Bartók Béla V. vonósnégyese (Sz. 102, BB 110) 1934. augusztus 6. és szeptember 6. között íródott.

A művet a megrendelőjének (Elizabeth Sprague Coolidge) ajánlotta. A Kolisch Quartet mutatta be 1935. április 8-án, Washingtonban, majd egy évvel később az Universal Edition adta ki.

A mű tételei a következők:

Allegro Adagio molto Scherzo: alla bulgarese Andante Finale: Allegro vivace

A mű formáját tekintve hídformájú: a két szélső tétel rokon gyors tételek, a negyedik tétel a második variációja. Ezt a szimmetriát szinte a legkisebb formai egységig viszi Bartók. Tonalitásának legfőbb jellemzője, hogy a tonikával hagyományosan szembenálló dominánst és szubdominánst összeejti a (tritónusznyira lévő) polárisban. Ez szimmetrikus tonális teret eredményez: fölfele-lefele ugyanoda jutunk. Bartók ki is aknázza ezt, szinte minden dallam szerepel fordításban is.

Tételek Allegro Az első tételt Bartók szonátaformájúnak nevezte; annyiban szonátaszerű, hogy három fő része van, melyből a két szélső ugyanazokat a témákat hozza, annyiban viszont eltér, hogy a témák sorrendje fordított (mellesleg a témák maguk is tükörfordításban hangzanak el) és a repríz ugyanúgy modulál, mint az expozíció: az expozícióban a témák tonalitása rendre b, c és d, a reprízben fisz, asz és b. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a középrész kezdő és záró tonalitása e, egészhangú skálát kapunk.

A tétel igen bonyolult metrikájú. Ez abból fakad, hogy két- és háromnyolcados csoportok hol aszimmetrikus bolgár ritmusban állnak egymással szemben (főleg a második témában), hol duola-triolaként (főleg az első témában).

Adagio molto A tétel maga is hídformájú. Az első részben alig összefüggő atomok fokozatosan összeállnak akkord- és dallamelemekké, melyekből a második rész korálszerű zenéje: tartott akkordok, fölöttük rövid, expresszív dallamok bontakozik ki. A középrész után megint a korál jön, majd a zárórészben a zene megint elemeire bomlik.

Scherzo: alla bulgarese

Triós forma (ABA). A főrész aba szerkezetű, tematikája ritmikájában bolgár (4+2+3/8), dallamszerkezetében magyar (négysoros kupolás szerkezet). Az „a” rész dallama szinte kizárólag tercekben és nyolcadokban mozog; a „b” részé erőteljesebb, sajátosabb profilú. A középrész nagyon gyors (10/8, 1 ütem = 1 másodperc); dallamának legföltűnőbb sajátossága, hogy csak kétféle hanghosszúságot használ, melyek aránya 3:2 (minden ütemben két negyed és két pontozott negyed van, változó sorrendben).

Andante

A második tétel testvére, ugyanolyan hídformájú. A szélső részekben valamivel nagyobb egységek szerepelnek; a korálokban repetált staccato akkordok közé ékelődnek expresszív dallamgesztusok.

Finale: Allegro vivace Az utolsó tétel megint híd formájú, igaz, itt van coda. A hídforma szimmetriát követelő tételrendjének megfelelően a zárótétel az első tétel ikerpárja. Valóban felidézi a finálé a nyitótétel téma-anyagát és hangulatvilágát, sőt kontrapunktikus szerkesztését is. Annál meghökkentőbb a tételbe beleszőtt két epizód szalonosan könnyed tánczene-töredéke, majd közömbösen nyekergő kintorna-részlete. Mindkettő – akárcsak Arnold Schönberg 2. vonósnégyesének „O, du lieber Augustin”-idézete – az olcsó kispolgári ízlést, a kor részvétlen közönyét tükrözi, mint groteszk ellentétet az emberiség sorsáért aggódó művész küzdelmeivel, vágyálmaival szemben.

További információk A hét zeneműve – Bartók: 5. vonósnégyes – Kárpáti János előadása (1995)

Autográf anyagok Partitúra-fogalmazvány, eldobott oldalakkal, vázlatokkal és részvázlatokkal (Bartók Péter gyűjteménye: 71FSS1) Autográf lichtpaus tisztázat (Washington, Library of Congress ML 29c V29) Lichtpaus másolat (Washington, Library of Congress ML 29e B29) Lichtpaus másolat Bartók és Deutsch János javításaival, az Universal Edition 10736 zsebpartitúra első kiadás (1936) metszőpéldánya (Bartók Péter gyűjteménye: 71FSFC2) Négy szólamra szétvágott lichtpaus másolat, javításokkal, az UE 10737a–d szólam első kiadás (1936) metszőpéldánya (Bartók Péter gyűjteménye: 71PartsFC1) A zsebpartitúra első kiadás javított példányai (Wiener Stadt- und Landbibliothek MHv14296; ifj. Bartók Béla gyűjteménye)

5.