A Dorogi Egyetértés Sport Egyesület Dorog város sportegyesülete, amely a 2002-ben jogutód nélkül megszűnt Dorogi Szabadidő SE szakosztályainak működtetését vállalta. A férfi labdarúgás, az úszó egyesület és a kajak-kenu szakosztály kivételével a városban működő valamennyi versenyszakosztályt tömöríti soraiban. Jelenleg 15 sportág különböző szakosztályai és az utánpótlás tartozik az egyesülethez, valamint a Természetjáró szakosztály Fekete-hegyi turistaházát üzemelteti. Nem csak a város, de egyben Komárom-Esztergom vármegye legnagyobb sportegyesülete, amely országos és nemzetközi vonatkozásban is jelentős nagysággal és kiemelkedő eredményekkel büszkélkedhet.Dorogi lexikon p62
Története Az 1914-ben megalakult Dorogi AC, illetve a Dorogi Bányász SC egykor 15 sportág – közte asztalitenisz, atlétika, birkózás, cselgáncs, karate, kerékpározás, kézilabda, labdarúgás, ökölvívás, röplabda, teke, tenisz, természetjárás, torna, úszás – versenyszakosztályait foglalta magában. A bányászat az 1960-as évek végétől indult fokozatos visszafejlesztése következtében a sportegyesület egyre nehezebben tudta fenntartani a hatalmas bázisát. Intő jelként mutatkozott, hogy menet közben néhány szakosztály megszűnni kényszerült. A probléma áthidalására többször is kezdeményezésre került az egyes szakosztályok önállósítása, de a korabeli viszonyok és rendelkezések nem tették lehetővé mindezt. Az 1967-ben beüzemelt Richter Gedeon Vegyészeti Gyár (akkoriban Kőbányai Gyógyszerárugyár Dorogi Gyáregysége) vezetőivel is történtek egyeztetések az esetleges sporttámogatásról, de nem sikerült megoldani, hogy az új és jelentős üzem a Dorogi Szénbányákkal karöltve megossza egymás között a sportklub üzemeltetési költségeit. A kor sportpolitikájának egyik kritériuma volt, hogy egy komplett sportegyesület csak egyetlen támogatóhoz tartozhatott. Így továbbra is a bánya maradt az egyetlen mecénás.
Az 1990-es évek politikai enyhülései azonban már lehetővé tették a szakosztályok önálló működését is, ennek hatására sorra váltak ki a szakosztályok a központi klub kötelékéből. 1989-ben, az egyesület fennállásának 75. évfordulóját még komplett nagy klubként együtt ünnepelték. 1990-ben megalakult a Dorogi Szabadidő SE, amelybe sorra léptek be a különböző szakosztályok. 1993-ra mindössze a birkózók, a labdarúgók és a tekések alkották az egykori Dorogi Bányász Sport Clubot, amely 1995-ben a bánya anyagi támogatásának visszavonásával megszűnt. A labdarúgók előbb 1995-ben Dorogi SE, majd 1998 óta Dorogi FC néven önállósultak, míg a másik két szakosztály is felvételt nyert a Dorogi Szabadidő SE-be, amely a menet közben bekövetkezett kedvezőtlen anyagi változások következtében jogutód nélküli megszűnésre kényszerült 2002-ben.
Így vált szükségessé egy új egyesület megalapítása és született meg a Dorogi Egyetértés SE még ugyan abban az évben. Első elnöke Szegedi Béla lett, akit Csuha András követett 2003-ban. Az újdonsült egyesületnek köszönhetően valamennyi versenyszakosztály talpon tudott maradni, majd megerősödni, sőt, az idő múlásával számos egykor megszűnt szakosztály is újraéledt. 2004-ben a labdarúgókkal együtt ünnepelték az anyaegyesület 90. évfordulóját. Legfőbb támogatója Dorog Város Önkormányzata, de számos támogatót sikerült szerezni, amelyek szeparáltan segítik az egyes szakosztályokat. Jelenleg az egyesület 15 sportág szakosztályait tömöríti soraiban.Dorogi lexikon p68
Szakosztályai Asztalitenisz Atlétika Birkózás Karate Kempo Kézilabda Kick boksz Női labdarúgás Ökölvívás Röplabda Sumo Teke Tenisz Testépítés Természetjárás
