Ludwig van Beethoven No. 2. B-dúr zongoraversenye az 1794–1795 években komponált opus 19. számot viselő mű.
Keletkezése-története Beethoven ezt a zongoraversenyét 1794. és 1795. között írta. A mű bemutatója Bécsben volt a Burgtheaterben 1795. március 29-én, a zongoraszólót maga Beethoven játszotta. bélyegkép|260px|A régi Burgtheater a Michaelerplatzon. a mű bemutatójának helyszíne bélyegkép|260px|Az első tétel nyitó témája
Az op.19., B-dúr versenymű No 2. zongoraversenyként vonult be köztudatba, Beethoven saját kijelentése szerint 1794.- 1795. években írta, tehát valójában ez lenne első publikált zongoraversenye. Néhány évvel korábban Bonnban Beethoven próbálkozott már a zongoraverseny műfajával, ezen sohasem publikált Esz-dúr versenyműnek csak a zongoraszólama maradt ránk ( No. 0. zongoraverseny).
Hangszerelés A mű zongorára, fuvolára, 2 oboára, 2 fagottra, 2 kürtre és vonósokra íródott a partitúra szerint.
Tételei I. Allegro con brio II. Adagio III. Rondo. Molto allegro
Szerkezete, jellemzői A kompozíció több szállal kötődik a korabeli bécsi zongoraversenyek átlagához, formálásában alapvetően a mozarti stílust követi, azonban egy drámailag érzékeny és kontrasztokat is megjelenítő mű, mely előrevetít bizonyos mozzanatokat a későbbi művek sajátosan beethoveni stíluselemeiből.
I. Allegro con brio
Az első tétel diadalittas zenekari megnyitóval indul, markáns, telten hangzó főtémát mutat be, egy erőteljes B-dúr hangzatot követően. A téma két fő részből épül fel: egy pontozott ritmusú akkordikusan felrakott tézisből, és egy az első hegedűkön lágyan ívelő antitézisből. E két elemből könnyen adódik a motivisztikus építkezés, melyet a Haydn–féle zeneszerzés-leckéiben tanulhatott meg Beethoven 1793-ban. Jóval később mint a mű bemutatója, ehhez a tételhez Beethoven írt egy meglehetősen nehéz kadenciát, mely eléggé eltér az eredeti műtől. Úgy érezte, hogy ez a főtéma elég jól használható, ezért számtalan variációját megjelenítette a kadencia. A tételt 1787. és 1789. között írta Beethoven Bonnban.Pándi Marianne: Hangverseny-kalauz II. Versenyművek (Zeneműkiadó, 1973)98-99.
II. Adagio
A lassú tétel zenekari bevezetővel indul, a zongora csak később szólal meg, fantáziaszerűen oldott gazdagon ékesített szólammal. A tételben a melléktéma E-dúr hangnemű. Ezt a tételt is 1787. és 1789. között írta Beethoven Bonnban.
III. Rondo—Molto allegro
A finálé rondó zenéjének stílusa a közismert „lovagló-zene”, melyhez hasonlót a Hegedűverseny zárótételében ír majd Beethoven. Korai korszakának játékossága jelenik itt meg. Egy 6/8-os melódia tér vissza játékosan a rondóban. Ezt a Haydn hatásait is mutató tételt 1795-ben Bécsben, a bemutató előtt írta a szerző.
Jegyzetek
Források Pándi Marianne: Hangverseny-kalauz II. Versenyművek (Zeneműkiadó, 1973) Lockwood, Lewis (2005). Beethoven: The Music and the Life. New York: W. W. Norton & Company. 94, 144, 174–5, 553. . Beethoven, L. V. (1983). Complete piano concertos: in full score. New York: Dover Publications. pp. 77–126. .
Külső hivatkozások Archivum Beethoven Haus Bonn Fordítás
További információk Lemezek
Martha Argerich, London Sinfonietta (Milánó, 1980) Martha Argerich, Claudio Abbado, Mahler Kamarazenekar (DG, Ferrara, 2001) Alfred Brendel, James Levine, Chicagói Szimfonikus Zenekar (Philips, Chicago, 1983) Maurizio Pollini, Claudio Abbado, Berlini Filharmonikus Zenekar (DG, Berlin, 1992) Jasminka Stancul, Alexander Rahbari, Szlovák Rádió Új Filharmonikus Zenekara, Discover International, Pozsony, 1993) Krystian Zimerman, Bécsi Filharmonikusok, (Bécs, 1993) Wilhelm Kempff, Paul van Kempen, Berlini Filharmonikus Zenekar, DGG LPE17083 Andras Schiff, Bernard Haitink, Staatskapelle Dresden, CD Rudolf Serkin, Ferruccio Scaglia, Római Rádió Szimfonikus Zenekara, ,1958 Artur Schnabel, Wilhelm Sargent, Londoni Filharmonikus Zenekar, , His Master's Voice, DB 2573/4/5/6
Kapcsolódó cikkek Ludwig van Beethoven Zongoraverseny 1. zongoraverseny (Beethoven) 3. zongoraverseny (Beethoven) 4. zongoraverseny (Beethoven) 5. zongoraverseny (Beethoven)
Kategória:Beethoven zongoraversenyei