A fogyasztói társadalom fő jellemzője az áruk és szolgáltatások folyamatos, egyre növekvő mennyiségű beszerzése, tömeges fogyasztása, valamint az ennek megfelelő érték- és attitűdrendszer kialakulása.

A kifejezés a 20., 21. századi társadalomfilozófiai, etikai, szociológiai, antropológiai (és részben közgazdasági) írásokban elterjedt népszerű kifejezés. A kifejezés nem szigorú tudományos fogalom, nincs egyértelmű definíciója vagy teljesen egységes jelentése, különböző szerzők kissé mást és mást értenek rajta. Általánosságban a fogyasztói társadalom olyan társadalmat jelöl, ahol az egyre növekvő számú javak és szolgáltatások fogyasztása az emberi élet (egyik) társadalmilag elfogadott célja, és egyszersmind sokak legfontosabb személyes motivációja, továbbá ahol a társadalmi struktúrák, mechanizmusok jelentős része a fogyasztói viselkedésben, fogyasztói struktúrákban nyilvánul meg. A kifejezést használó legtöbb szerző a jelenlegi gazdaságilag fejlett társadalmakat fogyasztói társadalmaknak tartja, és sokan, akik a kifejezést használják, kritikusan viszonyulnak ehhez a társadalomhoz, elítélik és a megváltoztatását sürgetik.

Jelen szócikk egyfelől a terminus meghatározását, másfelől a terminust használó elméletek rövid ismertetését tartalmazza (e kettő persze, mivel a kifejezésnek nincs szigorú tudományos definíciója, amúgy sem választható élesen szét).

Meghatározások Néhány lehetséges definíció a fogyasztói társadalomról:Az alábbi definíciókat Neva R Goodwin idézi. Neva R. Goodwin: Overview Essay in The consumer Society Edited by neva R. Goodwin, Frank Ackerman, David Kiron, 1996, Part 1 Scope and Definition "Fogyasztói társadalom egy olyan társadalom, ahol az egyre növekvő számú árucikkek és szolgáltatások birtoklása és használata az elsődleges kulturális törekvés, ez az egyéni boldogsághoz, társadalmi státuszhoz és nemzeti sikerességhez vezető legbiztosabb út."Paul Ekins: A sustainable consumer Society: A contracdition in Terms? 1994 "Egy fogyasztói társadalomban a szocioökonomikus élet középpontjában az új fogyasztói javak előállítása és az irántuk érzett vágy áll. Az egyén önértékelése és társadalmi megbecsültsége nagyban függ fogyasztásának a társadalom más tagjaihoz viszonyított mértékétől. "Jerome Segal "Alternatives to Mass Consumption" 1995 "A konzumerizmus annak elfogadása, hogy a fogyasztás az önfejlesztés, önkiteljesítés, önmegvalósítás fő útja."Raymond Benton, Jr. Work and the Joyless Consumer "A fogyasztói társadalomban az egyén identitása elsősorban ahhoz kötődik, hogy mit fogyaszt, szemben egy termelő társadalommal, ahol ahhoz, hogy mit termel."Laure Anderson an Marsha Wadkins, "Japan - A culture of consumption?" Ahhoz, hogy fogyasztói társadalomról beszélhessünk, mindenképpen szükséges feltétel, hogy az adott társadalomban az emberek javakat és szolgáltatásokat csere útján szerezzenek, ne pedig maguk állítsák elő, és a megszerzett javak, szolgáltatások egy része ne a létfenntartást szolgálja, luxuscikk legyen. Akik fogyasztói társadalomról beszélnek, általában egyetértenek abban is, hogy a fogyasztói társadalmakban a fogyasztási igény kielégíthetetlen, nincs olyan, hogy elegendő fogyasztás, a bevételek növekedésével az emberek fogyasztási igényei is monoton növekednek.

