A Béke-barlang az Aggteleki-karszt második leghosszabb barlangja. Hossza 7183 méter. 1982 óta Magyarország fokozottan védett barlangjai közül az egyik. Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt a világörökség része. Egyike hazánk cseppkövekben leggazdagabb barlangjainak.
Leírás
Állandó vízfolyással rendelkezik, a Jósvafő szélén fakadó Komlós-forrást táplálja. A függőleges kiterjedése 97 méter. A két használatban lévő bejárata közül az egyik az aggteleki Szomor-hegy oldalában 338 méter, a másik Jósvafő közvetlen közelében, a Kőhorog-oldalban, 271 méter tengerszint feletti magasságban nyílik.
Az 1952-ben felfedezett barlang különleges jelentőségét az adja, hogy levegőjének, főként a magas páratartalom és jelentős oldott kalciumtartalom következtében bizonyított gyógyhatása van számos légúti megbetegedésre. A Béke-barlang Magyarország első gyógybarlangja. A jósvafői bejáratnál barlangterápiás termet alakítottak ki. Egy szakasza szakvezetéssel, előzetes egyeztetés után, speciális barlangtúraként látogatható. Az idegenforgalom számára nem megnyitott szakaszok az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével járhatók.
Előfordul a barlang az irodalmában Béke Cave (Kordos 1977), Komlós-forrásbarlang (Szunyogh 2003), Komlós forrásbarlang (Bertalan 1976), Peace Cave (Kordos 1977), Szárhegyi viznyelők barlangja (Bertalan 1976) és Szár-hegyi víznyelők barlangja (Szunyogh 2003) neveken is.
Kialakulás, jellemzők
A Béke-barlang az Aggteleki-karsztot alkotó triász kori mészkőben eróziós úton jött létre, hasonlóan, mint a Baradla-barlang. Lényeges különbség viszont, hogy a Béke-barlang főága jelentősen keskenyebb a Baradla-barlang főágánál, amely a barlangok vízfolyásainak eltérő eróziós és árvízi jellemzőiből adódik. Míg a Baradla-barlangban már nem találunk a főágon végighaladó állandó vízfolyást, mert a vízfolyás az alsóbb barlangszinteken keresztül éri el a forrásokat, a Béke-barlangban még tart a bevágódási folyamat, amely a barlang folyamatos mélyülésével jár együtt. A barlang főágának átlagos magassága épp ezért nagyobb, mint a Baradla-barlang esetében. A két barlang, bár járataik bizonyos helyeken csak néhány száz méterre húzódnak egymástól, semmilyen hidrológiai vagy klimatikus összefüggésben nincs egymással. A barlang fő víznyelője a Nagy-völgyben található, a főágához két nagyobb mellékág csatlakozik, a 684 méteres Felfedező-ág és a 438 méteres Kígyós-ág.
A főág felső részeiben nem túl tágas járatot és főként kavicsos patakmedret, a középső részekben jelentősen nagyobb tereket és a kavicsos meder mellett mésztufa-gátakat találunk. Itt láthatók a barlang legszebb képződményei, a legváltozatosabb színű és formájú cseppkövek és lefolyások. A szabad vízfolyás helyét fokozatosan átveszi a tufagátak által felduzzasztott kis tavak sorozata, amelyek mélysége akár a két métert is elérheti. A barlangban összesen 430 tufagát duzzaszt fel 120 kisebb-nagyobb tavat, a főágban 16 szifon található, de ezek csak árvizek alkalmával telnek meg vízzel, természetes szifonkerülő járatok tartoznak hozzájuk. Az alsó részen kisebb lesz a folyosó átlagos mérete, mégis itt található a barlang legnagyobb terme, a körülbelül 60 méter hosszú, 20 méteres széles és 18 méter magas Óriás-terem. A Komlós-patak vize az Óriás-terem előtt nem sokkal egy barlangi víznyelőben tűnik el és eddig ismeretlen úton teszi meg a már nem túl nagy távolságot a Komlós-forrásig. Nagyobb áradások alkalmával a nyelő nem tudja befogadni a patak vizét, az az Óriás-termet és a szanatórium-termet is eláraszthatja. Az élővilága hasonló a Baradla-barlang élővilágához. Barlanglakó vakrákok és rovarok mellett barlangkedvelő gyűrűsférgek, valamint a mesterséges bejáratok megnyitása óta denevérek is megfigyelhetők benne.
