Majer István (másként: Májer István, „István bácsi”, Mocsonok (Nyitra vármegye), 1813. augusztus 15. – Esztergom, 1893. november 21.) teológiai doktor, stagni választott püspök és nagyprépost, egyházi, pedagógiai, népszerűsítő író, grafikus.

Élete bélyegkép|Majer istván emlékműve Kürtön Mocsonokon született, hol atyja Majer Mihály Kluch püspöknek 27 évig udvari tisztje volt; anyja Tillmann Antónia. Kluch püspök felismervén hű emberének fiában a tehetséget, azt távol a szülői háztól saját költségén és nézetei szerint neveltette. Elemi iskoláit Érsekújvárott, a gimnáziumot Esztergomban végezte. 1828-ban az esztergomi főmegye növendékei közé vétetett föl és Nagyszombatban hallgatta a bölcseleti és teológiai tanulmányokat 1834-ig. Mint másodéves hittanuló 1832-ben azon négy lelkesebb kispap egyike volt, kik a nevelőben a magyar nyelvgyakorló egyesület létrehozását indítványozták és elöljárói jóváhagyás mellett életbe is léptették. Gyermekkora óta a szépművészetek iránt táplált hajlamát magán szorgalommal annyira kifejtette, hogy 1832-től 1834-ig igazgatója fölhívására, növendéktársainak rendes órákban a rajzolásban útmutatást adott. Növendéki pályája után ifjú kora miatt azonnal pappá nem szentelhették fel, tehát Sennyey Pál és Géza báró ifjak mellett nevelősködött 1836-ig. Pestre költözött, ahol jogi tanulmányai mellett a kor jeles tudósainak társaságában gyarapította ismereteit. Itt tanulta meg a rézmetszést, és szent képei csakhamar tetszést arattak s 1845-ben már 3. kiadást értek meg. Tájrajzai a Regélő, Rajzolatok, Honművész, Életképek, a kassai Képes Ujság mellett és Vahot Imre Magyar föld és népei című folyóiratában és a lipcsei Illustrirte Zeitungban jelentek meg. De legmaradandóbb érdemeket szerzett a saját kezével kőbe, fába s rézbe metszett és nyomtatásban kiadott fekete és színezett Magyar szentképek című vállalat kiadásával (melyből 1838-ban 12 000 1840-ben 22 000, 1845-ben pedig százezer példányt bocsátott ki); a jövedelem nagyobb részét a szorgalmas tanuló ifjúságnak szentelte. Olajfestése, mely Ganganelli veszedelmét ábrázolja, a pesti műkiállításon is közszemlére volt kitéve.

1836. augusztus 29-én Vácon pappá szentelték. Nevelői pályáját október 9-én a muzslai segédlelkészséggel váltotta fel. 1838. június 12-én Esztergomba helyezték át. 1842. szeptember 17-én Kopácsy hercegprímás az általa s káptalanja által alapított mesterképző-intézet egyik tanárának nevezte ki. Tapasztalás és önképzés végett beutazta hazánk legnagyobb részét, Erdélyt és Horvátországot, az ausztriai német és olasz tartományokat, hol a jelesebb intézeteket tanulmányozta. 1845-ben ő volt a főtényező, hogy Nedeczky Katalin Esztergomban kisasszonynevelő és tanítóintézetét a kor kívánalmai szerint átalakította. 1847-ben az orvosok és természetvizsgáló gyűlésén Sopronban elősegítette a műtani osztály megalakulását, melynek jegyzőjévé választották. 1848-ban az ország tanítói által Pesten az egyetem épületében tartott tanácskozás szintén jegyzőjéül választotta; a püspöki kar a tanügy rendezése tárgyában Pesten tartott tanácskozásra szintén meghívta. 1849. október 27-én az egyetem tanácsa megválasztotta a bölcselet-karbeli felsőbb pedagógia helyettes tanárává, 1850 végével pedig Pest város összes nyilvános elemi és magániskoláinak igazgatója lett. A központi iskolák sorsát szívén hordván, a tanító-tanácskormányokat és a tanítókönyvtárt létrehozta; az ő terve szerint és sürgetésére életbe léptették a vasárnapi iskolákat is, melyeknek megkedveltetésére és sikeres terjesztésére alkalmas terv írójának a Néplapban pályadíjat is hirdetett. Egyik tervezője és létrehozója volt a pesti első bölcsődének, miért a bécsi s párizsi bölcsőde (Cręche)-egyletek tiszteletbeli tagjukká választották.

