Kis Béla (Nagyenyed, 1924. február 15. – Budapest, 2003. november 28.)Halála napjaként 2 és 29 is szerepel, de a Szabadság gyászjelentése szerint 28. biológus, egyetemi oktató, természettudományi szakíró. Kis Emese nyelvész férje.
Életútja
Szülővárosában, a Bethlen Gábor Kollégiumban végzett (1943), a Bolyai Tudományegyetemen szerzett diplomát (1950), a biológiai tudományok doktora (1967). Pályáját mint tanársegéd az egyetemen kezdte, itt, majd az egyesített Babeș-Bolyai Egyetemen adjunktus nyugalomba vonulásáig (1984).
Szakírói munkássága
Első írását a Comunicările Academiei RPR közölte (1957). Közel száz, különböző rovarcsoportokkal kapcsolatos rendszertani, faunisztikai és állatföldrajzi dolgozatával (1958–88) a Babeș-Bolyai Egyetem, a bukaresti Grigore Antipa Természetrajzi Múzeum, a nagyszebeni Brukenthal Múzeum, a nagyváradi és marosvásárhelyi múzeum, valamint a Duna-delta, Vaskapu, Olténia állatvilágát tanulmányozó intézmények és kiadványok munkatársa; értekezései jelentek meg a Rovartani Közlemények (Budapest), a drezdai Állattani Múzeum Reichenbachia című kiadványa hasábjain, továbbá müncheni, svájci, lengyel és szovjet szakfolyóiratokban. A Fauna RSR köteteiben Neuroptera (Carol Nagler és Constantin Mândru társszerzők, 1970), Plecoptera (1974) és Heteroptera (1984) című tanulmányaival szerepelt.
Egyetemi jegyzetei
Állattani gyakorlatok. Gerinctelenek. I. 1. kötet (1981), 2. kötet (1983) Állattan I. Gerinctelenek. 1. kötet (társszerző Matie Zachiu, 1983) Gerinctelenek II. (románul 1986)
Jegyzetek
Források
Kategória:Nagyenyediek Kategória:1924-ben született személyek Kategória:2003-ban elhunyt személyek Kategória:Romániai magyar biológusok Kategória:Romániai magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:Magyar szakírók