Koszovó, illetve a Koszovói Köztársaság (, )Az FNB. 65/584. határozata alapján, azelőtt a Koszovo forma volt a normatív alak. vitatott jogállású terület a Balkán-félszigeten. A helyi albán többség által egyoldalúan kikiáltott államot a világ országai csak részben ismerték el.
A köztársaság területébe de facto nem tartoznak bele a szerb enklávék. Szerbia és az ENSZ nem ismeri el Koszovó függetlenségét, és mind a mai napig ENSZ-irányítás alatt álló területnek tekintik a szuverén Szerbia területén. Szerbia alkotmánya értelmében Koszovó és Metóhia Autonóm Tartománynak (szerbül Аутономна Покрајина Косово и Метохија / Autonomna Pokrajina Kosovo i Metohija) nevezik a területet.
2008. február 17-én, miután az akkori belgrádi kormánnyal és a koszovói albánokkal hónapokon át folytatott tárgyalások megbuktak, a területet de facto katonai ellenőrzése alatt tartó Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió (EU) többségének támogatásával és az EU képviselőivel egyeztetve kikiáltotta függetlenségét Szerbiától. A tartomány egyoldalú függetlensége egyes értelmezések szerint sérti az ENSZ BT 1244-es határozatát, amely 1999. június 10-én elismerte az akkori Jugoszlávia területi egységét. Szerbia és annak fő támogatója, Oroszország, valamint a világ országainak egy része jelenleg nem ismeri el önálló államként,Koszovó függetlenségét elismerő országok Magyarország, az EU tagállamainak többsége és számos más állam azonban igen (Lásd még: Koszovó függetlenségét elismerő országok). Az Európai Unió Koszovót „potenciális tagjelölt” államnak tekinti, ugyanakkor a koszovói külügyminiszter szerint az EU-val történő tárgyalások mindenki másnál lassabban zajlanak."A koszovóiak meg fognak érkezni Európába" – Interjú Vlora Çitaku ügyvezető külügyminiszterrel
Koszovó függetlenségét eddig a 193 független ország közül 93 ismerte el, valamint a csak részlegesen elismert államok közül Tajvan, a Máltai lovagrend, a Cook-szigetek és Niue. A független országok közül 44 nyilatkozott úgy, hogy nem ismeri el Koszovót, vagy kimondottan tiltakozott a függetlenség egyoldalú kikiáltása ellen. A többi ENSZ-tagország álláspontja semleges, nem egyértelmű vagy egyelőre nem ismert. A csak részlegesen elismert államok közül Palesztina és Dél-Oszétia egyértelműen ellenezője a független Koszovó létrejöttének, míg Abházia és Hegyi-Karabah (Arcah) olyan nyilatkozatot tett, mely szerint akkor ismernék el Koszovó függetlenségét, ha az az elismerést viszonozza.
Az ENSZ közgyűlése a nemzetközi bírósághoz fordult, és tanácsadó véleményt kért az aktus jogszerűségéről. – ICJ: Accordance with international law of the unilateral declaration of independence in respect of Kosovo (Request for Advisory Opinion) - Advisory Opinion - Advisory Opinion of 22 July 2010
A nemzetközi bíróság 2010. július 22-én kelt tanácsadó véleményében kifejtette, hogy miközben nem vizsgálta, hogy a függetlenségi nyilatkozat alkalmas-e a célzott joghatás kiváltására, azaz érvényes és hatályos-e, valamint hogy Koszovó független állam-e, önmagában a nyilatkozat ténye nem sérti a nemzetközi jogot, mivel az azt kikiáltók nem mint az ideiglenes intézményrendszer részei, azaz nem mint koszovói parlament tették a nyilatkozatot, hanem mint magukat Koszovó népe képviselőinek tekintő magánszemélyek, ilyenformán a nemzetközi jog előírásai őket nem kötik. – ICJ: Accordance with International Law of the Unilateral Declaration of Independence by the Provisional Institutions of Self-Government of Kosovo (Request for Advisory Opinion)
Elnevezései A Koszovó név Kosovo Polje vidék nevének lerövidült változata, amelynek jelentése „Rigómező” (a szerb kos magyarul (fekete)rigót jelent). A környéken zajló és a magyar történelemhez is kapcsolódó két középkori csata ezért rigómezei csata néven ismert.