A neoklasszikus közgazdasági modell és a fogyasztói társadalom A fogyasztói társadalom kritikusai avagy elmélészei igen gyakran a neoklasszikus közgazdaságtan alapfeltevéseivel (vagy inkább annak filozófiai, morális következményével, meghosszabbításával) vitázva fejtik ki nézeteiket. A klasszikus közgazdasági alapfeltevés szerint (mely egyben a neoklasszikus közgazdaságtan alapvetése is) a gazdaság alapszereplői a fogyasztók és a termelők. A fogyasztók minden egyes árucikknek illetve szolgáltatásnak ismerik a számukra való hasznosságát, és fogyasztói döntéseiket az vezeti, hogy a rendelkezésükre álló bevételek alapján maximalizálják a várható hasznosságot. A közgazdaságtan bizonyítja, hogy bizonyos alapfeltevések mellett a gazdaság pareto optimális lesz. A pareto optimalitás némileg leegyszerűsítve azt jelenti, hogy nem létezik áruk olyan cseréje a gazdasági szereplők között, amely hasznos volna az egyik félnek anélkül, hogy káros volna egy másiknak. A pareto optimailtás bizonyításához szükséges alapfeltevéseket (vagyis egy gazdasági rendszer azon tulajdonságait, melyek teljesülése esetén a rendszer pareto optimális lesz) tökéletes verseny néven szokás emlegetni és az alábbiakból állnak: kellően sok fogyasztó és kellően sok, relatíve kis termelő van, az üzletbe való bekerülés költsége alacsony, mind a termelők, mind a fogyasztók teljes mértékben ismerik az árakat, az eladásoknak és a vételnek nincs egyéb tranzakciós költsége, a termelők a profit maximalizálásra törekednek és különböző termelők egymással felcserélhető, "homogén" termékeket termelnek.

A filozófiai konklúzió, amely a közgazdasági alapvetésből levonható valahogy így hangzik: Egy társadalom végső célja hogy a lehetőségekhez mérten minden tagja számára a lehető legnagyobb mértékű jólétet, boldogságot, hasznot biztosítsa. A tökéletes verseny társadalma a pareto optimalitással biztosítja ezt, a fogyasztói társadalom pedig jó úton van afelé, hogy a tökéletes verseny társadalma legyen (vagy legalábbis a legjobb úton más társadalmakhoz képest). Röviden, a fogyasztói társadalom maximalizálja az emberek boldogságát.

A fogyasztói társadalom kritikusai persze tiltakoznak ez ellen a konklúzió ellen. Részben kritizálják hogy a hasznosság maximalizálását vagy a pareto optimumot a társadalom végső céljaként jelöljük meg (a pareto optimum például nem vezet szükségképpen egyenlőséghez). Másrészt úgy vélik a fogyasztói társadalom nagyon is messze van attól, hogy a tökéletes verseny társadalma legyen. Az emberek gyakran nem rendelkeznek teljes információkkal arról, hogy mi hasznos a számukra és mi nem (például a fogyasztás környezetkárosító hatásai, vagy hosszú távú pszichikai hatásai rejtve maradnak előttük). Továbbá (fogyasztói) döntéseiket sokszor nem valami elvont hasznosságmaximalizálás, hanem olyan szociológiai tényezők befolyásolják, mint a konformitás, státuszkeresés, rivalizálás. A termelők ráadásul (pl. reklámok segítségével) aktívan is befolyásolják a fogyasztók választásait, igényeit.

A fogyasztás mint szociológiai struktúra Mint fentebb is említettük a fogyasztói társadalom kritikusai úgy vélik a fogyasztói társadalomban a fogyasztás (legalábbis a szükségleteket meghaladó mértékű fogyasztás) nem írható le pusztán a hasznosság maximalizálásnak, vagy a boldogság növelésének fogalmi kereteivel. A fogyasztás szerintük a szociális élet szerves része, fogyasztás közben szociális előírásoknak, normáknak engedelmeskedünk, a társadalmi struktúrában mozgunk, ott pozicionáljuk magunkat, identitást építünk, fogyasztási szokásainkkal üzeneteket küldünk a többiek felé. Amikor valaki Mercédeszt vagy Ferrarit vásárol, akkor elsősorban nem az autó hasznossága motiválja, mint inkább az autó megvásárlása révén a társadalomban elfoglalt pozíciójának jelzése. A ruhadivat követése inkább tekinthető mások felé küldött üzenetnek, mint belső, másoktól független igények kielégítésének.

A fogyasztás hátterében álló vágyak, igények, maguk is nagymértékben a társadalom termékei, ha vannak is alapvető, a társadalomtól független emberi igények, azok általánosak és kevesek, a konkrét igények pedig nagymértékben függnek az adott társadalmi berendezkedéstől, legalábbis a szociológusok döntő többsége így gondolja. A megbecsültségre, elfogadásra, tiszteletre, való vágy talán ilyen, társadalmaktól független, alapvető emberi vágy, de az, hogy a fogyasztói társadalomban elfogadottság és megbecsültség jár annak, akinek drága öltönye, jó autója, elegánsan berendezett lakása, stb. van, ez már sokkal inkább esetleges, a társadalom berendezkedéséből, szerkezetéből következő dolog. Sokan vélik úgy, hogy a fogyasztói társadalomban a legfőbb identitás képző tevékenység is a fogyasztás, az emberek oly módon választanak maguknak személyiséget, hogy árucikkeket választanak, egyéniségük formálása egy ruha, egy mobiltelefon, egy film, vagy egy rajongott filmszínész poszterének megvásárlásával történik.

