Phaedrus, teljes nevén Caius Iulius Phaedrus (), (Pieria, Makedónia, Kr. e. 15 körül – ?, Kr. u. 55 körül) trák származású ókori római meseköltő.
Élete Phaedrus életét saját műveiben említett adatok alapján lehet összerakni. Saját bevallása szerint Makedóniának Pieria nevű vidékén született.Pecz, i. m., Phaedrus (2) Feltételezhetően trák származású volt.Szépművészeti Múzeum / Lexikon, i. h. Úgy tűnik, fiatalon rabszolgaként került Augustus római császár családjához. Később maga Augustus szabadította fel. Meséit már Tiberius császár alatt adta ki. Mivel meséiben néhány nagyhatalmú ember célzásokat vélt magára felfedezni, Tiberius minisztere Seianus személyesen járt el Phaedrus ügyében: valószínűleg a Tizenkét táblás törvényekre hivatkozva ('gúnyversek írása') pénzbírsággal, vagy száműzetéssel sújtotta a költőt. (3. könyv prolog.) A bűntetés következményeit sokáig érezte Phaedrus, és csak Caligula alatt fordult jobbra a sorsa. Halálának éve bizonytalan.
Műve Hagyományozódás bélyegkép|jobbra|220px|Phaedrus műveinek 1745-ös kiadása Phaedrus Meséi (lat. cím: fabuale Aesopiae, magy. ’Aiszóposzi mesék’) 5 könyvre vannak felosztva, és mintája Aiszóposz Állatmeséi voltak. A mű eredetileg 150 mesét tartalmazott.Kulturális enciklopédia, i. h. Jelenleg 94 meséje ismert.Sulinet Tudásbázis, i. h. Eleinte egyszerű fordítással, és a görög prózai mesék senarius versekbe való áttételével dolgozott, később szabadabb átdolgozásokat, végül önálló meséket írt. Aiszóposszal szemben saját kora eseményeit is feldolgozta rövid elbeszélés alakjában.
Ismeretes, hogy az 5 könyvön kívül az ún. Perotti-féle kivonat további 30 Phaedrus-mesét tartalmaz, amelyet Függelék (Appendix) címen szoktak a Mesékhez csatolni. Niccolo Perotti (1429–1480) egy azóta elveszett kódexből állította össze kivonatát. A 30 mese némelyikének a hitelességét korábban kétséégbe vonták: úgy tűnik azonban, hogy ezek is az 5 könyvben voltak korábban. (Nagy az egyes könyvek terjedelmi különbsége; feltételezik, hogy csonkán maradtak fenn a kéziratokban.)
Az ókori mesekincs nagy népszerűségnek örvendett a középkorban, amiről a sok másolat tanúskodik. Hasónlóképpen kedvelt volt a felvilágosodás, és a romantika idején, így hatással volt többek közt: a francia La Fontaine-re (1621–1695), az orosz Krilovra (1769–1844), a német Brentanora (1778–1842), Hoffmannra (1776–1822), és a Grimm fivérekre (1785–1863, 1786–1859), és a dán Andersenre (1805–1875).
Általános jellemzők A mesék változó terjedelműek, az alig néhány soros darabok mellett 30–40 sorosak is találhatók a gyűjteményben. Az elbeszélő részeket a szereplők párbeszédei vagy monológjai színesítik, a meséket összefoglalás, konklúzió zárja. Maga Phaedrus meséinek fő előnyét a velős rövidségben tartotta. Egyszerű, keresetlen előadásra törekedett, a költői dagályosságot és szónoki díszítettséget mellőzte a mesékben. Nyelve idegen származása ellenére tiszta latinságot mutat.
Állatmeséi – Aiszóposzhoz hasonlóan – a hatalmasok visszaéléseit, túlkapásait leplezik gyakran le. Állathőseinek viselkedési mintái az emberi magatartásokkal azonosíthatóak. A mesék legfőbb célja az igazság kimondása, bár egyes késői Phaedrus mesékben a gyönyörködtetés is hangsúlyt kap.
Magyar nyelvű fordítások Virág Benedek: Költemények Phaedrusként. Két szerzelékkel; Egyetemi Ny., Buda, 1819 Fédrusnak, ésópusi beszédekről írt 5 könyvei és ragasztékja; ford., jegyz. Sepsi Zalányi Szabó Elek; Lyceum Ny., Kolozsvár, 1824 Fedrus Esópusi meséi; ford. Tamassa Pál; Számmer Ny., Veszprém, 1833 Ezópusi mesék, Fédrus után szabadon forditá s közrebocsátá Komáromi Károly; Városi Ny., Debrecen, 1854 Fedrusnak Augustus szabadosának esópi meséi; Ramasetter Károly, Veszprém, 1856 Phaedrus Aesopusi meséi; ford. Szarvas Gábor; Ráth, Pest, 1869 Phaedrus: Aesopi meséinek öt könyve; ford. Sárváry Jakab; Aigner, Budapest, 1876 (Magyar könyvesház) Mesék; ford., jegyz., utószó Terényi István; Európa, Budapest, 1961
Phaedrus Augustus szabadosa Aesop nyomán s modorában írt meséi. (Ford.: Mocsy Antal.) Kecskemét, 1855 Phaedrus Augustus szabadosának Aesopusi meséi (Ford.: Szarvas Gábor) Pest, 1860
Phaedrus aesopusi meséi. Mesegyöngyök az állatvilágból. (Ford.: Hiador [Jámbor Pál]. Budapest )
Jegyzetek
Az eredeti tanulmányozásához Szemelvény Phaedrus meséiből. Magyarázattal és szótárral ellátva. Szerk.: Roseth Arnold. Lampel R., Budapest, 1922 Meséi latin nyelvű gyűjteményének első kötete (1826) Meséi latin nyelvű gyűjteményének második kötete (1826)
Források Antik lexikon. Főszerk.: Szepes Erika. Corvina, 1993
Adamik Tamás: Római irodalom az ezüstkorban (Seneca Kiadó, 1994)
, a szócikket Hajdu Péter szerkesztette 2009-ben
További információk Leffler Sámuel: Római irodalomtörténet – A középiskolák felsőbb osztályai számára és a művelt közönség használatára, Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai) Cs. és Kir. könyvkereskedése, Budapest, 1903, 162–163. o. Sebestyén Károly: A római irodalom története – szemelvényekkel magyar írók latin műfordításaiból, Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai) Cs. és Kir. Udvari Könyvkereskedés Kiadása, 1902, 137–138. o.
Kategória:Ókori római költők