A mintegy 14 km hosszú Csömöri-patak a Mogyoródi-patak balparti mellékvize.
Leírása
Források A Csömöri-patak forrásvidéke - Csömöri Körtúra Csömöri-patak és patakforrás A mintegy 14 km hosszú Csömöri-patak 200 méter körüli magasságból ered a Kistarcsa-Kerepes-Csömör hármas határhoz közel, attól délre. Eleinte mély völgyben folyik a patak, dombvidéki jellegű, viszonylag nagy esésű, a legtöbb helyen sóderos, finomkavicsos medrű. A faluba érve folyása lassul, majd a településről kilépve teljesen síkvidéki jellegűvé válik. Medre errefelé finomhordalékos, homokos, sőt egyre inkább iszapos. Káposztásmegyeren egyesül a Mogyoródi-patakkal, így torkollanak be együtt nem sokkal arrébb a Szilaspatakba, majd néhány száz méter után érik el a Dunát. A forrás- és patakvölgy a Zsellér-páskomnál kezdődik, majd déli irányban a Szőlők mögötti-dűlő és a strand mögötti-dűlő között húzódik le egészen a településig. A forrásoktól a fóti közigazgatási határig 7,4 km utat tesz meg a víz, ezen belül belterületen 1,9 km hosszan halad a patak. 14 átkelési lehetőség van a csömöri területen; ebből négy közúti, nyolc gyalogos, kettő közúti gázló. A források területe – mint minden legalább 5 liter/perc vízhozamú forrás – a törvény erejénél fogva védett. Az itt eredő vizek egykori tisztaságára jellemző, hogy a múlt század elején még ivóvízért jártak ide, a hajdani strand fölötti forráshoz a falubeliek. A források mellett helyi védettséget kapott 2005-ben a patakvölgy is a belterületi határig. A víz vájta patakvölgyben itt, a Réti-dűlőben őrződtek meg leginkább a patak menti vizes élőhelyekre jellemző növénytársulások. Méltán vált természetvédelmi területté a Réti-dűlő jelentős része.A Csömöri-patak (a XIX. sz. végétől földhivatali nevén Forrás-patak) rendkívül fontos volt a történelem folyamán. Településünk minden elődje a partján épült. Kr. e. IV. században a „kelta Csömör” a Strand mögötti-dűlőbe, a Kr. u. III-IV. századi „szarmata Csömör” és a X. századi már magyar falu a Káposztásokba, az Árpád-kori pedig közvetlen a patak fölött, a Kálvária-hegy oldalába települt. Az itt eredő vizek egykori tisztaságára jellemző, hogy a falubéliek a múlt század elején még ivóvízért jártak ide, a hajdani strand fölötti forráshoz. Nemcsak itt a forrásvidéken, hanem a Bulgárkert és az Ulicska közötti szakaszon is léteznek még kisebb források, melyek az 1862-es térképen is jól láthatók.A források mellett a patakvölgy is helyi védettséget kapott 2005-ben a belterületi határig. A természetszerű élőhelyeket rejtő terület 20,8 ha nagyságú. A völgyben fehér és fekete nyárfák hatalmasra nőtt, gyönyörű példányaival találkozhatunk, de megnő itt a homoki árvalányhaj és a védett budai imola is. Az állatok közül gyakori a fülemüle, énekes rigó, zöldike, tengelic, kardos lepke és a fürge gyík. A sűrű bozótosban megbúvó ivóvízért járnak ide vaddisznók, őzek és mezei nyulak.Az orchideáival és más védett növényeivel, ritka énekes- és ragadozó madaraival nagy természeti értéket képviselő csömöri ősláp és legelő is szerves része a patakvölgynek. Paraszthíd A jelenlegi, 2012-ben épült patakhíd helyén állt az egykori Paraszthíd, amely 1950-ben készült az akkori TSZ munkagépei számára. A víz vájta patakvölgyben itt, a Réti-dűlőben őrződtek meg leginkább a patak menti vizes élőhelyekre jellemző növénytársulások. Méltán vált természetvédelmi területté a Réti-dűlő jelentős része. A 3. számú bekötőút osztja ketté az eltérő védettségű részeket. Az út nyugati oldalán helyezkedik el az országos jelentőségű Csömöri ősláp és legelő. A keleti oldalon van a 6,87 ha nagyságú, 1977-tôl helyi jelentőségű természetvédelmi terület, ahol nádasok és fűz-nyár ligeterdők idézik az egykori természetes növénytakarót. Bár az itt élő növényfajok nem védettek, mégis fontos ökológiai és élőhelymegőrző funkciójuk van, valamint a tájképi szerepük is jelentős. A patakot kísérő puhafás ligeterdőkben nő a fehér fűz, a fekete és a fehér nyár. A nádasokban komló, sövényszulák és hamvas szeder jelzi a tápanyagban gazdag talajt. Rendszeres lakói a területnek a vízisiklók, kecskebékák, vörös hasú unkák, erdei békák. A vízparti nádasokban fészkel az énekes és a foltos nádiposzáta, a nádi sármány és a nádi tücsökmadár. A patakparti fűzfákra szövik posztócipő alakú, lecsüngő fészkeiket a függőcinegék. Gyakori a fülemüle, a zöld küllő és a tövisszúró gébics. Vonuló madarak is megpihennek itt tavasszal, így láthatunk itt billegető és szürke cankót, és sárga billegetőt is. Az állandó ivóvízforráshoz őzek, vaddisznók és mezei nyulak járnak. Gázló Itt a patakgázlónál, Csömör közigazgatási területének legmélyebb pontján, 131 méter magasságban lépi át a fóti határt. Egykor mocsarak és lápok szegélyezték útját a Dunáig. Nem így ma. A rövid fóti kitérő után átbújik az M0-s körgyűrűje alatt, majd azzal szinte párhuzamosan halad Újpalota és Rákospalota szántóin, keresztezve az M3-s autópálya bevezető szakaszát. Káposztásmegyeren valódi búvó patakká válik ez a csömöri kis patak, ugyanis beton csövekben folyik át az új városrész épületei alatt. Ismét a felszínre jutva „nagyvárosi” vízfolyássá alakul, mert medre és partja teljesen kibetonozott, így egyesül a Mogyoródi-patakkal. Az M0-s ívét követve kerülik meg az Aquaworld-t, majd Megyer északi részén torkollanak a Szilas-patakba, s pár száz méter együttfolyás után érik el a Dunát, csaknem szemben a Szentendrei-sziget déli csúcsával. Nemcsak a települések, hanem a nagy és kis tájak találkozása is ez a vidék, hiszen itt találkozik az Alföld és az Északi középhegység, ezeken belül a Pesti-síkság kistája: a kelet felé lépcsőzetesen emelkedő Pesti Hordalékkúp-síkság és a Gödöllői-dombság.
Kategória:Budapest vízrajza Kategória:Budapest IV. kerülete