A Császári és Királyi Légierő (, a. m. Császári és Királyi Légjárócsapatok) az Osztrák–Magyar Monarchia légiereje volt 1893-tól az első világháború végéig. A légierő a Császári és Királyi Fegyveres Erők egyik ága volt a hadsereggel és a haditengerészettel. A megalapításakor csupán néhány léggömbös osztagból állt, később viszont repülőgépeket és hidroplánokat is rendszeresítettek. Azonban nagyobb fejlesztés csak Franz Conrad von Hötzendorf, a Monarchia vezérkari főnöke által elindított repülési modernizáció során történt. Ő és tisztjeinek egy része az elavult léggömböket és repülőgépeket leszereltette, s helyükre újonnan beszerzett instrumentumokat állított. A vezérkari főnök 1912. április 24-én Emil Uzelacot, a tapasztalt és jól képzett horvát származású tisztet nevezte ki a légierő főparancsnokának, aki új toborzási és képzési rendszer felállításával enyhíteni próbálta a kis számú repülőgép mellett a másik nagy problémát jelentő szakemberhiányt.
Az első világháború kitörésekor a Császári és Királyi Légierő mindössze 65 használható repülőgéppel és néhány léggömbbel rendelkezett. A repülőgéphiány csökkentésére sorra alakultak a repülőgépgyárak, közülük talán a leghíresebb a Magyar Lloyd Repülőgép- és Motorgyár. Az orosz fronton a pilóták főként felderítési feladatokat hajtottak végre, ám 1916-ra itt is megélénkült a repülőtevékenység, így az osztrák-magyar pilóták kemény légiharcot vívtak az orosz birodalmi repülőkkel. Az olasz front 1915-ös megnyitásakor a légierő fő feladata a bombázás és a felderítés volt, ám a későbbiekben szinte minden vadászszázadot ide vezényeltek, s ezen a fronton vívták legnagyobb légi harcaikat a Monarchia pilótái. A háború során 49 osztrák-magyar pilóta ért el 5, vagy annál több légi győzelmet. Őket nevezik ászpilótáknak. Közülük a legeredményesebb a galíciai születésű Godwin Brumowski volt 35 igazolt légi győzelemmel, míg a legeredményesebb magyar ász, „Az Égbolt Lovagja”, Kiss József volt 19 igazolt légi győzelemmel.
A háborút követően a betörő román és olasz csapatok a használható gépek és műszerek java részét hadizsákmányként elhurcolták. A néhány megmaradt gépet pedig az antant ellenőrző bizottsága felkutatta, és szétbontatta. A trianoni békeszerződésben pedig megtiltották, hogy Magyarországnak lehessenek katonai léghajózási járművei. Ezekkel az intézkedésekkel felszámolták az Osztrák–Magyar Légierőt, és egy ideig megakadályozták a Magyar Légierő felállítását.
Története 1893-tól az első világháború kitöréséig A légierő gyökerei a 19. század közepére nyúlnak vissza. A Habsburgok hadserege legelőször 1849-ben vetett be Montgolfier-típusú léggömböket Velence ostroma alatt. Ezek azonban még csak kezdeti szárnypróbálgatások voltak. Az első igazi léggömbös osztagokat az Osztrák–Magyar Monarchia 1890-ben kezdte megszervezni. Ezt főként azért tették, mert a léggömbös osztagokat más hadseregekben már eredményesen alkalmazták. Másrészt léggömbös osztagok megszervezését Viktor Silberer osztrák újságíró is sürgette, aki külföldön több ízben is látta, és tudósított a léggömbök katonai alkalmazásáról. 1890-ben a léggömbös osztagok felállítása érdekében a hadügyminisztérium elindította első katonai léggömbvezetői képzését, amelyre a Monarchia egész területéről több tucatnyian jelentkeztek, azonban a hadvezetés ebből csupán nyolc embert választott, és képzett ki két altiszttel és két tucat legénységi állományú katonával. A következő képzést 1891-ben indították. Ezen már több mint háromszor annyi embert képeztek ki. A hadvezetés még abban az évben vásárolt két légi ballont amelyek a Budapest és a Radetzky nevet kapták. Végül 1893. augusztus 20-án felállították az 1. Császár és Királyi Léggömbös Osztagot. Az első világháború kitöréséig a Monarchia összesen 12 léggömbös osztagot állított fel. +A 12 léggömbös osztag állomáshelyei Állomáshely Osztagok száma Krakkó 4 osztag Prezmyśl 3 osztag Pola 2 osztag Cattaro 1 osztag Klenak 1 osztag Bécs1914 év végén a 12. osztagot is a frontra küldték, Jarak támaszponttal. 1 osztag Schwarz Dávid magyar feltaláló már a 19. század végén megtervezte és megépítette a Schwarz-féle kormányozható léghajót, amelyet LZ.1 néven rendszeresített, és 1900-ban hajtotta végre első sikeres repülését. Schwarz azonban szívelégtelenség miatt 1897-ben Bécsben elhunyt, özvegyétől pedig a német Zeppelin gróf vásárolta meg a léghajó megépítéséhez nélkülözhetetlen terveket. Zeppelin Schwarz terveit felhasználva több repülni képes léghajót épített, amelyet néhány éven belül a legtöbb európai állam rendszeresített. Az Osztrák–Magyar Monarchia 1909-ben határozta el magát a kormányozható léghajók beszerzéséről. Ennek érdekében rohamtempóban felhúzták a laktanyákat, hangárokat, lakásokat és javítóműhelyeket a Bécs közeli Fischamendben. Ezek után megvásárolták az első osztrák–magyar kormányozható léghajót, amelyet M1 néven rendszeresítettek. Érdekesség, hogy a léghajók a háború kitöréséig részt vettek minden éves hadgyakorlaton, azonban pont akkor a túl sok baleset és műszaki hiba miatt kiselejtezték őket.
