákjában, Kőrösi Csoma Sándorban. A nagy tudós előképe mutatkozott meg szorgalmában, munkabírásában, tanulmányi fegyelmében, orientalisztikai érdeklődésében, a magyarság gyökereinek feltárása iránti kitartó buzgalmában. Hajlamai a humán tárgyak, főképp a klasszikus nyelvek területén érvényesültek maradéktalanul. Hetedik osztályban történelmi pályamunkáját méltatták, majd a latin nyelv és irodalmi pályakérdésre benyújtott két dolgozat közül az övét fogadták el. A görög nyelvben tett előmenetele a kitartó, következetes munka bizonysága. A kiugró eredményeket a két utolsó tanévben mutatta fel. Tagja és alelnöke volt a hetedik és nyolcadik osztályosokat tömörίtő Kemény Zsigmond önképzőkörnek. A kollégium, illetve a kör nyilvános ünnepein többször is őt érte az ünnepi beszéd megtartásának tisztessége. Mindkét tanévben ő mondta az alapító fejedelem születésnapján elhangzó emlékbeszédet (Erdély Bethlen Gábor korában, Bethlen Gábor emlékezete), ő állt a szónoki emelvényen az 1903. március 15-i ünnepségen. Az 1704. március 16-i vésznap kétszázadik évfordulóján, a sétatéri diákemléknél tartott ünnepségen, szintén ő mondta az emlékbeszédet (II. Rákóczi Ferenc és kora). Kőrösi Csoma Sándor helyi kultusza befolyásolta pályaválasztását. Munkatársa, utolsó évesen pedig társszerkesztője volt a kör tevékenységéhez kapcsolódó, Haladjunk cίmű ifjúsági folyóiratnak. Az 1904. évi érettségi megmérettetésen, negyedmagával, jelesen érett minősίtést kapott. Hίven a kollégium hagyományaihoz, a 35 sikeresen érettségizett diák közül tizenketten pályájuk következő lépcsőfokául a teológiát nevezték meg. Varga Zsigmond a Nagyenyedi Bethlen Kollégium Kolozsvárra költözött nagytestvérét választotta.

A kolozsvári teológián és egyetemen (1904–1908)

Tanulmányi fejlődését egyetemi évei is töretlenül biztosították. 1904 és 1908 között Kolozsváron a Református Teológiai Akadémián és a Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemen párhuzamosan folytatott tanulmányokat. A kolozsvári lelkészképzés történetének azon kiemelkedő korszakában volt az intézmény hallgatója, amikor a tanári kart olyan nevek fémjelezték, mint a jeles bibliafordító Kecskeméthy István és a későbbi dunamelléki püspök Ravasz László. Tagjait az ország egész területén működő, kiemelkedő lelkipásztori, oktatói, tudományos tevékenységük miatt megbecsült lelkészei közül válogatták ki. Pályájuk új szakaszán hivatásuk végzésében az intézményalapίtó Szász Domokos püspöktől kapott becses útmutatást követték: „Én épίtettem e falakat, önök töltsék meg lélekkel.” Nagy Károly nevéhez fűződik a vallásfilozófiai gondolkodásnak a magyar református egyházban való meghonosίtása, Kálvin Institutiójának a fordίtása. A teológián teológiai enciklopédiát, vallásbölcseletet, dogmatikát, dogmatörténetet és etikát oktatott. Az egyháztörténelem tanszéket betöltő Pokoly József általános egyháztörténelmet, magyar protestáns egyháztörténelmet és egyházjogot tanίtott. A gyakorlati teológia katedrára frissen kinevezett magántanár, Ravasz László, katekétikát tanίtott és homiletikai szemináriumot vezetett.

Varga Zsigmond további pályáját Kecskeméthy Istvánnal, a görög és a zsidó exegézis tanárával történt találkozása határozta meg. A keleti nyelvek és az összehasonlίtó nyelvtudomány doktori cίmét elnyert tudós ekkoriban már maga mögött tudta a biblia egyes könyveinek fordίtását, amelyek valójában egy ambiciózus tudományos program első jelzései voltak csupán. 2002-ben végre kezünkbe vehettük a hatalmas mű koronáját, a teljes bibliafordίtás posztumusz kiadását. Diáktársai sorából ifj. Révész Imrét, Makkai Sándort, Vásárhelyi Józsefet, Tavaszy Sándort, Mátyás Ernőt említhetjük. A teológia pezsgő szellemi légkörében Varga Zsigmond gyorsan megtalálta helyét. Másodéves korában görög nyelvi versenyt nyert, később pedig a legkülönbözőbb témakörökben kiírt pályázatokra nyújtott be dolgozatokat. A teológusi státus egyetemi hallgatói minőséggel társult. Azaz a teológusok bizonyos kollégiumokat a Ferenc József Tudományegyetemen hallgattak. Egyeseket (filozófia és pedagógia) kötelező módon, másokat önszántukból, ám mindkét kategória esetében kollokválási kötelezettséggel. A 25 kötelező egyetemi előadás oktatói tudományterületük újίtó szellemű szaktekintélyei voltak. A kötelező előadások mellé Varga Zsigmond az érdeklődési körébe illő további 40 kollégiumot választott. Gyalui Farkas könyvtártudományi előadásaitól (könyvtártörténet, elméleti és gyakorlati könyvtártan) a tanulmányai eredményes folytatását segίtő gyakorlati támaszt várt, nem is sejtve, hogy választásával jövendő hivatása, a debreceni nagykönyvtári teendői megalapozását végzi. Nem elégedett meg az előadásokon hallott ismeretek elsajátίtásával. Többet akart: a kapott információk kiegészίtését, egyúttal munkabίrásának, alkotóképességének kipróbálását. A pályázati kiίrások elmaradhatatlan résztvevőjévé vált. A bibliai nyelvekből kiίrt szóbeli nyίlt pályázaton való részvétele meghozta a meggyőző sikert. Az 1906. május 21-i nyilvános vetélkedőn versenytársával, a III. éves Sárkány Lajossal együtt, a választott nyelvben otthonosan mozogtak, “mind a ketten meglepő szép készültséget és készséget mutattak” (Kecskeméthy István véleménye).

