A hajdúdorogi Istenszülő bevezetése a templomba főszékesegyház a Hajdúdorogi főegyházmegye székesegyháza, a magyar görögkatolikus egyház főtemploma. A történelmi feljegyzések röviddel Hajdúdorog első írásos említése után Dorogegyháza névvel írnak a településről. Ez a névválasztás akkoriban arra utalt, hogy a település templommal rendelkezik. A mai székesegyház 17. századi alapokon nyugszik, és története során többször is átépítették, restaurálták. Legutolsó, teljes körű felújítását 2006-ban fejezték be.
A háromhajós bazilikális elrendezésű templomot X. Piusz pápa 1912-ben emelte székesegyházi rangra. A több száz éves múltra visszatekintő katedrális belső terét a görögkatolikus liturgia hagyományai szerint alakították ki. Ennek legszembetűnőbb eleme a szentélyt a főhajótól elválasztó több mint 200 éves képfal, azaz ikonosztázion. A 11 méter magasra törő, 54 képből álló ikonosztázion az ország egyik legértékesebb képfala.
Hajdúdorog lakóinak több mint 80%-a görögkatolikus vallású,Központi Statisztikai Hivatal - Vallási megoszlás (2001) emiatt a székesegyház a kilencezer fős város mindennapi életében is jelentős szerepet játszik, ünnepek idején pedig a hagyományok és szokások legfőbb színtere. A nagy ünnepekhez kötődő körmenetek, a karácsonyi Szállást keres a Szent Család és talán mind közül a húsvéti pászkaszentelés hagyománya vonzza a legtöbb látogatót a székesegyházba.
A székesegyház története
Hajdúdorog története egészen a kőkorszakig nyúlik vissza. A jelenlegi település elődje körülbelül a 11–12. század körül jöhetett létre, amelynek központja a mai székesegyház környékén lehetett. Az eredetileg Doroch néven ismert falut 1312-ben Dorogegyháza néven említik újra az írásos emlékek, amely arra utal, hogy a település ekkor már valamilyen templommal rendelkezett. Konkrét bizonyíték híján mindössze feltételezni lehet, hogy ez a templom a jelenlegi székesegyház helyén épült fel.
Mind Hajdúdorog, mind a későbbi székesegyház történetében kiemelt szerepet játszik a hajdúk letelepítése. Thurzó György nádor 1616-ban a korponai oklevél értelmében rác vallású hajdúknak adta Dorog birtokait. A település új gazdái tehát ortodox vallásúak voltak, viszont a nádor oklevelében szereplő nevek alapján nagyrészt magyar vagy magyarosodott hajdúkról volt szó. A város vallási közösségéről 1638-ból származnak a legkorábbi feljegyzések. Taraszovics Bazil, munkácsi püspök a királytelki zsinaton ekkor nevezte ki Marinicz Jánost (másként: Marinics Radivojt), Dorog papját, a tiszántúli kerület főesperesévé. Ez a bizánci szertartású közösség erejére, tekintélyére és nagyságára is utal. Dorog új, katonáskodó gazdái erődöt emeltek a város központjában, amelynek falain belül állt a korábbi kőtemplom maradványa (talán éppen azé, amelyről a település a Dorogegyháza nevet kapta). A nemes, katonáskodó településre sok román ajkú bevándorló érkezett, emiatt a településen két parókia alakult ki. Az egyik közösség románul, a másik ószláv nyelven végezte liturgiáját. A magyar nyelv nem volt hivatalos az ortodox liturgiában, ezért azt nem használhatták a szertartások alatt. A két külön parókia 1667-ben egyezett meg a közös templom használatáról. Az erődfal építésével párhuzamosan a hajdúk égetett téglából egy őrtornyot is építettek, amely körülbelül 1640-re készülhetett el. Ez az őrtorony képezi a mai székesegyház tornyának alapját. A háborúkkal sújtotta 17. században a települést is több támadás érte, amelyben a kőtemplom és a torony is súlyosan megrongálódott. A középkori eredetű templom mellé, az őrtorony felhasználásával 1742-ben egy hozzávetőlegesen 24 méter magas tornyot építettek. Az 1747-es templomösszeírás szerint Dorog egy zsindellyel fedett, rossz állapotú kőtemplommal rendelkezett, amelyhez akkoriban új tornyot állítottak. 