Asztalitenisz 1949-ben alakult szakosztály, amelynek férfi, női és utánpótlás csapata egyaránt van. Az asztalitenisz meglehetősen sikeres szakosztály, amely hosszabb NB II-es szereplést követően szerepelt az NB I-ben is.http://moatsz.com/index.php?id=nb&db=fnb1kozep&fordulo=osz&ideny=2008 Jelenleg NB I/B-s a csapat. A kezdeti időkben a Technika Házában volt az edzőtermük. A sikeres bajnoki szereplések mellett kiválóan szerepeltek a Bányász Kupában és a különböző nemzetközi versenyeken csapatban, egyéniben és vegyes párosban egyaránt. Legnevesebb sportolója a közelmúltban elhunyt Belányi Imre, aki I. osztályú minősítésű játékos volt, az 1950-es években meghívást kapott a válogatotthoz és a világbajnokságra. Még idős korában is aktívan versenyzett. Neve szinte egybeforrt a helyi asztalitenisz sporttal. A kitűnő sportoló a szakosztály vezetője és fáradhatatlan szervezője is volt egyben. Anyagi gondok miatt 1978-tól egy ideig szünetelni kényszerült a szakosztály, de később újra alakult és megerősödött. Többször nyertek Bányász Kupát csapatban, párosban és vegyesben, I. osztályú versenyen párosban bronzérmet, a Népi bajnokságban szintén bronzérmet egyéniben, az utánpótlás csapatok pedig a Diákolimpiákon és egyéb nemzetközi versenyeken többször nyertek. Neves sportolói voltak a hölgyek közül Faludiné Tóth Ilona, Holweiger Klára, Zele Margit, Fodorné Horváth Éva, Guzsik Ilona, Bőhm Teréz, Dogossy Ilona, Tauber Gabriella, Marton Éva, 1997-2002 között pedig Vig Marianna, Pintér Zsanett, Varga Anett. A férfiak közül pedig a már említett Belányi Imre mellett Kondorosi Sándor, Bárdos László, Nagy Jenő, Csunderlik Tibor, Koronváry Miklós, Sebők István, Füry János, Bárkány Ernő, Jójárt István, Salzinger György, Perjési Ferenc, Pidl Gyula, Vida János, Dósa Mihály, Szurdi Gábor, Winkler Gyula, Göb Sándor, Kreitner Zsolt, Papp Zoltán. Kiemelkedő sportvezetők és edzők voltak: Belányi Imre, Buzdogán István, Hevesi Sándor, Jurász Gyula, Svig Árpád, Bácsy Jenő, Pénzes Rezső. Az asztaliteniszezők sikereinek egyik elismerése, hogy Dorogra helyezték a megyei szövetséget, valamint a magyar asztalitenisz válogatott tartott bemutatót Dorogon, a sportcsarnokban, a dorogi ifjúság részvételével.Dorogi lexikon p12Petrik József-Péntek Sándor: A Dorogi Bányász SC 75 éves Jubileumi Emlékkönyve /Asztalitenisz szakosztály fejezet
Atlétika bélyegkép|Solymár Károly a jeles sportszervező és edző válogatott atléta korában A labdarúgók után a legősibb és az egyik legsikeresebb szakosztály, amely 1920-ban már hivatalos versenyeken, köztük az országos bajnokságban is szerepelt. A kezdeti időkben az atléták a labdarúgókból kerültek ki. Talán kevesen tudják, hogy Grosics Gyula is kiváló atléta volt, aki minden egyes számban, amiben csak elindult, tarolt. A sportág népszerűsége és sikere fokozódott az 1927-ben Dorogra érkezett országos bajnok és olimpikon atléta, Solymár Károly vezetése alatt. A szakosztály profiljában a futó-, dobó- és ugrószámok egyaránt megtalálhatóak. A gátfutástól a gerelyhajításon át a súlylökésig, szinte minden atlétikai számban képviselték magukat a férfi és női atléták. Az edzések és a hazai versenyek a Buzánszky stadionban zajlottak, a labdarúgópálya körül húzódó salakos atlétikai futópályán és a futballkapuk mögötti kanyarokban létesített további pályákon, ahol többek között súlylökőpálya és távolugrógödör is volt. A stadionban lévő kiváló minőségi hitelesített atlétikai pályán gyakorlatilag a sportág valamennyi számában zajlottak országos és nemzetközi versenyek. Az idők folyamán legkiválóbb sportolói voltak: Viszkok Mária, Szabó Zsuzsanna, Szebeni Judit, Gangli Ilona, Guzsik Rozália, Simonfi Aranka, Maklári Teréz, Czéh Borbála, Papp Ilona, Stix Edit, valamint Szirmák István, Surányi János, Fekete Imre, Somló Lajos, Szegedi Ferenc, Balogh Béla, Prohászka János, Gallina Ferenc, Schmidt József, Baráth Iván, Nagygyörgy Márton, Szax Róbert, Csetényi Tamás, köztük több országos bajnokkal, magyar válogatott taggal és olimpikonnal. Az elért kimagasló eredmények közül is kiemelendő a legelső siker, amely 1922-ben született