Udvardy Nándor (Pozsony, 1895 – 192?) az Osztrák–Magyar Monarchia 8 igazolt légi győzelmet elérő ászpilótája volt az első világháborúban.

Élete A világháború kitörése után 1915-ben behívták katonának, feltehetően a területileg illetékes 72. gyalogezredhez. Az alapkiképzés befejezése után jelentkezett a Légjárócsapatokhoz. Pilótaképzését részben a 6. repülőszázadnál, később a németországi Brandenburg városában végezte. Pilótaigazolványát csak 1916. szeptember 20-án kapta meg, másnap pedig előléptették tizedessé. Októberben az orosz frontra, a 10. repülőszázadhoz helyezték és röviddel később kérte hogy engedélyezzék vadászpilóta-képzését. Ezt a tanfolyamot 1917. májusában fejezte be, utána pedig az olasz fronton állomásozó 42. vadászrepülő-századhoz került.

Első légi győzelmét 1917. július 10-én aratta, amikor a Monte Sabotino körzetében megrongált egy olasz SPAD vadászt, amely aztán a hegyoldalnak csapódott. Még ugyanazon a napon egy Nieuportot is leszállásra kényszerített és az olasz vonalak mögött földet ért repülőt végül az osztrák-magyar tüzérség lőtte szét. Ugyanebben a hónapban előléptették szakaszvezetővé. Szeptember 23-án Ernst Strohschneider társaságában Castagnevizza mellett egy Savoia-Pomilio felderítőt lőtt le, majd valamivel később, ugyanazon a napon egy francia felségjelzésű SPAD vadászt is földre kényszerített. Három nappal később, szeptember 26-án a Strohschneider által vezetett kötelék tagjaként lőtt le egy SPAD-ot és ezzel megszerezte ötödik légi győzelmét.

Udvardy a században szoros barátságot alakított ki Hefty Frigyessel és Risztics Jánossal; miután mindhárman megkapták az Arany Vitézségi Érmet, társaságuk az "arany triumvirátus" nevet kapta.

1917. október 24-én elkezdődött a 12. isonzói csata, aminek folyamán Udvardy október 26-án Strohschneider társaságában lelőtt egy olasz hidroplánt. November 11-én a haditengerészet repülőcsónakjait fedezte, amelyek az olasz állásokat bombázták; eközben négy olasz Nieuport támadt rájuk és Udvardy súlyos térdsérülést szenvedett, ami miatt három hónapra kórházba került. Felépülése után, 1918. május 20-án Montellónál kilőtt egy olasz Hanriot vadászt. Egy hónappal később, június 20-án, ugyanebben a térségben újabb Hanriot-t kényszerített földre: ez volt utolsó világháborús légi győzelme. Október 27-én egy légicsata során Udvardy gépe annyira megrongálódott, hogy kényszerleszállást kellett végrehajtania, ő azonban sértetlenül úszta meg az esetet.

A világháború után visszatért Magyarországra, ahol a Tanácsköztársaság idején a 8. repülőszázadban harcolt a cseh, román és szerb intervenció ellen; legalább három ellenséges terület fölötti bevetése ismert.

A harcok lezárulta után visszatért az akkor már Csehszlovákiához tartozó Pozsonyba, ahol valamikor az 1920-as évek elején tüdőbajban meghalt. Kitüntetései Arany Vitézségi Érem (kétszer) Ezüst Vitézségi érem I. osztály (kétszer) Ezüst Vitézségi Érem II. osztály Bronz Vitézségi Érem (háromszor) Győzelmei Sorszám Dátum Beosztási hely Repülőgép Ellenfél <center> 1 <center> 1917. július 10. 42. vadászszázad KD D.I SPAD <center> 2 <center> 1917. július 10. 42. vadászszázad KD D.I Nieuport <center> 3 <center> 1917. szeptember 23. 42. vadászszázad KD D.I SPAD <center> 4 <center> 1917. szeptember 23. 42. vadászszázad KD D.I Savoia-Pomilio <center> 5 <center> 1917. szeptember 26. 42. vadászszázad KD D.I SPAD <center> 6 <center> 1917. október 26. 42. vadászszázad KD D.I Hidroplán <center> 7 <center> 1918. május 20. 42. vadászszázad Albatros D.III Hanriot HD.1 <center> 8 <center> 1918. június 20. 42. vadászszázad Albatros D.III Hanriot HD.1

Források

Kategória:1895-ben született személyek Kategória:Az Osztrák–Magyar Monarchia leghíresebb pilótái az első világháborúban Kategória:Pozsonyiak Kategória:Az 1920-as években elhunyt személyek