Káplány Géza, felvett nevén Géza de Kaplany (Makó, 1926. június 27. –) magyar születésű orvos, aki az 1950-es évek végén emigrált az Egyesült Államokba. 1963-ban Kaliforniában gyilkosságért ítélték el, miután szikével és maró, erős savakkal megcsonkította feleségét, ezzel halálát okozva.
Korai élet Káplány Makón született, és egy jómódú családban nőtt fel. Gyermekkorában apja erőszakos viselkedése miatt elveszítette a látását az egyik szemére. Apja 1938-ban halt meg. Orvosi tanulmányait a Szegedi Tudományegyetemen végezte, ahol 1951-ben kitüntetéssel diplomázott. Budapesten praktizált kardiológusként, de az 1956-os forradalom és szabadságharc idején összetűzésbe került az államhatalommal, majd a forradalom leverése után elmenekült az országból. Előbb Angliába, majd Dániába utazott, ahol könyvet írt „Egy lázadó orvos” (vagy: A lázadás doktora) címmel, amelyben a magyarországi szabadságharccal kapcsolatos élményeit foglalta össze.
Végül Bostonban telepedett le azzal a szándékkal, hogy folytatja az orvosi praxisát, de rájött, hogy a diplomáját ott nem ismerik el. Emiatt aneszteziológusnak képezte át magát, és 1957 augusztusa, valamint 1958 augusztusa között a Milwaukee Kórházban végzett szakorvosi gyakorlatot. Ezt követően a Harvard Egyetemre járt, majd a Yale Egyetemen tanított aneszteziológiát. Később a kaliforniai San Joséba költözött, ahol a San Jose Kórház munkatársa lett.
Házasság Káplány 1962 júniusában találkozott a szintén magyar Piller Hajnalkával. A 25 éves nő egykori divatmodell, a Bimbo's 365 Club showgirlje és szépségkirálynő, valamint Piller György lánya volt. A fiatalok hamar egymásba szerettek, és 1962 augusztusában összeházasodtak. Mindössze néhány héttel az esküvő után Káplány az egyik barátjától azt hallotta, hogy a feleségének viszonya van valakivel.
Gyilkosság Káplány 1962. augusztus 28-án este hajtotta végre tervét, hogy megbüntesse feleségét annak állítólagos hűtlensége miatt. Közös lakásukban az ágyhoz kötözte a nőt, majd miközben hangos zenét játszott, egy szikével elcsúfította a testét. A sebekre sósav, kénsav és salétromsav keverékét öntötte, aminek következtében a felesége a teste elülső részén harmadfokú vegyi égési sérüléseket szenvedett. Káplány csak három órával később hívta a rendőrséget. A nyomozóknak azt állította, hogy csupán a felesége szépségét akarta elvenni, de nem állt szándékában megölni őt. A nő állapota később annyira javult, hogy vallomást is tudott tenni, ám szeptember 30-án a St. Francis Memorial Kórházban belehalt a sérüléseibe.
Jogi eljárások Káplány pere 1963. január 9-én kezdődött. Először gyilkossági kísérlettel, majd felesége halála után kínzással elkövetett emberöléssel vádolták. Káplány elmebetegségre hivatkozva ártatlannak vallotta magát. Ügyvédje, Edward de Vilbiss azt állította, hogy védence többszörös személyiségzavarban szenved, és a bűncselekményt az alteregója, „Pierre de la Roche” követte el. Louis P. Bergna ügyész tanúként idézte be a férfi egykori szeretőjét, Ruth Kruegert, aki cáfolta a védelmet. Káplányt jogilag végül beszámíthatónak nyilvánították, bár orvosi szempontból elmebeteg volt.
Bár minősített emberölésért mondták ki bűnösnek, egy pszichiáter vallomása megváltoztatta az ügy kimenetelét. A szakértő azt állította, hogy Káplány a gyermekkorában elszenvedett bántalmazások miatt látens homoszexuális hajlamokkal rendelkező, paranoid skizofrénné vált. Ez a szakvélemény arra késztette az esküdtszéket, hogy 1963. március 1-jén életfogytig tartó börtönbüntetést javasoljon. Raymond G. Callaghan, a Legfelsőbb Bíróság bírája hivatalosan március 15-én hirdette ki az ítéletet, Káplányt pedig a Kaliforniai Férfiak Intézetébe (California Institution for Men) szállították.