A tartomány korábbi és mai hivatalos nevei:
Kosovo és Metohija Autonóm Terület (1945–1963) Kosovo és Metohija Autonóm Tartomány (1963–1968) Kosovói Szocialista Autonóm Tartomány (1968–1989)(Az 1968-as névváltoztatáskor a „Kosovo Polje” név is szóba került, de a jugoszláv kormány végül a Kosovo változat mellett döntött.) Kosovo és Metohija Autonóm Tartomány (1989-2008), Szerbia alkotmányában de jure továbbra is ez a terület neve (Az ENSZ nem ismeri el Koszovó függetlenségét, és mind a mai napig ENSZ-irányítás alatt álló területnek tekintik a szuverén Szerbia területén belül, a tartomány egyoldalú függetlensége sérti az ENSZ BT 1244-es határozatát is.) Hívják még „Koszovói Köztársaságnak” az 1990-es függetlenségi nyilatkozat és az 1999-es koszovói háború között működött koszovói albán árnyékkormánynak köszönhetően.
Földrajza bélyeg|bal|190px|Koszovó domborzati térképe Területe 10 887 km², népessége az 1999-es konfliktus előtt 2 millió fő volt. Északnyugaton Montenegróval, északon és keleten a közép-szerbiai Raška, Toplica, Jablanica és Pčinja régiókkal, délen Észak-Macedóniával, délnyugaton Albániával határos.
bélyeg|bal|190px|Lićenat-tó a Prokletije hegységben Domborzat A durván négyzet alakú országot/tartományt hegyek fogják körül: északon a Kopaonik, keleten a Goljak-hegység, délen a Šar-hegység, nyugaton az Albán-Alpok határolja. Utóbbiban található a legmagasabb pontja, a Gjeravica (2656 m). A hegyek által közrefogott sík területet középen a Čičavica és a Crnoljeva (albánul Carralevë) hegyvonulatai választják szét. Nagyobb nyugati medencéje a Dukagjini-fennsík (Metóhia), kisebb keleti pedig a Rigómező (Koszovói-sík).
Régiók bélyegkép|jobbra|220px|Koszovó történelmi régiói Metóhia (Metohija), amit az albánok Rrafshi i Dukagjinitnak hívnak, a tartomány nyugati részén található feltöltött medence. Ebben a régióban található Istok, Peja, Deçan, Gjakova, Rahovec, valamint Prizren városa. A második legnagyobb régió Koszovó, egy medence a Sitnica folyó körül. Ferizaj, Pristina, Vushtrria és Mitrovica városa fekszik itt, valamint Fushë-Kosova (szerb nevén Kosovo Polje), amelyről a régió és az egész tartomány a nevét kapta. Koszovó Lab folyó menti szakaszát, amely Podjeva városát is magában foglalja, Kis-Koszovónak hívják. Metóhia és Koszovó között, a terület északi-középső részén található Drenica. Itt van Sërbica, Klina és Malisheva városa. A Binačka Morava folyó mellett van Binačko Pomoravlje. A tartomány legdélebbi pontján, a macedón határ mellett fekszik Gora, Sredačka Župa és Sirinićka Župa.
Éghajlat Koszovó klímája kontinentális, meleg nyarakkal és hideg, havas telekkel.
Környezetvédelem Nemzeti Park A Šar-hegység Nemzeti Parkot még Jugoszláviában szervezték meg. Jelenleg ez Koszovó egyetlen nemzeti parkja.
Történelme
A Koszovói Köztársaság megalakulása a Jugoszlávia szétesését követő harcok eredménye, különösen pedig az 1996-1999 közötti koszovói háborúé. Előzménye a nacionalizmus kifejlődése a Balkánon a török uralom alatt, a XIX. században, különösen pedig az albán és a szerb nacionalizmus ütközése, amelynek csúcspontja a koszovói háború volt.
Korai történelem Az ókorban Koszovó területe egy nagyobb terület, Dardania része volt. Kr. e. 28-ban Augustus a Római Birodalomba olvasztotta, azon belül Moesia provincia része lett. A 6. században szlávok telepedtek le a Balkán-félszigeten. 850 körül az első bolgár birodalomhoz tartozott a térség, itt ötvöződött a keresztény és szláv kultúra. Bizánc visszahódította 1018-ban. A régió volt a Konstantinápollyal szembeni szláv ellenállás központja, az uralom gyakran változott egy részről a szerbek és bolgárok, más részről a bizánciak között, míg végül Raska szerb fejedelemség hódította meg a 11. században.