Louis Blériot híres francia pilóta 1909-ben látogatott el Budapestre, ahol három próbarepülés során előtt mutatta be gépét. Néhány hét múlva ugyanezt tette Bécsben is. Blériot a repülést egy csapásra olyan népszerűvé tette, hogy néhány hónapra rá felállították az első hivatalos repülőteret Bécsújhelyen.
Ahogy nőtt a repülés népszerűsége, a katonai vezetés elrendelte a légierő és több repülőgépgyár felállítását. A monarchia első repülőgépgyárát a bécsi iparos, Jakob Lohner alapította 1909-ben. A gyár beváltotta Lohner reményeit és dinamikusan fejlődve egyre több és jobb gépet tudott gyártani. 1910-ben egy évvel a megnyitása után már hatféle Lohner típusú repülőgépet gyártott. Ez a cég készítette el 1911-ben (és később is) a monarchia legkiválóbb hidroplánjait, amelyeket a tengerészeti repülők kaptak meg. Híres repülőgépgyár volt még a Phönix Repülőgépművek Rt., amely a korábbi Osztrák-Magyar Albatrosz Művekből alakult. Emellett nagy sikere volt az Osztrák-Magyar Aviatik Repülőgépgyárnak is, amely szinte csak Aviatik típusú repülőgépeket gyártott, általában Mercedes vagy Daimler motorral. 1915-ben alapították az Osztrák Repülőgépgyár Rt.-t, amelynek feladata volt biztosítani a repülőgép-állományt a tengerészeti repülőhadtest számára. Emellett működött még a Thöne und Fiala és a Motoros Légiközlekedési Társaság.
Magyarországon 1913-ban alakult meg az első repülőgépgyár Budapesten. A gyár olyan nagy vállalatokból állt össze, mint a Weiss Manfréd Művek, a Ganz és Társa, vagy a Hajógyár Rt. A gyár később Albertfalvára költözött, ahol rohamos fejlődésnek indult, igazgatója pedig Wittmann Viktor lett. A gyár hamarosan a Monarchia egyik legjelentősebb repülőgépgyárává vált. Itt dolgozott többek között Ernst Heinkel a második világháborús legendás német Heinkel repülőgépek atyja. 1914-ben Aszódon megalakult a Magyar Lloyd Repülőgép- és Motorgyár. Rövid időn belül az aszódi gyár gyártotta a legmegbízhatóbb gépeket, és az első igazi osztrák-magyar vadászgépeket is. A háború közepén fejlődött motorgyárból repülőgépgyárrá a Mátyásföldi Általános Gépgyár. Ez a gyár eleinte Fokker, majd Berg típusú vadászgépeket épített. Repülőgépmotor-gyárból három volt Magyarországon: a budapesti Ganz-Fiat Hiero, a szintén fővárosi Magyar Általános Gépgyár, és az aradi Marta Hiero. +Repülőgépgyártás Ausztria-Magyarországon 1914–1918 közöttDr. Szabó Béla: Légierő az I. világháborúban:Az osztrák-magyar monarchia légjáró csapataiÉvRepülőgépRepülőgépmotorMunkásOsztrák CsászárságMagyar KirályságOsztrák CsászárságMagyar KirályságOsztrák CsászárságMagyar Királyság191440305022849577191519514330014023381717191651741465020438243024191710506649003305285410019181600778130045076504300Összesen340220293200115676504300 5431 4356
Az első világháborúban 1914 +A nagyhatalmak repülőgépeinek száma 1914-ben:Dr. Szabó Béla: Légierő az I. világháborúban: Az osztrák-magyar monarchia légjáró csapatai 8. oldal Ország Repülőgépek száma Osztrák–Magyar Monarchia 65 Német Birodalom 232 Nagy-Britannia 90 Franciaország 156 Oroszország 263
Érdekesség, hogy a szerbiai hadjáratban részt vevő repülőszázadok már napokkal a hadüzenetváltások előtt elindultak a front felé. A legtöbb repülőgépet vasúton szállították, és valamennyi még fegyvertelen volt. A legtöbb repülőgépet az állomáshelyekre való megérkezés után látták el Spandau és Parabellum típusú szinkronizált géppuskával. Fegyverekre azonban nem is nagyon volt szükség, ugyanis a szerbeknek mindössze egy repülőszázaduk volt, így az osztrák-magyar pilótáknak főként felderítési feladatokat kellett ellátniuk, mint például a szávai átkelés biztosítása. Megjegyzendő, hogy ebben a hadműveletben a 13. század megfigyelőtisztjét, Arthur Schlett főhadnagyot a szerb lövészek a földről agyonlőtték. Ennek hatására a monarchia kivonta a hadrendből az Etrich Taube típusú gépeket, és helyükbe Lohnereket állítottak.