1857. február 26-án kürti (Komárom megye) plébános, 1866. április 26-án esztergomi kanonok lett. 1867. június 25-én a III. osztályú vaskoronarendet kapta. 1869. június 12-én Esztergom melletti Szent Benedekről nevezett címzetes apát, 1874. július 3-án pápai prelátus és október 3-án honti főesperes lett. 1876. szeptember 12-én kapta a Lipót-rend lovagkeresztjét (később a vaskoronarendet is); 1877. április 14-én a budapesti egyetem hittani kara a tiszteletbeli doktorok sorába iktatta. 1880. március 21-én stagni címzetes püspök, 1884 júniusában a hercegprímás lelkiekben helyettese, augusztus 2-án szentgyőrmezei prépost és székesegyházi főesperes (1886. szeptember 4-én őrkanonok, november 27-én olvasókanonok) lett, 1885. április 15-én pedig őfelsége kinevezte a főrendiház örökös tagjává. 1889. december 20-án káptalani nagyprépost lett. 1891-ben Simor halálával az esztergomi érseki szék megüresedvén, káptalani helytartóvá választatott; később az esztergomi érseki szék helynöke lett. A Szent István Társulat tudományos és egyházirodalmi osztályának tagja, a zsinati vizsgáló-bizottság elnöke, főegyházmegyei könyvbíráló, Esztergom megye közigazgatási bizottságának tagja s Esztergom város díszpolgára volt. Meghalt 1893. november 21-én Esztergomban. Közcélokra 15,000 forintot hagyott.

Arcképei: kőnyomat Barabástól 1857. nyomt. Reiffenstein és Rösch Bécsben és Herquitől 1873., nyomt. Horn és Zobel Pesten (a Hajnal Albumban).

Munkássága Nevezetesebb cikkei a következő folyóiratokban és hírlapokban: Tudományos Gyűjtemény (1835. VIII. ABC-ék tökéletesítéséről, XII. Észrevételek a m. tudós társaságnak ajánlatban levő egyszerített kettős mássalhangzóiról, 1836. III. Min alapszik azon sokoldalú és szoros összeköttetése a religiónak a művészetekkel, mely a katholikus egyházban oly fölségesen tündöklik); Jelenkor és Társalkodó (több mint 12 évig levelezője); Honművész (1835. II. Fametszés); Regélő (1835. Szeget szeggel, 1837. A divat és fényűzési túlságok ellen); Egyházi Tár (1837. Fogarasi görög kath. megye 1835. Névkönyve); Magyar Sion (1838. Az oltári szentség imádása Muzslán, 1838. Töredék az ertsi apátság történetéhez, A keresztény hit terjesztéséről missiók által); Religio és Nevelés (1841. Magyar sz. Erzsébet emléke, 1843. Népnevelési vezéreszmék, 1845. Vándorpillanatok: Fiume, Triest, Adriai-tengeren, Egyházi énekről, Népnevelés keresztény szellemben, 1846. Az iskolai ifjúság föllépéséről, 1848. Iskolai imádságról, 1849. Pillanat a szentföldre; ezen lapba 50-nél több cikket írt); Társalkodó (1842. Smidt Ferdinand József derék hazánkfia); Magyarföld és Népei (1846. Muzslai népviselet); Nemzeti Ujság (1847-48.); Honderű (1847. I. Casagrande, II. A nyilvános nőnevelés rendszerének korszerű vizsgálata, Casagrande); kassai Képes Ujság (1848. Április 10-re, mint V. Ferdinánd apostoli királyunk születés napjára, költ., A szabadság oszlopa Casagrangetől, 1848. márczius 15. emlékeül felállítandó Pesten a szabadságtéren, Mária Nostra, két képpel); Nemzetőr (1846 Kossuth villámokkal jár); Katholikus Néplap (1848. Genoveva szép története, 1850. Sz. Józsefről nevezendő falusi ipartanodákról, Kisdedóvásról, Egy atyának oktatása Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepére, Az isteni gondviselés csodálatos, Jó az Isten, jót ád, Komoly szó a szülőkhöz, Népnevelési nézetek, 1851. Hébecz); Katholikus Iskolai Lap (1849. Föl népnevelők a reform mezejére); Remény (1851. Irodalmi régiségek, Baróti Szabó Dávid kézirataiból 1793.); Családi Lapok (1852. Pesti virág- és terménykiállítás, Kesseleőkeő, Bölcsőde); Pesti Napló (1853. 937. sz. Az éltető erő újabb tüneményei); Magyar Sajtó (1855. 96. sz. Pázmány Füzetekről, 95. sat. sz. Menhely a szegény árváknak, vagy az árva gyermekek neveltetéséről és különösen Pesten állítandó gyámoldákról, pályadíjas mű); Vasárnapi Ujság (1856. Esztergomnak története és leírása az esztergomi basilika felszentelése alkalmából, Szent-Márton Pannonhegyén, Pesti József-árvaház, Károly Ambrus, esztergomi érsek, Kopácsy József, Lósy Imre, Oláh Miklós, Rudnay Sándor, Scitovszky János, Széchenyi György, Várady Pál, Bakács Tamás élete, 1858.); István bácsi Naptára (1856-57. A vasárnapi iskolákról, A népnevelők teendői hónaponkint, Bölcsi iskolamesterek követésre méltó népnevelési módja, 1857. Garay-Walter Zsuzsánna, 1858. A népnevelők mint selyemtenyésztők, Az első nőműkiállítás Budapesten, 1859-60. A tompaeszűek neveléséről, 1862. Kürthön hogyan tanítják a honismét, s Kürth ismertetése, A nő mint a szenvedők vigasztaló angyala, Ney Ferencz, Palkovics György egy derék tót hazánkfia, Szentgály Ágoston Benedek, A két Heliser, Ney Ferencz, 1863. A nyolcz kürthi koszorú, 1864. Az esztergomi vártemplom épülő homloktornácza, A falu korcsmájában hogy lehet a közjót előmozdítani, Zibrinyi József, Felfedezett emlék Visegrád fénykorából, 1865. Isten legnagyobb tisztelet-, kegyelet- és szeretetünkre méltó. A gazdászattanításának szüksége néptanodáinkban, 1866. Bethlehem, pásztorjáték, 1868. A gazdászati ipar legjobb óvszer az inség ellen, 1870. Majer-Tillmann Antonia emléke, 1873. Brunszvik Teréz grófnő, 1887. Kellner Lőrincz életrajza, Gróf Széchenyi István és az iparos növendék); Tanodai Lapok (1856. A tanítói könyvtárakról, 1857. Minő módszert kell követni a német nyelv tanításában, 1858. A népiskola gyakorlati, korszerű vagyis életrevaló legyen, 1862. Az elemi tanodai nevelés mint tudomány és mesterségről, 1863. Gazdászat, s jelesen a kertészet, gyümölcsészet tanítását és begyakorolhatását nem mellőzheti a jó népnevelő); Pázmány Füzetek (IV. 1859. Adventi tanítások); Nép Ujsága (1859-60. István bácsi levelei); Idők Tanúja (1860-68.); Esztergomi Ujság (1863-tól); Képes Ujság (1864. Arany tanácsok István bácsitól, 11 vezérczikk); Religio (1865. Az esztergomi új papnövelde, 1886. De jubilaeo archi-episcopi sacerdotali solemniter celebrando); Sürgöny (1866. 243-45. sz. Esztergom főpapjai); Egyházi Lapok (1867. A házasság szentségének három nőnemre való befolyásáról); Esztergomi Közlöny (1867-1868.); az esztergomi kisdedovoda Értesítőjében (1874-84. Elnöki beszédei és évi jelentései); Isten igéje (1876-tól); Esztergom (1878-tól); Magyar Nyelvőr (1883. Az «ivad» szóról); Jézus szent szivének Hirnöke (1884-től); Isten Igéje (1884-től); Ország-Világ (1885. Ipolyi-Stummer Arnold püspök); a Magyar Államnak is munkatársa volt.

