Kenéz Ferenc (Nagyszalonta, 1944. március 24. –) magyar költő, író.
Életútja, munkássága
Szalontai és nagyváradi középiskolai évek után a kolozsvári Babeș–Bolyai Egyetem román–magyar szakos hallgatója 1964 és 1967 között. Tanulmányait félbeszakítva, az írásra fordította idejét. 1968-tól 1983 szeptemberéig a bukaresti Munkásélet kolozsvári szerkesztője, közben 1979-80-ban nyelvtanuló ösztöndíjasként élt Amszterdamban, 1983-tól 1987-ig az Utunk szerkesztője, 1987-1989-ig munkanélküli volt. 1989 márciusában áttelepült Magyarországra, ahol a Magyar Nemzet munkatársaként működött, majd az Esti Hírlap kulturális rovatát szerkesztette.
Munkássága
1965-ben közölt először az Utunkban, 1968 elején már meg is jelent Forrás-kötete, a Fekete hanglemezek; amint Balogh Edgár írja a verseskönyv "előbeszédében": "Ez a kedves, gyerekes Kenéz Ferenc Arany János félig még folklóros, félig már televíziós Nagyszalontájából startolt, de [...] a hajdúivadék ma már nem nemzeti eposzt keres, hanem végső és örök szabadulást az embertelenségek árnyként rámaradt emlékeitől." Valójában inkább Várad jelentette számára az indítást, a szülőföld viszont azokat a dolgokat juttatta eszébe, amelyekkel szembe kellett néznie.
Az egyetemi évek alatt a Gaál Gábor Kör járult hozzá költői hangja megtalálásához, bár kortársaitól, a Forrás második nemzedékének lírikusaitól már kezdettől fogva némiképpen különbözött. A közéletiség nála nem patetikusan, hanem már-már próza-tárgyszerűen jelentkezett, a hétköznapi magánemberi gondok megnevezésével, végiggondolásával.
A Véradó-balladától egyenes út vezetett az Ólomtánc (Kolozsvár, 1970) verseihez s a Homok a bőröndben (1972) egységes, szigorúan megkomponált, súlyos terheket hordozó kötetéhez. Ez utóbbi címadó verse s az Emlékmű, A szülőföld átrendezése és társaik az Apokrif versekkel keretezve kapnak igazán nyomatékot; a "megszenvedett és példabeszéddé ünnepélyesített küldetés-filozófia" (Cs. Gyimesi Éva) nemcsak az "apokrifok", hanem a megnevezett mai írástudó lírájának jellemzőjévé is válik.
Az átvilágított földgömb (1975) című kötetében található költeményei újdonsága sem csupán formai: a vers határát itt mintha a próza felé tágítaná a pontszerűségtől messze távolodó kompozíciókban (Nyissátok ki az ablakokat!; Egy holland ősz hátterében), az ismétlések és variációk azonban egy mechanizmus sajátos gondolati és ritmikai megragadását szolgálják, költészetbe emelkednek. A Vigyázzállásból fejállásba (1978) c. kötet legjobb darabjai viszont az ellenkező végleten helyezkednek el: az átlagolvasó, a modern verstől idegenkedő átlagvéleményét ("a költészet kivonult a versből, a vers kivonult a költészetből") a valódi összefüggések megmutatásával leplezik le, értelmezik korszerűen – és érthetően ("csak a költők maradnak ott a fűrészpor közepén"). Az XYZ (1981) három poémája lényegében ugyanezt az utat járja, szerencsésen elkerülve az önismétlést; a költő, a költészet hivatását gondolja tovább, a világ és az egyén fenyegetettsége közepette, s így jut el a következtetéshez: "be kell vezetnünk a szemben-élő, az ellen-élő vers fogalmát".
Riportjai szintén túlemelkednek az átlagon, azzal, hogy szerzőjük jól választja meg a helyzeteket és jól kérdez, a látszólagos banalitásokban is a lényegre irányítja a figyelmet. Csőposta c. – Beke Györggyel és Marosi Barnával közös – riporter-jelentkezése (1974) után eredeti látásmódját prózában, a szociografikus riportázsban Kérdezzünk tovább! (1979) c. kötetével bizonyította, csatlakozva azokhoz a fiatal társakhoz, akik megtörték a munkásábrázolás évtizedes sablonját. Az őszinteségnek ez az eredetisége jellemzi Én munkás vagyok. Te munkás vagy. Ő munkás c. új kötetének "beszélgetései"-t is (Kolozsvár, 1982).
Román fordításban a Tineri poeți maghiari din România című antológia (1979) közli néhány versét, Tudor Balteș tolmácsolásában. Két műfordítás kötetét jugoszláviai román költők verseiből az újvidéki Fórum Könyvkiadó adta közre: Slavo Amajăn: A nyolcszögletű tojás (1985); A lehetséges változat : jugoszláviai román költők antológiája (1989).