Miután megérkezett az orosz hadba lépés híre, a hadvezetés az ott állomásozó 11. repülőszázad megerősítésére a 3., az 5. a 7. és a 8. repülőszázadokat vezényelte ki. Ezen századok közül azonban csupán kettőnek kellett fegyveres bevetéseket végrehajtania (a 8. és a 11. század), míg a többi repülőszázad csupán felderítéseket végzett. Érdekesség, hogy a két repülőszázad pilótái Przemyśl első ostroma alatt légihidat tartottak fenn, így tudták a vezérkar utasításait eljuttatni a hatalmas erődítménybe. 1914 végétől azonban a repülések tavaszig szüneteltek a rossz időjárási viszonyok miatt.
1915 Olaszország hadba lépésének következtében a Monarchia (a hadviselő felek közül először) kénytelen volt háromfrontos háborút vívni. Igen nagy kihívást jelentett a vezérkarnak minden fronton biztosítani a megfelelő mennyiségű repülőgépet, a hozzá tartozó legénységet és kiszolgáló személyzetet. Az olasz frontra küldött öt tábori repülőszázadot (a tengerészeti repülőszázadokkal kiegészítve) három nagy egységre osztották. A trieszti tengerpart védelme a XIX. hadtest és a tengerészeti repülésparancsnokság, míg a Villach–Görz arcvonal védelmének biztosítása északon a 11., délen a 6. hadsereg parancsnoksága alatt történt. A légvédelemre a háború folyamán egyre nagyobb szükség lett, ugyanis az olaszok gyakran repültek be osztrák és magyar városok fölé, hogy kisebb méretű bombáikkal károsítsák az osztrák-magyar hadigépezetet. Ám ezek a bombázások többségükben eredménytelenek voltak, hiszen kezdetleges mivoltukban nem okoztak nagyobb méretű károsodást az infrastruktúrának. Az év második felében a frissen felállított 17. század a 7.-kel és a 16.-kal kiegészülve több eredménytelen légitámadást indított Milánó ellen.
1916 bélyegkép|250px|Magyar Repülőgépgyár RT. által gyártott (Ganz leányvállalat) kétmotoros bombázó a kiállításon, amelyet a Gotha G V német licenc alapján gyártottak jobbra|bélyegkép|250px|Uzelac látogatóban a csapatoknál Az orosz fronton az időjárás jobbra fordultával megélénkültek a harci cselekmények is. A hatalmas távolságok miatt az itt lévők 150 lóerős ÖFFAG C.I típusú repülőgépeket kaptak, amelyekkel már sokkal nagyobb (4000 m-es) magasságból tudták a felderítéseket végezni. Ez azért volt nagy előrelépés mert ilyen magasra a orosz légvédelmi ágyúk már hatástalanok voltak, ha pedig egy ellenséges gép támadta meg a felderítőket a pilóták már védekezhettek is, hiszen a fejlesztés keretében a gépeket felszerelték (általában egy) nagy kaliberű géppuskával. Továbbá ebben az évben jelentek meg az úgynevezett csatarepülőgépek is. Ezek már az ellenséges lövészároknál vagy célpontnál csupán néhány méterrel repültek magasabban, így bombáikat szinte teljes pontossággal tudták eljuttatni a célpontra. Érdekesség, hogy ennek a harcmodornak kedvelője volt Godwin Brumowski, a légierő legeredményesebb pilótája.