bélyegkép|jobbra|220px|Zakariás próféta könyvének kezdete a Károli-bibliában (1590). bélyegkép|jobbra|240px|Gustave Doré: Zakariás látomása a négy kocsiról.
Zakariás könyve (héberül: , Zəḵarjāh, „az ÚR megemlékezett”) a Biblia egyik ószövetségi, illetve héber bibliai prófétai könyve. A héber kánonban a Próféták között, a Tizenkét kispróféta gyűjteményében szerepel; a keresztény Bibliákban az Ószövetség kisprófétai könyvei közé tartozik. A könyv első része a babiloni fogság utáni jeruzsálemi újjáépítés korszakához kapcsolódik, különösen a második templom felépítésének kezdeti szakaszához. A későbbi fejezetek tágabb eszkatologikus és messiási képeket tartalmaznak Jeruzsálemről, a népekről, a pásztorokról, a megtisztulásról és az Úr végső királyságáról.Zechariah, Book of, in: New Catholic Encyclopedia, 2nd ed., vol. 14, Gale, Detroit, 2003.Mark J. Boda: The Book of Zechariah, New International Commentary on the Old Testament, Eerdmans, Grand Rapids, 2016.
A könyv első nyolc fejezete pontos történeti dátumokat ad I. Dareiosz perzsa király uralkodásának második és negyedik évéből, vagyis Kr. e. 520–518 közötti időből. Zakariás ebben az időben Aggeus próféta kortársaként buzdította a Júdába visszatért közösséget a templom újjáépítésére, a megtérésre és a reményre. A 9–14. fejezetek későbbi, nehezebben keltezhető prófétai egységeket tartalmaznak; ezekről a kutatásban gyakran „Deutero-Zakariás” és „Trito-Zakariás” megjelöléssel beszélnek, de a könyv kánoni formája egységes prófétai iratként hagyományozódott tovább.Carol L. Meyers – Eric M. Meyers: Haggai, Zechariah 1–8, Anchor Bible 25B, Doubleday, Garden City, 1987.Carol L. Meyers – Eric M. Meyers: Zechariah 9–14, Anchor Bible 25C, Doubleday, Garden City, 1993.
Zakariás könyve különösen fontos a zsidó és keresztény messiási, eszkatologikus és liturgikus hagyományban. A keresztény Újszövetség több szakasza Zakariás képeit alkalmazza Jézus szenvedésére és királyi bevonulására: ilyen a szamárcsikón érkező alázatos király képe, a harminc ezüstpénz, a pásztor megverése és a „föltekintenek arra, akit átdöftek” motívuma. A zsidó hagyományban a könyv Jeruzsálem jövőjéről, a megtérésről, a tisztulásról, a népek zarándoklatáról és az Úr királyságáról szóló prófétai látomásai miatt maradt jelentős.Rózsa Huba: Az Ószövetség keletkezése. Bevezetés az Ószövetség könyveinek irodalom- és hagyománytörténetébe, Szent István Társulat, Budapest, 2002.
Elnevezése és kánoni helye
A Zakariás név jelentése: „az ÚR megemlékezett” vagy „Jahve emlékezik”. A név gyakori a héber Bibliában, ezért a prófétát meg kell különböztetni más Zakariás nevű bibliai személyektől. A könyv nyitó verse szerint Zakariás Berekiás fia, Iddó unokája volt. Ez a genealógiai megjelölés valószínűleg papi családi háttérre utal, mivel Nehemiás könyve Iddó családját a fogságból visszatért papi nemzetségek között említi.David L. Petersen: Haggai and Zechariah 1–8, Old Testament Library, Westminster John Knox Press, Philadelphia, 1984.
A héber Bibliában Zakariás könyve a Tizenkét kispróféta gyűjteményének tizenegyedik tagja, Aggeus és Malakiás könyve között. A Tizenkét prófétát a zsidó hagyomány egy könyvként is kezelte, mert rövid prófétai iratokból álló összefüggő tekercs volt. A keresztény Ószövetségben Zakariás szintén a kispróféták között áll, de a könyv hatása aránytalanul nagy terjedelméhez képest, különösen messiási és apokaliptikus képei miatt.
A könyv a katolikus, ortodox és protestáns kánonban egyaránt protokanonikus ószövetségi irat. Kánoni elfogadottsága nem olyan vitatott, mint a deuterokanonikus könyveké. A Septuaginta görög fordítása, a latin Vulgata, a szír Pesitta és más ókori fordítások fontos tanúi a szöveg korai értelmezésének, de a könyv alapvető szövege a héber maszoréta hagyományban maradt fenn.
