Gavril Radomir (), (? – 1015. május 22.) bolgár cár 1014-től haláláig.
Édesapját, Sámuel bolgár cárt követte a trónon. Csakhamar ellenkirálya támadt unokaöccse, Iván Vladiszláv személyében, aki Gavril Radomirt megölte Ohridban.
Felesége (Helena) Árpád-házi Ilona (986–1026), Géza fejedelem és Sarolt lánya. Fia Petrosz Deleanosz Radomir.
Sámuel bolgár cár a fia számára kérte és kapta meg Ilona kezét I. (Szent) Istvántól. Nagy létszámú fegyveres kísérettel indult Bulgária macedóniai központjába, a cári székhelyre, Ohridba. A vőlegény, Radomir herceg már középkorú, s már jó ideje első ágyasa egy görög származású rabszolganője, aki ekkorra már több gyermeket is szült neki. A bolgár–magyar házasságkötés magyarázata: a római pápa még mindig reménykedett abban, hogy Bulgária hátat fordít a görög kereszténységnek, és a római egyházhoz csatlakozik. Sámuel cár erre nem volt hajlandó. Ilona csak a női kíséretével vigasztalódhatott az idegen környezetben. A pár öt évig élt együtt, 1008-ban Radomir elűzte Ilonát, miközben az már gyermekét várta. Az ok valószínű az lehetett, hogy Ajtony legyőzése után a magyarok nem siettek a bolgárok segítségére katonai sereggel. Ilona hazatért Magyarországra. István bátyjától birtokokat kapott, itt szülte meg fiát, Deljánt (görögül Petrosz Deleanoszt).
1014 júliusában II. Baszileiosz (Bolgárölő) bizánci császár megsemmisítő erővel tört a bolgár cár seregeire. 15 ezer hadifoglyot vakíttatott meg felhevített kardokkal. A nyomorultakat egy-egy félszeműnek meghagyott társuk vezette százas csoportokban a megszégyenített Sámuel elé. A bolgár uralkodó szívrohamot kapott, és szörnyethalt. Bolgárölő 1018-ban ünnepi pompával bevonult Ohridba. A fejedelmi család tagjait rabláncra fűzve hurcoltatta a konstantinápolyi palotához. István csapatai itt a bizánci oldalon harcoltak, bár István megkímélte a legyőzötteket, csak ereklyéket hozott magával. Ilona fia később, elszökve a magyar fővárosból, Bulgáriában eljutott Morovosig (ma Branizova), illetve Belgrádig, és felrázta a bolgár népet. Mindez már Ilona halála után történt. 1041-ben, 28 évesen csatában halt meg. Mások szerint Szalonikiben megvakították. Ilona 40 évesen halt meg.
Jegyzetek
Irodalom Andreev, Jordan; Ivan Lazarov; Plamen Pavlov: Кой е кой в средновековна България (Koj e koj v srednovekovna Bǎlgarija). Ki kicsoda a középkori Bulgáriában) Sofia 1999. Andreev, Jordan; Zar Iwan Schischman /1371-1395/ in Българските Ханове и Царе VII-XIV век (Bǎlgarskite khanove i zare VII-XIV vek) (A bolgár kánok és császárok VII–XIV. század) , Verlag „Petar Beron“, Sofia, 1998, 208–217. oldal, Brockhaus, 2006, 23. kötet, Fine, Jr., John V.A. (1991). The Early Medieval Balkans. Ann Arbor: University of Michigan Press. Gerhard Podskalsky: Theologische Literatur des Mittelalters in Bulgarien und Serbien 815-1459. München 2000. Paul Meinhard Strässle: Krieg und Kriegsführung in Byzanz. Die Kriege Kaiser Basileios II. gegen die Bulgaren (976–1019), Böhlau Verlag, Köln 2006, Friedhelm Winkelmann u. a.: Prosopographie der mittelbyzantinischen Zeit. 2. Abteilung, Bd. 2, De Gruyter, Berlin 2013, , 402–403. oldal, 22032. sz
További információk https://web.archive.org/web/20180802193209/http://szekelymagyar.hupont.hu/18/arpadhazi-lanyok#ixzz5N2X7dNYi
Kategória:Bulgária uralkodói Kategória:1015-ben elhunyt személyek