A Kaliforniai Orvosi Kamara (Board of Medical Examiners) 1964. március 9-én visszavonta Káplány működési engedélyét, az Üzleti és Foglalkozási Törvénykönyv (Business and Professions Code) 2378. és 2383. cikkelyének megsértése miatt, erkölcstelen és hivatásához nem méltó magatartásra hivatkozva.
Káplány fellebbezést nyújtott be az ítélet ellen a kaliforniai állami és szövetségi bíróságokon, ám a szövetségi kilencedik körzeti fellebbviteli bíróság (U.S. Court of Appeals for the Ninth Circuit) végül helybenhagyta a döntést. Az erről szóló bírósági végzést 1976-ban adták ki, miután Káplányt már feltételes szabadlábra helyezték, és elhagyta az Egyesült Államok területét.
Feltételes szabadlábra helyezés Káplány 1975-ben egy rendkívül vitatott döntés eredményeként feltételes szabadságvesztésre bocsátást kapott. Raymond Procunier-t, a kaliforniai feltételes szabadlábra helyezési hatóság akkori elnökét azzal vádolták, hogy az ügy felülvizsgálata előtt szándékosan eltávolította az áldozat boncolási fotóit a hivatalos aktából. A vádak szerint ezzel megfosztotta a döntőbizottságot attól a lehetőségtől, hogy a teljes bizonyítékanyag ismeretében hozzon döntést Káplány életfogytig tartó büntetésének esetleges megszakításáról.
A Procunier vezette testület engedélyezte Káplány számára, hogy 1975. november 13-án Tajvanra utazzon, ahol orvos-misszionáriusként szegény sorsú betegeket gyógyított egy loutshuói (Luchou) katolikus kórházban. Káplány még azelőtt elhagyta az Egyesült Államokat, hogy az ügyészség vagy a közvélemény egyáltalán tudomást szerzett volna a szabadlábra helyezéséről. A döntés hatalmas felháborodást váltott ki, a törvényhozók pedig azonnal Procunier menesztését követelték. Procunier a következő évben le is mondott, hivatalosan „személyes okokra” hivatkozva.
Káplány a következő négy évben a loutshuói (Luchou) klinikán dolgozott, majd újranősült. Mivel belefáradt a folyamatos hatósági ellenőrzésekbe, 1979 végén elhagyta Tajvant, és végleg eltűnt a nyilvánosság elől. Miután a kaliforniai büntetés-végrehajtás tisztviselői észlelték a szökést, elfogatóparancsot adtak ki ellene, nevét pedig felvetették az Interpol körözési listájára. A San Jose Mercury News című lap 2002-es tényfeltáró nyomozása azonban feltárta, hogy a kaliforniai hatóságok az ezt követő években többször is pontos információkat kaptak Káplány hollétéről. Sőt, egy alkalommal a törvényi előírásoknak megfelelően fel is vették vele a kapcsolatot, hogy figyelmeztessék egy életét fenyegető névtelen üzenetre, a kiadatása érdekében mégsem tettek semmilyen jogi lépést.
Későbbi élet Káplány 1980 decemberében rövid időre felbukkant a németországi Münchenben. Egy helyi kórházban kapott munkát, ám hamarosan elbocsátották, miután egy német női magazin cikket közölt hírhedt bűncselekményekről, amelyben az ő korábbi tette is szerepelt.
Káplány 1983-ban egy ideig az amerikai hadsereg egészségügyi klinikáján dolgozott a bajorországi Grafenwöhrben.
A San Jose Mercury News újságírói 2002-ben felkutatták a 75 éves Káplányt, és interjút készítettek vele a németországi Bad Zwischenahnban található otthonában. Káplány két évvel korábban megkapta a német állampolgárságot, ami jogilag lehetetlenné tette a kiadatását az Egyesült Államoknak a feltételes szabadlábra helyezési szabályok megsértése miatt.
Jegyzetek
Fordítás
Kategória:Honosított németek Kategória:Magyar emigránsok az Amerikai Egyesült Államokban Kategória:Magyar kardiológusok Kategória:Élő személyek Kategória:1926-ban született személyek Kategória:Lapok ellenőrizetlen fordításokkal Kategória:Gyilkosságért elítélt személyek