Helga Dittmar kimutatja, hogy fogyasztói társadalomban az emberek szociális helyzetüktől és nemüktől függően kapcsolnak különféle értékeket ugyanazokhoz a fogyasztói javakhoz. A nők például nagyobb mértékben hangsúlyozzák a javak szociális, kapcsolatteremtő funkcióit, míg a férfiak a materiális előnyeit. A magasabb státuszú emberek absztraktabb értékeket tulajdonítanak a vásárolt javaknak, pl. a javak önkifejezésre alkalmas voltát hangsúlyozzák, az alacsonyabb státuszúak konkrétabb, materiális előnyöket említenek. Ugyanakkor Dittmar vizsgálatában nem mutatkozott jelentős különbség abban, hogy az egyes fogyasztók mely termékeket tartják értékesnek, csak abban, hogy azokhoz milyen értékeket társítanak.Helga Dittmar: Meanings of Material Posession as Reflections of Identity. Published in: The social Pshicology of Material Possessions: To Have Is To Be (Hemel hempstead: Harvester Wheatsheaf, 1992)

Baudrillard egyenesen úgy véli, hogy a fogyasztói társadalomban az árubőség és az ahhoz kapcsolódó fogyasztási kényszer valódi funkciója a társadalmi egyenlőtlenségek fenntartása, konzerválása. A társadalmi elit szerinte mindig biztosítja saját kivételezett helyzetét a fogyasztói viselkedésben is, részben azzal hogy bizonyos fogyasztási cikkek (például az újdonságok) csak a gazdasági elit számára elérhetőek (vö. pl. alpha consumer fogalma), másrészt azzal, hogy a fogyasztói cikkek jelentős részét "jól használni" csak a művelt, magasan pozicionált elit tudja, az alacsonyabb státuszú rétegek számára ezek fogyasztása (vagy a fogyasztási kényszer) több frusztrációt okoz mint élvezetet.Jean Baudrillard: The Consumer Society - Myths and Structures (1970)

"A jelen társadalma olyan alapelveket fogad el, melyek a mindennapok szervezésére kötelező erővel hatnak, azokat befolyásolják. A fejlettnek tekinthető „nyugati” civilizációban, elektronikus rendszerek, közlekedés, divat, média, információ, illetve egyéb „dolgok” például a trendek nélkül napjainkban nem lehet, vagy nehéz élni. Érvényesülni meg végképp nem. Ezek tetszik, nem tetszik kényszerek! És a kényszerek (szükségletek) már olyan mértékben vannak jelen az életünkben, hogy azokat nem kényelmetlenségnek, csak egyszerű szükségnek, esetenként szimplán vágynak, kívánságnak érezzük. És mivel a társadalom képes számunkra megadni, amit csak akarunk – általában pénzért cserébe – az ipar, és a kereskedelem, biztosítja is azt! Így kijelenthető, hogy: Az a társadalmi „rend”, ahol a gazdaság képes előállítani, és/vagy beszerezni azon termékeket és/vagy szolgáltatásokat, melyekhez az egyén, bármikor, törvényes, vagy törvénytelen módon hozzájuthat, ezzel kielégítve személyes, szociális, társadalmi, és egzisztenciális igényeit, törekvéseit, az a fogyasztói társadalom."Juhász Zoltán - Greencom Global - http://greencomglobal.wix.com/nyito#!greencom/mainPage

A fogyasztói társadalom kritikái A fogyasztói társadalmat alapvetően két oldalról éri kritika. Egyfelől a kritikusok úgy vélik, a fogyasztás nem vezet az emberek boldogságához, sőt gyakran boldogtalansághoz, kielégületlenséghez, depresszióhoz, elmagányosodáshoz, stb. vezet. Másfelől sokan úgy látják, még ha boldogsághoz vezetne is, a folyamatos gazdasági fejlődés, amit a fogyasztói társadalom feltételez, nem fenntartható, a környezeti erőforrások túlzott kihasználásához vezet, mely előbb-utóbb a fogyasztás drasztikus visszaesését vagy az ökoszisztéma (és vele az ember) pusztulását, vagy a népesség számának jelentős visszaesését kell hogy okozza.

Környezetszennyezés

1991-ben a Földön élő kb. 5,5 milliárd ember közül a gazdaságilag fejlett, fogyasztói társadalomban élő 1.1 milliárd ember használta fel a környezeti erőforrások 80%-át.Alan Durning: Asking How Much is Enough in: 1991 State of the World, New York Norton 153-170