az országos váltóbajnokságon, ahol a Kálos, Fekete, Vermes, Soltész alkotta dorogi csapat a 4x100 méteres versenyt rekordidővel nyerte. A szakosztály vezetői voltak: Bárdos Sándor, Szánthó Barna, Szeberényi Ferenc, Ambrózy Tivadar, Hám Lipót. Az edzők sorában szinte kivétel nélkül a korábbi élsportolók sorakoztak, mint Marosvölgyiné Hám Erna, Czene Zsuzsanna, Lakatos György, Stolmár Károly, Nádai János, Magassy Lajos, Baráth Iván, Szax Róbert. A szakosztály kiemelkedő eredményei mellett azzal is büszkélkedhet, hogy a stadion hivatalos és ünnepi megnyitója nívós atlétikai versennyel történt 1921-ben,huszadikszazad.hu: A Dorogi AC pályaavató-versenye ahol számos országos csúcs és rekord született, valamint a szintén kiemelkedő Budapest-Zágráb atlétikai viadalnak is házigazdája lehetett 1936-ban. A dicsőséges szakosztályt más dorogi szakosztályokhoz hasonlóan anyagi nehézségek sújtották, amely következtében napjainkban elsősorban az utánpótlás nevelés dominál. Az atléták legnagyobb, egyben legszomorúbb vesztesége Stolmár Károly halála volt, akit a második világháború a frontra szólított és egy romániai orosz hadifogolytáborban vesztette életét 1945-ben.Dorogi lexikon p12-13Petrik József-Péntek Sándor: A Dorogi Bányász SC 75 éves Jubileumi Emlékkönyve/ Atlétikai szakosztály fejezet
Birkózás
bélyegkép|A csapat 1943-ban bélyegkép|balra|A kiváló dorogi csapat az 1930-as években
Szintén a legkiemelkedőbb, legsikeresebb szakosztály egyike, a nagy tradícióval, rengeteg kiváló sportolót és sportembert felsorakoztató birkózó szakosztály, amely 1930-ban alakult. A korai időszakban a Technika Házában, majd a fokozódó érdeklődést követően a Művelődési Házban tartották a versenyeiket. A megalakulást követően néhány éven belül az edző, Györgyei Ferenc olimpikon vezetésével az ország egyik meghatározó csapata alakult. A csapat tagjai közül Beke Imre, Próka János és Vitális Sándor magyar bajnoki címet nyertek. Az üstökösként feltűnt dorogiak sikerét jelezte, hogy az 1936-os berlini olimpia válogató versenyét Dorogon rendezték, ahol valamennyien kitűnően szerepeltek, azonban a magyar válogatott két oszlopos tagját, Beke Imrét, a hatszoros magyar bajnokot – akit nemes egyszerűséggel, csak "Tuskirálynak" hívtak -, valamint Kripkó Antalt nem vitték az olimpiára. Ami ennél is tragikusabb volt, hogy mindkét sportoló később a háború áldozata lett. Beke a Magyar 2. hadsereg tagjaként veszett oda a Don-kanyarban, Kripkót pedig a németek lőtték le. A háború miatt ideiglenesen szünetelni kényszerült a szakosztály és csak az 1950-es évek elején sikerült újraindítani.
Így sok tehetséges birkózó, akik szerencsésen átvészelték a háborút, kénytelenek voltak új klub után nézni. Közülük az egyik legismertebb, Ferencz Károly, a későbbi olimpikon is fővárosi egyesülethez igazolt. A talpraállást követően is folytatódott a szakosztály remek teljesítménye, gyakorlatilag folyamatos ontotta a jobbnál jobb tehetségeket. Hírességei voltak: Derzsi János, Laczkó Tibor, Aranyi Lajos, Fábián Pál, Molnár Kálmán, Kiss Kálmán, Fekete Zoltán, Soós Ferenc, Argyelán József, Bacsa Ferenc, Szabó István, Majzik László, Kornokovics Kálmán, Frei László, Hajnal György, Kismóni János, Puksa Ferenc, Kövecs Károly, Micskei László, Bacsa Péter, Rajos Csaba, Rajos István. A szakosztályvezető Lőrincz László és Dejcző Vince voltak, az edzők sorában több egykori dorogi birkózó tevékenykedett, mint Derzsi László, Aranyi Lajos, Fábián Pál, Argyelán József, Molnár Kálmán, Kátai József, Kiss Kálmán, Bacsa Ferenc. A jelenlegi edzők, Argyelán József, Kátai József, Kövecs Károly és Puksa Ferenc kezei alatt változatlanul ígéretes tehetségek alkotják a dorogi csapatot, köztük ifj. Kornokovics Kálmán, Tóth Bálint, ifj. Kiss Kálmán, Halama Ede, Kicska Ferenc, Szatmári Attila, Kele Ádám, vagy éppen Demény László.