Gyógyhatás bélyegkép|262px|A Béke-barlang felfedező-ági bejárata
Először a barlang felfedezésekor tűnt fel, hogy bár a kutatók órákon át dolgoztak a 10 °C-os vízben és az átázott ruhákban, mégsem betegedtek meg, illetve a máshol szerzett meghűléses betegségek esetében is többször gyógyultan jöttek a felszínre. A jelenségre Jakucs László hívta fel a figyelmet, amelyet elsőként a debreceni klinika Gyógyszertani Intézetének kutatói kezdtek vizsgálni. A barlang levegőjének jótékony és gyógyító hatása több, egymást erősítő tényezőből tevődik össze.
Antibiotikum-hatás
Már az első kutatások során kimutatták, hogy a barlangban található talajgombafajták, illetve levegőben lebegő penészgombaspórák közül vannak, amelyek antibiotikumot termelnek. Összesen 72 féle, részben addig ismeretlen gombát írtak le. A barlangban azonosított penészgombák közül került ki az is, amelyet később felhasználtak a Grubilin nevű gyógyszer kifejlesztéséhez.
Magas pára- és kalciumtartalom
A levegő 95–100%-os relatív páratartama és a lebegő párában található magas kalciumion-tartalom együttesen fejt ki jótékony (nyugtató, görcsoldó, gyulladásgátló, fertőtlenítő) hatást a nyálkahártyákra és a tüdőre. A Béke-barlangban gyűjtött kondenzvíz kalciumtartalma nagyjából tízszerese a Baradla-barlangban gyűjtött kondenzvízének, ennek megfelelően a két barlang levegője között gyógyhatás szempontjából jelentős különbség tapasztalható. A vizsgálatok egyenes arányú összefüggést mutattak ki a barlang levegőjéből nyert víz kalciumtelítettsége és a barlangban folytatott légzőkúra terápiás hatékonysága között.
Szennyeződésmentes levegő
A barlang levegőjében nem találni szennyeződéseket (pollenek, baktériumok, vírusok, szálló por stb.) így különösen az asztmás, allergiás betegek esetében megszűnik a nyálkahártyák irritációja, amely felszíni körülmények között gyakran vagy esetleg állandóan tapasztalható, nincs fertőzés, felülfertőződés-veszély.
Magasabb szén-dioxid tartalom
A barlang levegőjének jelentősen magasabb a szén-dioxid tartalma, mint a levegőjé. 0,039% helyett akár a 0,5–1%-ot is elérheti. Ez semmilyen veszélyt nem jelent, de mégis önkéntelenül is arra készteti az ott tartózkodókat, hogy mélyebben, intenzívebben vegyenek levegőt, fokozva a vérkeringést, gyorsítva az anyagcserét, elősegítve a többi jótékony hatás érvényesülését és a regenerációt.
A terápiás célú hasznosítást 1959-ben még kísérleti jelleggel kezdték meg először az Aggtelek felé eső bejáraton keresztül, majd 1964-től a jósvafői mesterséges bejáratnál kialakított, könnyebben megközelíthető szanatórium-teremben folytatták. Akkoriban elsősorban szénbányákban dolgozó bányászokat fogadtak és biztosítottak számukra kezelést. Már az első évek tapasztalatai alapján a kezelt asztmás és idült hörghurutos betegnél az esetek 87%-ában tartós vagy átmeneti javulást értek el.
Kutatástörténet bélyegkép|262px|A Béke-barlang mesterséges bejárata
A Béke-barlang egyike az első tudományos módszerrel megjósolt és felfedezett barlangoknak. Kessler Hubert 1938-ban azt feltételezte, hogy a Jósvafő szélén egymástól néhány száz méternyire felbukkanó Jósva-forrás és Komlós-forrás egymással és a Baradla-barlang Styx-patakjával összefüggő vízrendszert alkotnak. Erről vízmegjelöléses kísérlettel kívánt meggyőződni, azonban a Styx-patakba beoldott só csak a Jósva-forrásban jelent meg, ezt azonban a Komlós-forrás kisebb vízhozamával magyarázta.