A 12. században teljesen beolvasztották a Szerb Királyságba, a Nemanja-dinasztia idején a 13. században itt volt a középkori szerb állam világi és vallási központja: a királyi székváros, Prizren, illetve szerb ortodox pátriárka székhelye, Peć. A virágkor a Szerb Cárság 1346-os kikiáltása, amely 1371 után központosított feudális abszolút monarchiává alakult. 1389-ben az első rigómezei csatában a törökök megverték Lázár fejedelem koalíciós seregét. 1402-ben megalakult a Szerb Despotátus, Koszovó annak leggazdagabb területe lett, nevezetes volt bányáiról. 1448-ban a második rigómezei csata során a magyar Hunyadi János szenvedett vereséget az Oszmán Birodalom seregeitől. Koszovó teljes egészében 1455-ben került török uralom alá.
Török uralom (1455–1912) bélyeg bélyeg bélyeg Koszovót rövid időre megszállták az osztrák csapatok az 1683–1699-es felszabadító háború idején 6000 albán harcos segítségével. 1690-ben a peći szerb pátriárka, III. Arszenije 37 000, főleg szerb család kíséretében elmenekült Koszovóból (lásd: Szentendre). Az ortodox keresztények kivándorlása Koszovóból az egész 18. században tartott. Ezzel szemben sok albán főnök áttért a muszlim vallásra és jelentős beosztást kapott a török seregben. A muszlim uralom négy és fél évszázada eredményeként az azt megelőzően döntően szláv keresztény lakosság száma csökkent, török-albán lakosság váltotta fel őket.
A 19. században Balkán-szerte lezajlott a nemzeti ébredés, kialakultak a nacionalizmusok. Az albán nacionalista mozgalom központja Koszovó lett.
1871-ben Prizrenben a szerbek gyűlést tartottak, ahol Koszovó újraintegrálását tárgyalták Ószerbiába. A Szerb Fejedelemség maga is tervezte, hogy erre terjeszkedik a törökök rovására. Az 1878-as békeszerződés Pristina és Kosovska Mitrovica városokat szerb polgári közigazgatás alá helyezte, Koszovó többi része török uralom alatt maradt. Válaszul az albánok megalakították a Prizreni Ligát, amelynek célja a Törökországban élő albánok egyesítése volt.
Jugoszlávia 1912-ben Szerbia, Montenegró, Görögország és Bulgária szövetségre lépett egymással az Oszmán Birodalom ellen. Ez volt az ún. Balkán-szövetség. 1912. október 8. napján Montenegró hadat üzent az Oszmán Birodalomnak. A Balkán-szövetség többi állama 9 nappal később követte példáját, és kitört az első Balkán-háború. Az év végére a liga szétverte az európai török haderőt. A háborút lezáró londoni egyezmény Koszovót Szerbiához csatolta.
Az első világháború alatt Szerbiával együtt megszállta az Osztrák–Magyar Monarchia, illetve Bulgária.
A második világháború idején Albánia része lett, és Olaszország megszállása alá került. 1943-ban az olasz csapatok helyére németek érkeztek, és 1944-ig a jugoszláv partizánok megérkezéséig az ő fennhatóságuk alá tartozott.
A második világháború után a kommunista Jugoszlávia idején ismét Szerbia része lett. 1963-ban létrehozták a Koszovói Autonóm Tartományt. Az 1974-es szövetségi alkotmány tovább erősítette az autonómiát: a Koszovói Szocialista Autonóm Tartomány alkotmányos jogköre kibővült, saját elnöksége és kormánya, nemzeti bankja és szinte teljes körű állami intézményrendszere lett. Képviselője paritásos alapon helyet foglalt a szövetségi elnökségben – ezzel Koszovó föderáción belüli státusza gyakorlatilag kiegyenlítődött a köztársaságokéval, de továbbra is Szerbia része maradt (hasonló volt a Vajdaság helyzete is). Hivatalos nyelv volt a szerb-horvát, az albán és a török. A tartományi közigazgatás az albán többségű hatóságok kezébe került.