Bordány nagyközség Csongrád-Csanád vármegyében, a Mórahalmi járásban.
Fekvése Szegedtől 21 kilométerre északnyugatra fekszik. A Szegedet Kiskunhalassal összekötő 5408-as út, amely javasolt kerékpárút is, áthalad a településen.
A szomszédos települések: észak felől Forráskút, északkelet felől Zsombó, délkelet felől Domaszék és a Szeged részét képező Kiskundorozsma, dél felől Zákányszék, nyugat felől pedig Üllés.
A települést körülölelő dűlőkben a mezőgazdaságból élő családok múltat idéző tanyái láthatók.
Megközelítése A település kerékpárral, autóval, és autóbusszal is könnyen megközelíthető. Főutcája a fent említett 5408-as út, melyen mindkét végponti város felől kényelmesen elérhető. Forráskúttal az 5426-os, Zsombóval az 5427-es, Zákányszékkel pedig az 5432-es út köti össze.
Története Bordány területét a rómaiak idején szarmaták lakták, akik Szegedtől a Dunáig fekvő településeikről élénk kereskedelmet folytattak Pannónia lakóival. A Római Birodalom felbomlása után, 454 és 567/568 között gepidák telepedtek le a területen. A bordányi Mező-dűlőn lévő kunhalomról előkerült, jellegzetes formájú és díszítésű edénytöredékek gepida településekről vagy síremlékekből származnak. Később, az avarok után érkeztek honfoglaló eleink. Ebből a korból származik az egyik legértékesebb és leggazdagabb honfoglaló magyar lószerszám garnitúra, amelyet 1955-ben Szilágyi Vilmos szőlőbirtokán Dienes István szegedi régész tárt fel. Egy 55-60 évesen elhunyt, magyar nemzetségfő feleségét rejtette a magányos női sír. A gazdagon díszített ruházat (veretes öv), sok ékszer (kar-, láb- és nyakperecek, hajfonatdíszek), lovas temetkezés (lócsontok), gazdagon díszített lószerszám és ezüstből készült, gazdagon aranyozott palmetta, díszes edények jellemzik a feltárt leletet. Az első „szállásokat” honfoglaló őseink hozták létre ezen a helyen.
A honfoglalás után itt létrejött, magyarok lakta Duna-Tisza közi ősi település („szállás”) környékén az 1240-es években, a tatárjárás pusztítását követően kunok települtek le egy ősrégi halásztanya helyén.
A település ősi Bordán neve talán a délszláv prudan (hasznos, üdvösséges) vezetéknévre vezethető vissza.
Fennmaradt levéltári források a Bordán nevet először 1543-ban említik egy urbáriumban, amely az érsekség törökök által megszállt helységeit betűrendben tartalmazza a fizetett adó összegének feltüntetésével.
1702. május 26-án egy összeírásban ismét szerepel a Bordan településnév, a fiskusnak fenntartott javak között (Bács, Csongrád, Heves m.), azon javak jegyzékében, melyeket a király magának tartott fenn.
A törökdúlás után a területet 1702-ben a Német Lovagrend vásárolta meg I. Lipót császártól, és Orczy István, a jászkun területek főkapitányi adminisztrátora benépesítette: 1718-ban egy kun községből küldött lakosokat a dorozsmai határba, 1719 nyarán jász családokat hozatott Jászfényszaruból és Jászapátiból, majd palóc családok is jöttek Nógrád és Heves vármegyéből. Az újratelepített Dorozsma község a szabad jászkun területhez tartozott. A föld a Német Lovagrendé volt, a lakosság tőle bérelte, s csak az 1745. évi megváltással (Redemptio) vált újra szabaddá, s került a lakosok tulajdonába. Az 1700-as évek elején a község belterülete 350 kataszteri holdon feküdt, amelyhez 3 043 kataszteri hold szántóterület tartozott.
Idővel egyre több községi lakos húzódott ki a megélhetést biztosító tanyákra. Ez a folyamat az 1800-as évek elején kezdődött és az 1800-évek végén, a századforduló táján erősödött fel a térségben.
Bordány egyik korábbi elnevezése Dudáskápolna, vagy Dudásközpont volt. Nevét onnan kapta, hogy 1850-ben Dudás István és neje, akik helyben élő tanyai lakosok voltak, saját birtokukból mintegy 800 négyszögöl földet átengedtek fele részt piacnak, fele részt templomépítés céljára. A tanyaközpontban 1882-ben közadakozásból meghosszabbították a kápolnát, tornyot építettek hozzá haranggal, majd a templomhoz tartozó telekre megépítették az első lakóházat is. Az első kereskedő 1892-ben telepedett le a tanyán.
