A MOS Technology 6502 egy 8 bites mikroprocesszor, amelyet Chuck Peddle és Bill Mensch amerikai mérnökök terveztek a MOS Technology számára 1975-ben. Megjelenésekor ez volt a legolcsóbb teljes értékű mikroprocesszor a piacon: az ára csak egyhatoda volt az olyan nagy cégek termékeinek, mint a Motorola vagy az Intel. Mindamellett funkcionalitásban nem maradt el a konkurens termékek mögött, és a Zilog Z80 processzorral együtt olyan számítógépes fejlődést indított el, ami végül a személyi számítógépek elterjedéséhez és az 1980-as évek számítógépes forradalmához vezetett. A 6502-es processzor technológiáját a Rockwell, a Synertek ill. később további cégek is licencelték. Nem sokkal a 6502-es megjelenése után (1976-ban) a MOS Technology céget teljes egészében felvásárolta a Commodore International, amely aztán továbbra is forgalmazta és árulta a chipet más gyártóknak.
Ez a processzor volt az Apple II sorozat, a Commodore PET, VIC-20, különféle Atari hobbiszámítógép-modellek, továbbá a kevésbé ismert Acorn Atom és BBC személyi számítógépek központi egysége.
Története
Motorola, gyökerek bélyegkép|Motorola 6800 demonstrációs kártya, Chuck Peddle és John Buchanan tervei alapján, 1974 A 6502 processzort lényegében ugyanaz a csapat tervezte, mint amelyik a Motorola 6800-as processzort. Az egyik tervező, Chuck Peddle egy üzleti körúton volt, hogy bemutassa a 6800 processzort a leendő ipari felhasználói körnek. A processzorral akkoriban a beágyazott piacot célozták meg, és bár a bemutatók keltettek némi érdeklődést, a 300 dolláros ár egyszerűen túl magasnak bizonyult, ezért aztán nem sikerült sok megrendelést összegyűjteni. Peddle megpróbálta kideríteni, hogy milyen áron lenne hajlandó a közönség megvásárolni a terméket és végül a 25 dolláros árhoz jutott. A körút végén a Motorolánál azt a javaslatot tette, hogy egy ilyen árú olcsó termékkel kéne megcélozni a piacot, de ezzel az ötlettel nem sikerült a vezetés érdeklődését felkeltenie, mivel a 6800-as processzor önmagában is elég profitot hozott.
Ez nem ijesztette el Peddle-t, aki elkezdte kidolgozni az ötletét. Az új processzor tervei némileg hasonlítottak a 6800-asra, mivel ezekben is mindössze néhány regiszter és egy akkumulátor szerepelt, azonban az új tervezet javította az előző legnagyobb hibáit és lehetővé tette az akkumulátor és indexregiszterek együttes használatát a bemenet és (cím)eltolások kezelésére. Bevezetett még BCD aritmetikát támogató utasításokat és csipre integrált órajel-generátort: mindössze egyetlen külső órajelfrekvenciára volt szükség és a processzor az összes járulékos áramkör órajeleit elő tudta állítani, ezzel csökkentve a külső komponensek számát.
Ahogy haladt Peddle projektje, a csapatot annál inkább elkedvetlenítette a támogatás hiánya a vezetés részéről. Ezzel egyidőben egyre nőtt a menedzsment felháborodása, hogy a tervezők egy nem támogatott projekten dolgoznak. Végül Peddle egy hivatalos felszólítást kapott, hogy hagyja abba a munkát az olcsó processzoron. Válaszul a teljes eredeti 6800-as tervezőcsapat egy emberként felmondott, és hozzálátott megkeresni azt a céget, amelyik érdekelt lehet egy ilyen új processzortervezet létrehozásában.
Költözés a MOS-hoz és a 6501-es bélyegkép|A MOS Technology integrált áramköreit reklámozó hirdetés, 1973 A csapat rövidesen tárgyalni kezdett az MOS Technology-val, ami akkoriban egy más cégeknek bedolgozó kis chipgyártó cég volt, korlátozott saját tervezési lehetőségekkel. A céget eredetileg az Allen-Bradley alapította, a Texas Instruments számológépchipek másodlagos forrásának szánva, de a cég ettől függetlenül különböző más vállalatok számára is termelt. Az egyik legfrissebb termékük ebben az időben (az 1970-es években) a népszerű Pong videójáték egycsipes megvalósítása volt. Az MOS már meglévő mérnökei nem voltak elragadtatva attól, hogy egy egész új csapat csöppent a cégükbe. Még jobban felháborodtak azon, hogy az új tervezet profitjából az új csapat emberei részesednek.