Kessler Hubert feltételezését Jakucs László cáfolta, amikor 1952-ben fluoreszcein segítségével a Baradla-barlangban megfestette a Styx-patak vizét. A festékanyag kizárólag a már ismert helyen, a Jósva-forrásban jelent meg, így Jakucs László joggal feltételezte, hogy a Komlós-forrás egy még ismeretlen barlangból érkezik. Ezután felmérte a környék felszíni, geológiai jellemzőit és víznyelőit, majd szisztematikus vízfestési kísérletek sorozatával megállapította, hogy a Szár-hegy és Szomor-hegy melletti sok víznyelő csak a Komlós-forrásba szállítja a vizet. Az adatok alapján már pontos elképzelése volt az új barlangról és 1952. augusztus 4-én, néhány sikertelen bejutási kísérlet után a Bíbic-töbör kibontásával bejutott az új barlangrendszerbe. A Felfedező-ágból probléma nélkül jutottak tovább a barlang főágába, amelyben ott kanyargott a Komlós-forrást tápláló patak. A főágat és a további nagyobb mellékágat alig fél év alatt feltárták és feltérképezték.
A főágba való könnyebb bejutás érdekében 1954-ben egy mesterséges bejáratot nyitottak, amely egy 150 m hosszú és lejtő aknával kapcsolódik a barlanghoz. Ez a táró a Szomor-hegy oldalából nyílik és néhány lépcsőfok megtétele után közvetlenül a főágba vezet. Ma ezen keresztül lehet megközelíteni a barlangot. A Felfedező-ág bejáratát lezárták. 1964-ben épült meg a barlang jósvafői végénél, a Komlós-forrás felett az a 150 m hosszú mesterséges táró amelyen keresztül a gyógybarlang részbe lehet bejutni, így a betegek a korábbi lépcsőmászás helyett rövid sétával közelíthetik meg a barlangot. Az 1968. évi Karszt és Barlangban publikálva lett, hogy Vértes László részt vett a Béke-barlang feltárásában. 1972-ben Takács S. bioklimatológiai vizsgálatokat végzett a barlangban.
A Bertalan Károly által írt és 1976-ban befejezett kéziratban szó van arról, hogy az Aggteleken és Jósvafőn elhelyezkedő Béke-barlang másik nevei Szárhegyi viznyelők barlangja és Komlós forrásbarlang. A Vörös-tótól D-re 1320 m-re van a barlang vasajtóval lezárt bejárata, amelyen át lépcsőházszerűen kiépített aknába lehet jutni. Két kiépített bejárata van, amelyek közül az alsónál asztmakúrát végeznek. A barlang kb. 6 km hosszú. A főág 3650 m hosszú és vannak a főágnak mellékágai. Az aktív patakos cseppkőbarlang átlagosan 10 m magas. A gyógybarlang turisztikai célra is hasznosítva van, de csak vezetővel tekinthető meg. A kézirat barlangot ismertető része 5 publikáció alapján lett írva.
1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá az 5400-as (Aggteleki-karszt) barlangkataszteri területen lévő, aggteleki és jósvafői Béke-barlang. Az 1976-ban összeállított, országos jelentőségű barlangok listájában lévő barlangnevek pontosítása után, 1977. május 30-án összeállított, országos jelentőségű barlangok listáján rajta van az Aggteleki-karszton, Aggteleken és Jósvafőn található barlang Béke-barlang néven. Az 1977. évi Karszt és Barlang angol nyelvű különszámában megjelent, The longest and deepest caves of Hungary (December 31, 1975) című közleményből megtudható, hogy az Aggteleki-karszton fekvő, 8743 m hosszú Béke Cave (Peace Cave) 1975. december 31-én Magyarország második leghosszabb barlangja. Az 1977. december 31-i állapot szerint (MKBT Meghívó 1978. május) az Aggteleki-karszton lévő és 8743 m hosszú Béke-barlang az ország 2. leghosszabb barlangja.
Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent, Bajomi Dániel által írt tanulmány szerint Troglochaetus beranecki (ősgyűrűsféreg), Elaphoidella pseudojeanneli (evezőlábú rák), Bathynella hungarica (maradványrák), Mesoniscus graniger (ászkarák) és Niphargus aggtelekiensis (felemáslábú rák) előfordul a Béke-barlangban. A tanulmányban van egy Magyarország térkép, amelyen a Magyarországon lévő, biológiailag kutatott barlangok földrajzi elhelyezkedése figyelhető meg. A térképen látható a biológiailag feldolgozás alatt álló Béke-barlang földrajzi elhelyezkedése. A folyóirat 1977. évi különszámába bekerült a tanulmány angol nyelvű változata. Ebben a tanulmányban is közölve lett a térkép, amelyen Béke a barlang neve.