A próféta és történeti háttere
Zakariás működése a babiloni fogság utáni Júda, perzsa nevén Jehúd tartomány életéhez kapcsolódik. Kr. e. 538 után a perzsa hatalom lehetővé tette a júdai száműzöttek egy részének visszatérését, de Jeruzsálem és a templom újjáépítése lassan, gazdasági, társadalmi és politikai nehézségek között haladt. Zakariás és Aggeus prófétai működése éppen abban az időben bontakozott ki, amikor a templomépítés új lendületet kapott.
A könyvben szereplő két fontos vezető Zerubbábel és Józsue főpap. Zerubbábel Dávid házához tartozó júdai helytartó volt, Józsue pedig a főpapi tisztséget képviselte. A két alak a politikai és kultikus újjáépítés kettős reményét testesítette meg. Zakariás látomásaiban mindkettő fontos szerepet kap: Zerubbábel a templomépítés befejezésének reményét hordozza, Józsue főpap pedig a megtisztított és helyreállított papság jelképe.
A történeti háttérhez tartozik a perzsa birodalmi keret is. A visszatért közösség nem önálló királyságként élt, hanem perzsa tartományként. Zakariás üzenete ezért egyszerre reményteli és realista: nem egyszerűen a dávidi királyság azonnali politikai helyreállítását hirdeti, hanem azt, hogy a templom, a megtérés, az igazságosság és Isten jelenléte köré szerveződő közösségben újulhat meg Júda élete.
Szerzője és egységének kérdése
A könyv első fejezetei Zakariás próféta nevéhez, pontos dátumokhoz és a fogság utáni templomépítés helyzetéhez kapcsolódnak. Az 1–8. fejezetek stílusa, történeti adatai és témái szorosan kötődnek Kr. e. 520–518 környezetéhez. Ezeket a fejezeteket a kutatás általában a történeti Zakariás próféta működéséhez köti, még ha a jelenlegi írott forma szerkesztési munkát is feltételez.
A 9–14. fejezetek más jellegűek. Nem tartalmaznak pontos dátumokat, és más típusú prófétai képeket, pásztor-allegóriákat, Jeruzsálem körüli végső harcot, a népek megtérését és eszkatologikus megtisztulást mutatnak be. Emiatt a modern kutatás jelentős része különbséget tesz az 1–8. fejezetek és a 9–14. fejezetek között. Gyakori megjelölés a „Proto-Zakariás” az 1–8. fejezetekre, „Deutero-Zakariás” a 9–11. fejezetekre és „Trito-Zakariás” a 12–14. fejezetekre.
Ezek a megnevezések irodalomtörténeti segédfogalmak, nem felekezeti értékítéletek. Nem azt jelentik, hogy a könyv későbbi részei „kevésbé bibliaiak” vagy „hamisak” volnának, hanem azt, hogy a szövegben különböző korú és jellegű prófétai hagyományok állhatnak egymás mellett. A kánoni hagyomány a könyvet egységes Zakariás-könyvként őrizte meg, és a későbbi zsidó és keresztény értelmezés is a teljes könyvet olvasta prófétai tanúságként.
Keletkezési ideje
Az 1–8. fejezetek több dátumot adnak I. Dareiosz uralkodási évei szerint:
Szakasz Dátum Tartalom Zak 1,1–6 Dareiosz 2. éve, 8. hónap, Kr. e. 520 október–november körül Felszólítás megtérésre. Zak 1,7–6,15 Dareiosz 2. éve, 11. hónap, Kr. e. 519 február körül A nyolc éjszakai látomás és a koronázási jelcselekmény. Zak 7,1–8,23 Dareiosz 4. éve, 9. hónap, Kr. e. 518 december körül A böjt kérdése, igazságosság és Jeruzsálem jövőbeli öröme.
A 9–14. fejezetek keltezése bizonytalan. Egyes kutatók perzsa kori hátteret feltételeznek, mások a hellenisztikus korszak elejére vagy valamely későbbi válsághelyzetre gondolnak. A 9. fejezetben említett földrajzi és politikai nevek — Hadrach, Damaszkusz, Tírusz, Szidón, Filisztea városai és a görögök — többféle történeti háttérrel egyeztethetők. Emiatt a könyv második részét nem lehet egyetlen biztos történelmi esemény egyszerű leírásaként kezelni.Paul L. Redditt: Haggai, Zechariah, Malachi, New Century Bible Commentary, Eerdmans, Grand Rapids, 1995.
Felépítése
Zakariás könyve nagy vonalakban két fő részre osztható: az 1–8. fejezetek történetileg datált látomásaira és prófétai beszédeire, valamint a 9–14. fejezetek két nagyobb „teher” vagy „jövendölés” jellegű egységére.