Az MOS-nál a volt Motorolás csapat gyorsan megtervezte a 6501-es processzort, ami az MOS Technology 65xx mikroprocesszor-sorozat első tagja volt. A 6501 egy nyolcbites, órajelű mikroprocesszor, NMOS technológiával készült. Címbusza 16 bites, ezzel memóriát képes megcímezni. Úgy tervezték, hogy a lábkiosztása pontosan megegyezzen a 6800-as processzoréval, miáltal a Motorola alaplapjaiban, pl. a MEK6800D2-ben, leválthatta a Motorola processzorokat, bár a két processzor utasításkészlete különbözött. A 6501-esben több címzési mód állt rendelkezésre, mint a 6800-ban. Az új processzort 25 dolláros áron dobták piacra, ami jelentősen alacsonyabb volt, mint a 6800-é (ami 175 $ volt).
bélyegkép|MOS Technology MCS6501 chip A Motorola azonnal perelt, ezután a MOS beleegyezett abba, hogy beszünteti a 6501-es gyártását, és visszatért a tervezőasztal mellé. Az új terv eredménye lett az immár „per-álló” 6502-es processzor, amelyet már nem lehetett a meglévő 6800-as alaplapokba behelyezni, de ezen kívül megegyezett a 6501-essel. A Motorolának nem volt ellenvetése ezzel a verzióval szemben. A MOS az ítélet szerint kifizette a dollárra rúgó perköltséget, és kötelezte magát arra, hogy megsemmisít minden addig gyártott 6501-es példányt (emiatt a fennmaradt chipek nagyon értékesek a gyűjtők számára). A 6502-esbe egy kétfázisú órajel-generátor is került, így a processzornak csak egyetlen órajel-bemenetre volt szüksége, ami egyszerűsítette a felépítést.
A cég ekkor azzal a kérdéssel került szembe, hogy hogyan találjon fejlesztőket a processzorához. Erre több megoldás is született. Chuck Peddle megtervezte az MDT-650 (microcomputer development terminal, mikroszámítógép-fejlesztő terminál) jelű egykártyás számítógépet – ez volt az első piacra került fejlesztőkártya a 6502-eshez (1976). Egy másik csoport a cégnél megtervezte a KIM-1 (Keyboard Input Monitor) jelű, szintén egykártyás számítógépet (1976), amit alkatrészcsomagban árultak doboz és tápegység nélkül, és a vásárlónak kellett azt működő géppé összeszerelnie. A géphez soros porton lehetett teletype írógépet, kazettás egységet és videoterminált csatlakoztatni. Nagy meglepetésükre a KIM-1 jól fogyott, éppolyan sikeres lett a hobbielektronikusok és barkácsolók körében, mint a mérnökök között, akiknek eredetileg szánták azt. A kapcsolódó Rockwell AIM 65 fejlesztőszámítógép (tkp. egy kibővített KIM-1, 1976) szintén sikeres volt. Az AIM-65-nek már szélesebb szoftverválasztéka volt: monitor, assembler/disassembler, BASIC interpreter, Pascal, PL/65, és Forth fejlesztőrendszerek léteztek hozzá. Egy másik hasonló rendszer volt a Synertek SYM-1 (1978).
A 6502-es bevezetése bélyegkép|A MOS Technology MCS6501 és MCS6502 mikroprocesszorok bevezető hirdetései A 6502 processzort 1975 szeptemberében mutatták be a Wescon elektronikai bemutatón. A processzort 25 dolláros áron hirdették, amit eleinte senki sem akart elhinni; beugratásnak vagy tévedésnek vélték a dolgot, azonban a Motorola és az Intel még a bemutató ideje alatt 179 dollárról 69-re csökkentette processzorai árát, és ez már meggyőzte a közönséget. James is now Jameco Electronics. The 8080 CPU was , the 8008 CPU was . A 2102 1K bit static RAM was . Their price for a 8080A CPU was in the June 1976 issue. The quantity one price for the MC6800 was reduced from to . The previous price for 50 to 99 units was . The 8080A CPU was . A 2102 1K bit static RAM was . Digi-Key's price for a 8080A was in the June 1976 issue. Az első szériában még igen nagy volt a selejt aránya, de a selejtes példányokat dekorációként használták fel.
A 6502-es egyik első alkalmazása az 1976-ban megjelent Apple I számítógép volt. Egy évvel később az Atari 2600 játékkonzol, a Commodore PET és az Apple II számítógépek is 6502-est használtak. Ezt alkalmazták az Atari, a BBC Micro otthoni gépcsaládokban, a Commodore VIC 20 és sok más otthoni és üzleti célú számítógépben, mint pl. az Ohio Scientific és Oric. A Commodore 64 személyi számítógép központi egysége, a 6510-es processzor nem más, mint a 6502 digitális I/O porttal és háromállapotú címbusszal ellátott közvetlen leszármazottja. A Commodore 1541-es lemezegységet továbbra is egy külön 6502-es processzor vezérelte.