1646-ban a hajdúk még alig vethették meg a lábukat Dorogon, amikor Ungváron több ortodox püspök és pap elismerte a római pápa primátusát, és ezzel Kárpátalján is megteremtették a görögkatolikus egyház alapjait.dr. Pirigyi István: Parthén Péter püspök emlékére bélyegkép|300px|balra|Metszet a görögkatolikus templomról, 1859-ből A görögkatolikus parókiák Mária Terézia katolizáló uralma alatt egyre jobban megerősödtek, és az egri római katolikus egyházmegye minden erőfeszítése ellenére 1771-ben megalakult a munkácsi görögkatolikus egyházmegye. Ehhez csatolták a hajdúdorogi parókiát is, amelynek ebben a korban igen talpraesett és tettre kész vezetője volt Bacsinszky András személyében. A parókus 1752-ben darab, 1753-ban pedig százezer darab téglát gyártatott le az új templom megépítésére. Ezekben az években összesen 124 családfőt köteleztek arra, hogy meszet szállítson az építkezéshez, amelynek alapkövét Bacsinszky 1764. szeptember 2-án rakta le. A munkálatokat egy Tamás nevezetű munkácsi építőmester irányította. Az építkezés 1772 novemberében fejeződött be. A hajdúk által épített őrtornyot megmagasították, és ekkor készült el a ma is jellegzetes copf stílusú toronysapka. Az immár 48 méter magas toronyhoz 30 méter hosszú és 11 méter széles, egyhajós templomot csatoltak, amelyet késő barokk stílusban építettek meg. A duplájára magasított tornyot többször is meg kellett erősíteni, mert a 17. századi alapok nehezen bírták az új torony terhét. Először 1784-ben sarkadi sóderrel, majd 1791-ben tojással kevert tokaji homokkal kellett megerősíteni a templomtornyot. 1857-ben a torony 14 ölnyi magas, faszerkezetű, rézzel borított toronysisakjából öt ölnyit le kellett bontani a szélkárok miatt.
Az új barokk templom belső kiképzésére is nagy gondot fordítottak. Az építkezések elültével a parókia festőket, fafaragókat és aranyozómestereket keresett a görögkatolikus liturgiához illő belső tér kialakításához. Bizonyosan az eredeti barokk templom berendezéseként készült el a püspöki trón, a szószék, az ikonosztázion, az előkészületi oltár és a baldachinos oltár is, amelyek 1790 és 1816 között kerültek végleges helyükre. A 19. század első éveiben festették a Szentháromság című falképet a hajó mennyezetére, amely sokáig az egyetlen boltozati freskó maradt. Az ikonosztázion és a többi bútorzat mesterének kilétét csak a legutóbbi felújítási munkákhoz kapcsolódó levéltári kutatómunka tisztázta. A legtöbb forrás, néhány levéltári töredék és a restaurátori szakvélemény alapján tudjuk, hogy a parókia a kor legmagasabban jegyzett ikonosztázion-készítő mesterét, az egri Jankovits Miklóst bízta meg a fabútorok kifaragásával. Jankovits neve mellett Lengyel László, helyi fafaragó neve is felmerült. Az ikonok festésére a levéltári adatok alapján 1808-ban Hittner Mátyással és Szűts Jánossal szerződtek, megcáfolva egyes korábbi feltételezéseket, miszerint az ikonosztázion a kedvelt munkácsi festő, Mankovics Mihály műve. A munkát körülbelül 1816-ban fejezték be.
Időközben a görögkatolikus egyház megerősödött, és a magyar ajkú görögkatolikusok egyre többször emeltek szót a magyar nyelvű liturgia bevezetéséért. Így kerülhetett sor 1821-ben a román parókia megszüntetésére. A városi tanács arra hivatkozott, hogy a település lakóinak nagy része magyar nyelvű, ezért felesleges két idegen nyelvű parókiát fenntartani.A Hajdúdorogi Helytörténeti Múzeum írásos anyaga Ugyanebben az évben hagyta el a parókiát az ószláv nyelven miséző Tarkovics Gergely a hívek nyomására. Tarkovics a felvidéki szlovák görögkatolikusokat tömörítő Eperjesi görögkatolikus egyházmegye püspöke lett. A magyar nyelvű görögkatolikus misézésért indult mozgalomnak a központjává Hajdúdorog vált, ahol Farkas Lajos hadnagy kezdeményezésére országos zsinat ült össze 1868. április 16-án. A zsinat eredményeként Ferenc József engedélyezte a munkácsi egyházmegye fennhatósága alá tartozó Hajdúdorogi Külhelynökség felállítását. Egyrészt a megtisztelő szerep, másrészt az ügy hangsúlyozása miatt a város a zsinat után újabb nagyfokú építkezésbe fogott. 1868-ban elkezdték a templom átépítését. Az eredeti templom oldalfalait árkádokkal nyitották meg, és mindkét oldalról egy-egy kereszthajót toldottak a barokk templom testéhez. A mellékhajókat kovácsoltvas falkötővassal rögzítették az épület törzséhez, és tetejükön karzatokat alakítottak ki, amelyekhez csigalépcsőket is építettek. A háromhajós bazilikává átalakított templom tornyán megnagyobbították az ablakokat, ami majdnem végzetes beavatkozás volt, mert ekkor átvágták a merevítő anker vasakat is.Major József ács és kőműves mester figyelmeztetése a N.Eklézsiának és kurátor úrnak 1868-as levelében - Főesperesi Levéltár Az 1876-ra befejezett átalakítással tulajdonképpen a templom elnyerte mai alakját. Az épület külső jegyeiben is megújult, és a korábbi barokk díszeket romantikus, azon belül is eklektikus stílusban újították meg.