Szakasz Tartalom Jellemző 1,1–6 Felszólítás megtérésre A fogság előtti nemzedék hibáinak felidézése, visszatérés az Úrhoz. 1,7–6,15 Nyolc éjszakai látomás és a koronázási jelcselekmény Jeruzsálem vigasztalása, a templom újjáépítése, főpapi megtisztulás, Zerubbábel küldetése. 7,1–8,23 A böjt kérdése és az üdvösség ígéretei A külső böjt helyett igazság, irgalom és a város jövőbeli öröme. 9,1–11,17 Első nagy jövendölés Ítélet a népek fölött, alázatos király, pásztorok, harminc ezüst, szétszakadó egység. 12,1–14,21 Második nagy jövendölés Jeruzsálem ostroma és megmenekülése, átdöfött alak, megtisztulás, megvert pásztor, az Úr királysága és a népek zarándoklata.
Az 1–8. fejezetek tartalma
Felszólítás megtérésre
A könyv első prófétai beszéde az atyák példájára emlékeztet. A korábbi nemzedékek nem hallgattak a próféták szavára, ezért utolérték őket a figyelmeztetések következményei. Zakariás azonban nem pusztán múltbeli bűnöket idéz fel, hanem új kezdetre hív: „Térjetek vissza hozzám, és én is visszatérek hozzátok” — ez a könyv egyik alapvető üzenete.
A megtérés itt nem csak belső érzés, hanem közösségi és történeti fordulat. A visszatért júdaiaknak nem elég fizikailag Jeruzsálem környékén élniük; életüket is az Úrhoz, az igazságossághoz és a prófétai tanításhoz kell igazítaniuk.
A nyolc éjszakai látomás
Zakariás 1,7–6,8 szakasza nyolc látomást tartalmaz. Ezek nem elszigetelt képek, hanem összefüggő látomássorozatot alkotnak. A látomásokban angyali közvetítő magyarázza a prófétának a képek jelentését. Ez a forma a későbbi apokaliptikus irodalom előzményei közé tartozik, bár Zakariás könyve még a klasszikus prófétai és a korai apokaliptikus stílus határán áll.
Látomás Szakasz Kép Jelentés 1. 1,7–17 Lovasok a mirtuszok között A népek békében vannak, de Jeruzsálem még romokban; az Úr újra megkönyörül Sionon. 2. 2,1–4 héber számozás szerint 1,18–21 Négy szarv és négy mesterember A Júdát szétszóró hatalmakat Isten letöri. 3. 2,5–17 héber számozás szerint 2,1–13 Mérőzsinóros férfi Jeruzsálem újjáépül, de Isten maga lesz tűzfal körülötte. 4. 3,1–10 Józsue főpap megtisztítása A bűn eltávolítása, a papság helyreállítása és a „Sarj” ígérete. 5. 4,1–14 Arany mécstartó és két olajfa Zerubbábel nem erővel, hanem az Úr Lelkével fejezi be a templomot. 6. 5,1–4 Repülő tekercs Átok a lopás és hamis eskü ellen; a közösség erkölcsi megtisztítása. 7. 5,5–11 Asszony a mérőedényben A gonoszság eltávolítása Sineár/Babilon földjére. 8. 6,1–8 Négy kocsi színes lovakkal Isten küldöttei bejárják a földet; a világ a mennyei uralom alatt áll.
A látomások központi üzenete a helyreállítás. Jeruzsálem nem marad elhagyatott, a szétszóró hatalmak nem maradnak büntetlenek, a papság megtisztul, a templom felépül, a gonoszság eltávozik, és a föld népei végső soron Isten uralma alá tartoznak. A vigasztalás azonban erkölcsi követelménnyel jár: a közösségnek el kell hagynia a hamisságot, az igazságtalanságot és a régi nemzedék megkeményedését.
Józsue főpap és a Sarj
A negyedik látomásban Józsue főpap szennyes ruhában áll az Úr angyala előtt, a vádló pedig mellette van. Az Úr elutasítja a vádat, Józsuét tiszta ruhába öltöztetik, és visszahelyezik szolgálatába. A látomás a papság és a közösség megtisztulását jelképezi. A „vádló” héberül ha-szátán, vagyis nem feltétlenül a későbbi démonológia teljesen kialakult Sátán-alakja, hanem mennyei vádló szerepben álló alak.
Ugyanebben a szakaszban jelenik meg a „Sarj” vagy „Hajtás” motívuma. A héber cemach szó a jövőbeli, Istentől támasztott vezetőre utal. A fogalom Jeremiás könyvében is messiási-dávidi reménnyel kapcsolódik össze. Zakariásnál a Sarj-motívum összetett: kapcsolódik a templomhoz, a papsághoz, Zerubbábel küldetéséhez és a jövőbeli királyi reményhez is.
A mécstartó és a két olajfa
Az ötödik látomásban Zakariás arany mécstartót és két olajfát lát. Az angyal magyarázata szerint a templomépítés nem emberi hatalommal vagy katonai erővel, hanem az Úr Lelkével valósul meg. A látomás kulcsmondata: „Nem hatalommal és nem erővel, hanem az én lelkemmel” (Zak 4,6).