A 6500-as család tagjait előszeretettel építették be videójáték-konzolokba. Ezek előfutára volt a már említett Atari 2600 videójáték-konzol. Ezt a MOS 6507 jelű processzora vezérelte, ami szintén egy 6502-származék. Ennek a processzornak kevesebb lába volt, ezért csak 8 KiB memóriát tudott megcímezni. Ebből a játékgépből milliókat adtak el, ami igen nagy üzlet volt a MOS-nak. A Nintendo első játékkonzoljai, az ázsiai piacra szánt Famicom, illetve annak nemzetközi változata, a Nintendo Entertainment System, szintén hasonló felépítésű processzorokat használtak. A NES konzolokban lévő átalakított processzorokat a Ricoh gyártotta, kizárólag a Nintendo számára; ezek gyakorlatilag a 6502-es processzoron alapuló korai egylapkás rendszerek (system on a chip, SoC) voltak, kisebb változtatásokkal: kimaradt belőlük a BCD aritmetika (üzemmód be-/kikapcsolása, utasítások), viszont került beléjük 22 memóriába leképzett I/O regiszter, programozható hanggenerátor, kezdetleges DMA lehetőség és játékvezérlő kezelőáramkör. A változatok – a 2A03 NTSC, a 2A07 PAL régiókhoz készült – csak az órajelükben különböztek.
Technikai leírás right|bélyegkép|256px|A 6502-es processzor lábkiosztása (40-lábas DIP tokozás) A MOS Technology 6052-es egy 8 bites mikroprocesszor: adatbusza 8 bites, címbusza 16 bites. Little-endian bájtsorrendet használ.
Technológia A csip (integrált áramkör) -es (8 mikronos) NMOS technológiával készült, 3510 tranzisztort tartalmaz, amely egy -es () felületű lapkán foglal helyet." A processzort eleinte NMOS technológiával gyártották, később azonban megjelentek HMOS és CMOS változatai is.
Belső felépítés A processzornak egy bemeneti órajelre van szüksége (Φ0(IN) bemenet); a tipikus bemeneti órajel 1 MHz és 2 MHz között van, a maximális órajel nem haladhatja meg a . A processzorban egy áramkör ebből állítja elő a belső kétfázisú (két, eltolt fázisú) órajelet, ami több szinkronizációt tesz lehetővé egy órajelcikluson belül. A két jel ki is van vezetve a Φ1(OUT), Φ2(OUT) lábakra, így azt külső áramkörök is használhatják.
A belső logika az órajel által diktált sebességen működik. A 6502-es teljesítménye az alacsony órajel ellenére nem marad el a gyorsabb órajelű korabeli processzorokétól. Ez főleg a rendkívül egyszerű állapotgépnek köszönhető, amit kombinációs hálózatokkal valósítottak meg, sokkal nagyobb arányban, mint más felépítésekben. Az alacsony órajel mérsékelte a CPU-hoz csatlakozó memóriával és perifériákkal szemben támasztott sebességi követelményeket is. A memória-hozzáféréshez az órajelciklus kb. 50%-a állt rendelkezésre, de ez az arány változott a különböző chipverzióknál. Ez kritikus volt abban az időben, amikor az megfizethető memóriák 450–250 ns körüli hozzáférési idővel rendelkeztek. Az eredeti NMOS 6502-es minimalista tervezése és hatékony gyártása eredményezte a processzor olcsóságát, ami ezzel nyerte meg a versenyt az igen árérzékeny játékkonzol- és otthoni számítógép-piacon.
Regiszterek A MOS 6502 regiszterei 15 14 13 12 11 10 09 08 07 06 05 04 03 02 01 00 (bitpozíció) Fő regiszterek A Akkumulátor Indexregiszterek X X index Y Y index 0 0 0 0 0 0 0 1 S S, veremmutatóS vagy SP: stack pointer, veremmutató Programszámláló PC PCprogram counter, programszámláló Állapotregiszter N V - B D I Z C P, állapotbitekprocessor flags, processzor jelzőbitek v. állapotbitek
A processzor igen kevés regisztert használ (elődjéhez, a Motorola 6800-ashoz hasonlóan), ezt különféle tervezési megfontolások indokolták (pl. a korlátozott tranzisztorszám), ehelyett a közönséges RAM-ot használja hatékonyabban. A regiszterek:
A: 8 bites akkumulátor regiszter X, Y: 8 bites indexregiszterek S: 8 bites veremmutató (stack pointer) P: 8 bites processzor-állapotregiszter PC: 16 bites programszámláló