Az utolsó tanévben három pályamunkát nyújtott be, és egy szóbeli pályázaton is jelentkezett.

A bibliai tudományok köréből kiίrt pályázatra (Az újtestamentumi profetizmus beható ismertetése) ίrt dolgozatáról Kecskeméthy István bίrálata a feltétlen elismerés hangján szólt: A “mű kész exegétát árul el. A tételt egészen helyesen fogja fel, és helyesen fejti ki. A profetizmusról adott meghatározása pontos és helyes, felfogása mély, bibliai.  A magyar protestáns egyháztörténelem köréből kitűzött pályatételre (Az artikuláris helyek története) csak egymaga nyújtott be pályamunkát. A bίráló Pokoly József kiemelte, hogy a szerző jól ismeri és használja a forrásműveket, dolgozata egészét a tárgy iránti meleg érdeklődés hatja át. Kitartó munkája első nagy felmérésén, főiskolai tanulmányai feleútján (1906. okt. 5.) a teológiai alapvizsgát is eredménnyel tette le. Miután jelesen abszolválta az első lelkészképesítő vizsgát, az 1908/09 tanév őszi szemeszterében a berlini, a tavasziban genfi egyetemen, majd 1909/10-ben ismét Berlinben folytatta tovább teológiai, keleti nyelvészeti és vallástudományi tanulmányait. 1910-ben hazatérve, Kolozsváron letette a második lelkészképesítő vizsgát, majd a Stipendium Bernardinum ösztöndíjával az 1910/11. tanévben az utrechti egyetem beiratkozott hallgatója lett. Helyettes lelkipásztorként 1911 őszén és telén a Kolozsvár-Monostori Református Egyházközségben végzett szolgálatokat.

Külföldi egyetemeken (1908–1911)

Ösztöndíjasként, a német főváros Frigyes Vilmos Királyi Egyetemén nemzetközi tekintélynek örvendő szakemberek vezették a keleti nyelvek és a bibliai tudományok világába. Későbbi munkássága tükrében egyértelműnek tetszik, hogy szemléletmódjára az assyrológus Friedrich Delitzsch gyakorolta a legnagyobb befolyást. Az ő hatására lett az összehasonlító vallástörténeti módszer elkötelezett alkalmazója és vált a magyar teológiatörténetben a vallástörténeti iskola legmarkánsabb képviselőjévé. A vallások múltját kutatva keresztyén teológusként koncentráltan a Biblia és általánosságban Isten Igéje kiteljesedésének alaposabb megértésére törekedett. Bibliai teológiai tanulmányaiban az összehasonlító vallástörténeti metódust Varga Zsigmond az igehirdetés szolgálatát segítő, egyeztető törekvéssel alkalmazta. Ezeket a törekvéseit nem módosította a dialektika teológia térnyerésének hatására radikálisan átalakuló szakmai környezet sem. Élete végéig következetes maradt eredeti kutatói célkitűzései tervszerű megvalósításához. Külföldi tanulmányútjai során a bibliai nyelvek mellett több új élő és holt nyelvet is magas szinten sajátított el. Ezekben az években gyűjtötte össze a hazatérését követően, rövid időn belül megszerzett tudományos fokozataihoz szükséges disszertációk anyagát. 1911-ben előbb a Budapesti Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán sémi összehasonlító nyelvészetből kapott bölcsészdoktori oklevelet summa cum laude minősítéssel. 1912-ben magyar állami ösztöndíjasként Londonban, Párizsban és Berlinben tett újabb tanulmányutat. Ebben az időszakban a kor vezető szakmai műhelyei, a British Múzeum, a Louvre és a berlini Vorderasiatlisches Múzeum ókori keleti anyagának tanulmányozásával foglalkozott. Elhúzódó peregrinus évei során kezdett el hazai folyóiratokban publikálni. A kolozsvári Református Szemle mellett 1909-ben a pozsonyi kiadású Theologiai Szaklap, 1911-ben a debreceni Lelkészegyesület is megjelentette írásait. Ezek többnyire az egyházi és tudományos közélet jeles eseményeiről tudósítottak és látni engedték szerzőjük egyéni álláspontját.

Tanári pályája