bélyegkép|260px|jobbra|A képen jól láthatók a szilákon levő „szilahajak”
A szila a sziláscetek (Mysticeti) táplálkozáshoz szükséges szűrőberendezése, az állatok felső állkapcsából lelógó szarulemezek csoportja. A szilák két párhuzamos sorban helyezkednek el. Végük bolyhos és fésűszerűen néz ki. A szila nem csontos képződmény, hanem szaruból áll, amelyből a haj, köröm, szarv stb. is. A szila nem merev, hanem rugalmas.
A sziláscetek (Mysticeti) alrendjének a neve is ettől a képződménytől származik. Néhány csoportjukban a fogak helyett szilák alakultak ki, amellyel kihasználja a tengerekben levő bőséges planktonikus táplálékot. A bálnák, a szilák segítségével, kiszűrik a tengerből a nekik megfelelő táplálékot.
bélyegkép|250px|jobbra|A hosszúszárnyú bálna szilájának egy darabja
Fajtól függően a szila különböző nagyságú lehet. Mérete 50-350 centiméter között lehet, tömege elérheti a 90 kilogrammot is. A szila végén levő elágazásokat „szilahajnak” nevezik. Ezek a tőkebálna (Balaenoptera borealis) esetében elmeszesedtek, így az állat szilái a többi fajtól eltérően keményebbek (Fudge et al. 2009; Szewciw et al. 2010). A szilák töve vastagabb, mint a vége.
Jelenleg 15 állatfaj rendelkezik szilával.
A szilák evolúciója bélyegkép|jobbra|250px|A szürke bálna (Eschrichtius robustus) szilái
Az eddigi legidősebb ismert szila körülbelül 15 millió éves. A szila ritkán kövesedik meg, ezért a tudósok szerint ez a szűrőberendezés hamarabb is létezhetett.
Szilához alkalmazkodott megkövesedett koponyák viszont ennél régebbről is vannak. A tudósok szerint kezdetleges a szila először 30 millió évvel ezelőtt jelent meg. Ez egy gumiszerű képződmény lehetett, olyan, mint amilyen a mai Dall-disznódelfinnek (Phocoenoides dalli) is van. Érdekes módon, a korai szilásceteknek a kezdetleges szilák mellett fogaik is voltak, de ezek csak mellékes „eszközök” lehettek.
Haszna A szilák a táplálkozásban játszanak szerepet. A bálna nagyra tátott szájjal, a táplálékkal együtt nagy mennyiségű vizet enged szájüregébe. Ezután becsukja a száját, majd a víz nagy részét a nyelvével kinyomja a szájából. A táplálék – krillek, kisebb halak – fennakad a szilákon. Ezután a bálna lenyeli a kiszűrt állatokat.
Ember általi használata bélyegkép|250px|jobbra|Az alaszkai Barrowban született, inupiat eszkimó, Kinguktuk (1871–1941) által készített kosár, amely szilákból készült, a fedő fogója pedig rozmáragyarból van, és egy jegesmedvét ábrázol. A tárgyat, manapság a San Diegó-i Museum of Manban őrzik
Az ember a szilát számos tárgyhoz használta. Ilyen tárgyak a következők: gallérmerevítő, béresostor, esernyő és fűzőmerevítő. A szila a papírlapok vonalazására is alkalmas volt. Egyes íjak készítéséhez is használtak szilát. Manapság a legtöbb esetben a szila helyett műanyagot vagy más mesterséges anyagokat használnak.
A szila mint élőhely A szilában számos csigafaj élősködik. Ilyenek a Pyropeltidae-, Cocculinidae-, Osteopeltidae- és Neolepetopsidae-fajok.McLean J. H. 2008. Three New Species of the Family Neolepetopsidae (Patellogastropoda) from Hydrothermal Vents and Whale Falls in the Northeastern Pacific. Journal of Shellfish Research 27(1):15-20. 2008, doi: 10.2983/0730-8000(2008)27[15:TNSOTF]2.0.CO;2 (abstract)
Jegyzetek
Források Fudge, D.S., Szewciw, L.J., and A.N. Schwalb. 2009. Morphology and development of blue whale baleen: An annotated translation of Tycho Tullberg's classic 1883 paper. Aquatic Mammals 35(2):226-252. Szewciw, L.J., de Kerckhove, D.G., Grime, G.W., and D.S. Fudge. 2010. Calcification provides mechanical reinforcement to whale baleen alpha-keratin. Proceedings of the Royal Society B 277:2597-2605.
Fordítás
További irodalom St. Aubin, D.J, R.H. Stinson and J.R. Geraci 1984. "Aspects of the structure and function of baleen, and some effects of exposure to petroleum hydrocarbons". Canadian Journal of Zoology 62: 193-198
Kategória:Állatanatómia Kategória:Sziláscetek