Ezekben az években még csak öt nádfedeles ház volt a templom körül. Iskola csak a Seregélyes-dűlőn volt, ahol 1856-ban Fehér István takácsmester tanította a gyerekeket. (A dorozsmai tanács ezért havi 10 forintot fizetett neki.) Ebben az időben még nagyon kevés képzett tanító volt, s kiszolgált katonák, iskolából kimaradt diákok, tönkrement mesteremberek csekély fizetésért tanították az írás-olvasást.
Az első iskola 1894-ben épült a település központjában. Az orvosi lakást 1898-ban építették. Posta nem volt, hetente két alkalommal a lovas postakocsi Dorozsmáról hozta a leveleket, csomagokat.
1900-ban a posta levélszekrényt helyezett el Benke Gedeon kereskedő üzlete előtt. Az első telefont 1924-ben szerelték fel, majd 1926-ban megnyílt a postahivatal is.
1906-ban a főszolgabíróság kénytelen volt bezáratni a kis kápolnát, mert falai életveszélyessé váltak. A ma is álló templomot 1907 és 1910 között építették a kápolna helyére.
Az új templom alapkövét 1907. áprilisában tették le, és 1909-ben, Szt. István napján Sztriha Kálmán káplán szentelte fel tornyának gömbjét és keresztjét. Az egész templom felszentelésére 1910. április 24-én került sor. Ekkor a községi elöljáróság megszüntette a „Dudáskápolna” elnevezést, és a település hivatalos neve „Kistemplomtanyaközpont” lett .
A központ gyorsan fejlődött, keddi és pénteki piacait, amelyek néha az országos vásárok méreteivel is vetekedtek, egyre többen látogatták. 1930-ban 302 ember élt a településen. Bővült, négy tanerős lett az iskola, és javult az egészségügyi ellátás (zöldkereszt, védőnő). Artézi kutat fúrattak, amely jó ivóvízzel látta el a települést. Két gőzmalom és olajsajtoló kezdte meg működését, növekedett a letelepedő kereskedők, kisiparosok száma. Az önálló községgé alakulást megelőző évtizedekben a tanyaközponton a közigazgatási teendőket 1850-től 1934-ig az anyaközség képviselőtestülete és elöljárósága, 1935-től 1946-ig a külterületi képviselet, 1947-től 1949-ig pedig a közigazgatási kirendeltség látta el.
1945 után Kistemplomtanyaközpont önállósulási törekvéseinek újabb állomását jelentette, hogy az anyaközség 1947. július 1-jén kirendeltséget létesített a településen, amely jelentős hatáskörrel rendelkezett nemcsak a tanyaközponton, hanem Forráskúton és Zsombón is.
Az önálló közigazgatási községgé alakulás előkészítése a 3.690/1949(86) Korm. számú rendelettel vette kezdetét, melynek felhatalmazása alapján a belügyminiszter a Kiskundorozsma községhez tartozó "Kistemplomtanya külterületi lakott hely" és környékének önálló nagyközséggé alakulását elrendelte.
1950-ben Kistemplomtanya önálló közigazgatású községgé vált, és legnagyobb dűlőjéről Bordánynak nevezték el. Az önálló községgé alakulást 1950. augusztus 9-én még az 1947-1950. novembere között működő, 25 tagból álló községtanács mondta ki. A község területe 6341 kataszteri hold lett.
Az új község földrajzi elhelyezkedése kedvező. A Szegedet Kiskunhalassal összekötő műút mentén, Szegedtől 21 km-re az út 15–17 km szelvényei között az út két oldalán alakult ki a település, amely jó összeköttetést biztosít minden irányban. A részét alkotó Bordány-, Mező-, Seregélyes- és Béke-dűlők határterülete a központtól ideálisnak nevezhető 4–6 km távolságra fekszik, könnyen elérhető.
A községben, és a hozzá szorosan kapcsolódó tanyavilágban jelenleg közel 3300 ember él. Földje kőolajat és földgázt is rejthet, ennek feltárása folyamatban van. A lakosság megélhetésének fő forrása a mezőgazdaság. Olyan jellegzetes ízvilágú zöldség- és gyümölcsféléket termesztenek, amelyek országosan is ismertek és keresettek. A kiterjedt tanyavilág ellenére a falu teljesen kiépített belterületi víz-, gáz-, elektromos és telefonhálózattal rendelkezik. 20 tantermes iskolája van tornateremmel, korszerű óvodája, négy orvosi rendelője, csaknem 100 százalékban portalanított úthálózata, bevásárlóközpontja, köztéri alkotásokat is magában foglaló esztétikus terei.