A teljes átalakítás a belső bútorzatot és a falképeket is érintette. A belső művészeti munkálatokat Révész György és Petrovics Gyula festők, illetve Müller Károly aranyozómester készítették. Révész ekkor festette meg az Utolsó vacsora című képét, amelyet az oltáron helyeztek el, és ő készítette az előkészületi oltár festményét is. A két festő feltehetőleg együtt festette meg a boltozat három új freskóját, a Mennybemenetelt, a Bálványok lerombolását és a Szent István korában című falfestményeket. Az ikonosztáziont nagyrészt Petrovics Gyula és Müller Károly újította meg, akik részben át is festették az eredeti ikonokat, majd azok helyretételénél az ikonosztázion ünnepi sorában néhány képet felcseréltek. A megújult, háromhajós bazilikát 1876-ban szentelték fel. Ekkor kapta az Istenszülő templomba vezetése címünnepét. bélyegkép|300px|Miklósy István püspök felszentelési ünnepsége 1913-ban A magyar nyelvű görögkatolikus liturgia ügyéért küzdő külhelynökség 1900-ban zarándoklatot szervezett Rómába, hogy a pápát jobb belátásra bírják egy független magyar püspökség felállításának ügyében. XIII. Leó pápa ugyan fogadta a küldöttséget, de nem szentesítette a magyar görögkatolikusok kérelmét. A zarándoklat évében a templom toronyszerkezetét és belsejét is megújították. 1901-ben Katona Gábor, nánási ácsmester irányításával visszabontották a templom tetejét a copf toronysisakkal együtt, és azt felújítva építették vissza. A torony tetején, a kovácsoltvas görögkatolikus kereszt alatti gömbdíszbe ekkor helyezték el a római zarándokok névsorát. A belső helyreállítási munkálatokat a Rétay és Benedek Műintézet végezte. A zarándoklat és a hajdúdorogi mozgalom végül 1912. június 8-án ért révbe, amikor X. Piusz pápa a Christifideles Graeci bullájában megalapította a Hajdúdorogi egyházmegyét, amelynek székesegyházává a hajdúdorogi templomot tette meg.A magyar görögkatolikus egyház honlapja, Az egyház története Az egyházmegye első püspökét, Miklósy Istvánt 1913. október 5-én szentelték fel a székesegyházban. A püspöki hivatal viszont először Debrecenbe, majd 1914 őszétől kezdve Nyíregyházára helyezte székhelyét.
1938 májusában Budapest rendezhette meg a 34. Eucharisztikus világkongresszust, amely több százezer zarándokot és nagy tekintélyű egyházi méltóságokat vonzott az országba. A világtalálkozó hatására nemcsak a székesfővárosban, hanem az egész országban templomfelújítási láz vette kezdetét. Ennek hatására 1937-ben a székesegyház újabb jelentős belső renováláson esett át. A világtalálkozó kezdetére befejezett átalakítás sajnos többet ártott a bazilika belső műértékének, mint amennyit használt. Az eucharisztikus találkozó nyomán a görögkatolikus belső erős latinizáláson ment át. A korábbi freskókat gyenge minőségű neobarokk falfestményekkel fedték le, a bútorzat pedig egységesen ekkor kapta zöld átfestését. Ekkor készült el a Mária megkoronázása című táblakép, amely 1937-ben az Utolsó vacsorát követte a székesegyház főoltárán. A háború utáni időszakban az Országos Műemlékvédelmi Felügyelet is felhívta a figyelmet a szakszerűtlen felújításra, és javasolta a barokk bútorokhoz nem méltó falfestmények eltávolítását.