Kötetei
Fekete hanglemezek. Versek; bev. Balogh Edgár; Irodalmi, Bukarest, 1968 (Forrás) Ólomtánc. Versek; Dacia, Kolozsvár, 1970 Homok a bőröndben. Versek; Kriterion, Bukarest, 1972 Csőposta. Beke György, Kenéz Ferenc, Marosi Barna riportkönyve Vajdahunyadról; Kriterion, Bukarest, 1973 Az átvilágított földgömb. Versek; Kriterion, Bukarest, 1975 Vigyázzállásból fejállásba. Versek; Kriterion, Bukarest, 1978 Kérdezzünk tovább! Riportok; Politikai Kiadó, Bukarest, 1979 XYZ. Vers; Kriterion, Bukarest 1981 Én munkás vagyok, te munkás vagy, ő munkás. Beszélgetések; Dacia, Kolozsvár-Napoca 1982 Esőben könnyen rámtaláltok (gyermekversek, Árkossy István fedőlapjával és illusztrációival, Bukarest, 1983) Slavco Almajan: A nyolcszögletű tojás. Válogatott versek; ford. Kenéz Ferenc; Forum, Újvidék, 1985 Egyszercsak : versek (Bukarest, 1986) Lovak a virágoskertben : versek (Budapest, 1986) A szabadulóművész : [versek és napló] (Budapest, 1995) A hollywoodi temető : Versek (Budapest, 1999) Még a belvárosi iskolából sem akart senki költő lenni : versek (Budapest, 2001) Angyalszőr. Versek, 1999–2004; Littera Nova, Budapest, 2004 (Új versek) Nagyregény: válogatott versek, 1968–2008 (Csíkszereda, 2008) Édesgyökér. Gyermekrajzok; Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2011 Vendéglétra. Három vers, 2009–2012; BookArt, Csíkszereda, 2012 Pukkancs füle-királysága. Gyermekversek egykori felnőtteknek; Írott Szó Alapítvány–Magyar Napló, Budapest, 2014 A sóvárgás birodalma. Emlékkönyv; Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2015 Esőben könnyen rámtaláltok. Gyermekversek, második kiadás, Gutenberg Könyvkiadó, Csíkszereda, 2016 Cérnafű. Versek, 2009–2016; Bookart, Csíkszereda, 2017 A visszaírt betű. Válogatott versek, 1972–2018; Magyar Napló–Írott Szó Alapítvány, Budapest, 2020 (Rádiusz könyvek) Szabadnak lenni mit jelent? Kolozsvár-oratórium, utószó Aradi József; Kriterion, Kolozsvár, 2021
Díjak, elismerések
A Román Írószövetség költészeti díja (1981)XYZ című (1981) három poémájáért. Székelyföld-nívódíj (2009)Pál-Lukács Zsófia: Az „ittnemlét” lelki helyzetképei. Interjú Kenéz Ferenc költővel, Helikon, 2020. április 25., Online hozzáférés Látó-nívódíj (2010)A Látó nívódíjai 2010-ben József Attila-díj (2012)Székedi Ferenc: Fűnek lenni jó..., Népújság, 2014. március 21. Online hozzáférés Arany János-díj (2020)„Honosítási garancia”: Kenéz Ferenc nagyszalontai születésű költő kapta az Arany János-díjat, Krónika, 2020. október 25. Online hozzáférés A Magyar Művészeti Akadémia nívódíja (2020)NOOL , 2020. november 28.
Irodalom
Vári Attila: Kenéz Ferenc: Fekete hanglemezek. Utunk, 1968/28. Márki Zoltán: A hagyomány vége. Utunk, 1968/31. Ágoston Vilmos: Jelek a homokon. Korunk, 1973/1. Marosi Péter: Kenéz feldobta magát. Utunk, 1976/40 Marosi Péter: Kenéz Ferenc a színpadon avagy Kovács Ildikóék is verset írnak. Utunk, 1981/32. Magyari Lajos: Az átvilágított földgömb. Igaz Szó, 1976/5. Mózes Attila: Írástudók felelőssége. Korunk, 1976/10. Gálfalvi György: Marad a láz? 1977. 44–53. Cs. Gyímesi Éva: Formateremtő lendület. A Hét, 1977/5 Cs. Gyímesi Éva: Találkozás az egyszerivel, 1978. 181–96. Cs. Gyímesi Éva: Változatok az iróniára. Kenéz Ferenc: Légvilág. Korunk, 1981/11. Éltető József: Kenéz Ferenc megkísértése. Igaz Szó, 1978/6. Beke György: A felelősség hullámhosszán. Kenéz Ferenc riportjai. Brassói Lapok, 1978. aug. 18. Beke György: A riport ünnepe. Utunk, 1979/51. Barabás István: Inkább ne kérdezzünk... Előre, 1980. jan. 23. Szőcs István: Légvilág, ezzel-azzal. Előre, 1982. máj. 19. Szőcs István: Nagy diófa nélkül. Előre, 1983. szept. 8. Vásárhelyi Géza: Még egyszer Kenéz Ferencért. Utunk, 1982/10. Vásárhelyi Géza: Beszélgetés Kenézzel. Kenéz beszélgetéseiről. Utunk, 1983/6. Borcsa János: "Ahol a bizonyosságok véget érnek". Igaz Szó, 1983/2.
Jegyzetek
Források
További információk
Kategória:Romániai magyar költők, írók Kategória:Romániai magyar újságírók Kategória:Magyar műfordítók Kategória:Nagyszalontaiak Kategória:1944-ben született személyek Kategória:József Attila-díjasok Kategória:Látó-nívódíjasok Kategória:Élő személyek Kategória:Romániából Magyarországra áttelepült magyarok Kategória:Az Esti Hírlap vezetői, újságírói