Bordány címere bélyegkép|Bordány nagyközség címere Bordány címere reneszánsz pajzs kék alapmezővel. A pajzsderék egy jobb haránt vörös szalaggal osztott, s a szalag feletti mezőt hasítás osztja ketté. A jobb oldali mezőben aranyló nap sugarai törnek elő vörös szőlőfürt és zöld levél mögül. (Valaha híres szőlőtermő vidék húzódott a mai Bordány dűlő területén, amelyről egyes források szerint az egész község elnevezése származik.) A bal felső mezőben államalapító Szent István király arany kettőskeresztet emelő aranyjobbja látszik. (Ez az egész alakos helyi bronzszobor meglétét hivatott jelezni, kifejezve, hogy Szent István a település védőszentje.) A szalag alatti kék mezőben egy aranymázú fekete ajtó- és ablakbélésű, vörös tetejű és vörös toronysisakú aranykeresztes templom látszik. A torony a pajzs jobb oldalára esik. (A templom utal a település korábbi Dudás-kápolna, majd 1910-től Kistemplomtanya elnevezésére.) A pajzson a magyar Szent Korona enyhén stilizált változata látható, eredeti színeihez közelítő összeállításban. (A korona arra utal, hogy a település helyén a X. és XI. században Árpádkori falu volt.) A foszlányok jobbról és balról is vörös- és aranyszínűek. (E címerdísz az egykori Kiskundorozsmához való tartozást jelképezi.)
Bordány címere a település alkotás-korabeli állapotát tükrözi: a legjelentősebb mezőgazdasági termék akkor a szőlő volt, a Szent István-szobrot akkor avatták, és a templom távlati képe.
Közélete Polgármesterei 1990–1994: Balogh Ferenc (független) 1994–1998: Balogh Ferenc (független) 1998–2002: Balogh Ferenc (független) 2002–2006: Balogh Ferenc (független) 2006–2010: Balogh Ferenc (független) 2010–2014: Tanács Gábor (független) 2014–2019: Tanács Gábor (független) 2019–2024: Tanács Gábor (független) 2024– : Tanács Gábor (független)
Népesség
2011-ben a település lakosságának közel 100%-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát.A 2011-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 86,2%-a magyarnak, 0,4% cigánynak, 0,2% németnek, 0,4% románnak, 0,2% szerbnek mondta magát (13,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 62,9%, református 1,6%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 9,3% (24,6% nem nyilatkozott).Bordány Helységnévtár
2022-ben a lakosság 89,7%-a vallotta magát magyarnak, 0,2-0,2% németnek, szerbnek, románnak és cigánynak, 0,1% szlováknak, 0,1% szlovénnek, 1,9% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (10,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 41,7% volt római katolikus, 1,3% református, 0,3% görögkatolikus, 0,2% evangélikus, 1,6% egyéb keresztény, 1,3% egyéb katolikus, 12,4% felekezeten kívüli (41% nem válaszolt).Bordány Helységnévtár
Nevezetességei Bordányi Szent István király templom (1909) Hermina-tanya (az épületben helytörténeti gyűjtemény található) Szent István-szobor (Bánvölgyi László alkotása) II. világháborús emlékmű (Bánvölgyi László alkotása) Szt. György-kút (Bánvölgyi László alkotása) Petőfi Sándor mellszobra (Bánvölgyi László alkotása) Pesti srác szobor (Juha Richárd Attila szobrász alkotása) Ádám Jenő-dombormű (Bánvölgyi László alkotása)
Turizmus, látnivalók Bordány mellett halad el az Alföldi Kéktúra útvonala.
Az Egérház Alapítvány 2010. októberétől működteti Bordany Hostel nevű ifjúsági szálláshelyét 7 fürdőszobás, 4-5 ágyas szobával.
A településen 2017-től működik a Homokhátság Szíve Szociális Szövetkezet, amelynek helyi üzemében készülnek a Legjava termékek. Különböző 100%-os gyümölcslevek mellett szószokat, krémeket, lekvárokat és chutney-eket készítenek.
Civil szervezetek
Bordányi Polgárőr Csoport Bordányi Római Katolikus Egyházközség Bordány Sportkör (BSK) Borostyán Népdalkör Kulturális és Szabadidős Egyesület (KUSZA) MTTSZ Bordányi Klubja Nefelejcs Nyugdíjas Klub Vöröskereszt helyi alapszervezete
Alapítványok
Bordány Község Fejlődéséért Közalapítvány Bordányi Óvodáskorú Gyermekekért Alapítvány