Munkái

A fölszentelt papok kettős tiszteletre méltók. Egyházi beszéd, melyet nagytiszteletű Bartoss Lajos úr, az esztergomi főmegye újszentelt papjának 1838. okt. 4. Sárisápon tartatott első szent miséje közben mondott. Esztergom. (A jövedelem a Dunánk által károsított esztergomiaknak szenteltetik.) Vidor szóváltás kártyalapokra alkalmazva. Mulatva oktató játékszer. Uo. 1840. Szózat. Hg. Kopácsy József, Magyarország primásához az esztergomi mesterképző intézet megnyitásakor mondotta. Uo. 1842. Népneveléstan. Buda, 1844. (Ezen munka a magyar irodalomban a maga nemében első. Ism. Egyh. Lit. Lap 1845. II. 5-7. sz., Honderű II., Pesti Divatlap. Szlovákul is megjelent Caban András (Czaban András, Ondrej Caban] fordításában. Buda, 1847.) Szindarabok az ifjúság számára. Pest, 1846. (Élni siess! Szindarab három szak., Ki mint vet, úgy arat, dr. négy szak., Örüljetek az életnek! Szindarab három szak.) Liturgika, vagya római katholika anyaszentegyház szertartásainak és ezek körüli egyházi szolgálatnak ismertetése. Mesterképző intézeti növendékek számára. Buda, 1847. (V. Ferdinand legfelsőbb határozatánál fogva a helytartótanács által 400 frtos pályadíjjal jutalmazott mű.) A rézmetszeteknek műtana. Írta s a természetvizsgálóknak Sopronyban tartott VIII. gyűlésük alkalmával felolvasta. Uo. 1847. Rajztáblával. Egészségtan a nép számára. Írta és kiadta ... A jövedelem t. ns. Esztergom vármegye inséggel küzdő adózóinak szenteltetik. Esztergom, 1847. (és Buda, 1847. Újabb kiadás. Eger, 1885. Koller Jakab bécsi plébános németre fordította.) A magyar képezdék reformja. Írta s az oktatási miniszter úrnak benyújtotta. Esztergom, 1848. A jó házi gazda. A nép számára életszabályul. Vác, 1848. (2. kiadás. Esztergom, 1868. Népirat 1., 3. k. Eger, 1885.) Az esztergomi honvédápoló-társulat alapszabályai. Esztergom, 1848.