Horst Ludwig Georg Erich WesselDaniel Siemens: Horst Wessel: Tod und Verklärung eines Nationalsozialisten, Siedler Verlag, 2010, 11. o. (1907. október 9. – 1930. február 23.)Landesarchiv Berlin: Digitalisiertes Namensverzeichnis des Sterberegister des Standesamtes Berlin VIII für das Jahr 1930, 141. o.: Sterberegisternummer 1930/414. német nemzetiszocialista aktivista és a párt félkatonai szervezete, a Sturmabteilung tagja, a kommunisták általi 1930-as meggyilkolása után a mozgalom vértanúja. Az általa egy tengerészdal dallamára írt „Die Fahne hoch” (magyarul: „Magasra a zászlót”; ismertebb nevén Horst-Wessel-Lied) harci induló halála után a párt himnuszává vált, majd az 1933-as nemzetiszocialista hatalomátvétel után a Harmadik Birodalom is de facto ebben a szerepben alkalmazta, második himnuszként a Deutschlandlied mellett.
A jómódú családból származó Wessel, miután több jobboldali félkatonai szervezetnek is tagja volt, 1926 decemberében az NSDAP-be lépett be és hamar a berlini SA egyik ismert tagja lett. Előbb a Sturm 2 rohamosztag-egység tagja volt, majd 1929 május 1-jétől a Trupp 34-nek, a Berlinen belül is kommunista fellegvárnak számító Friedrichshain kerület kicsiny egységének élére nevezték ki. Ezután a jogi egyetemet is otthagyta, hogy minden erejével az SA-ban folytatott tevékenységére koncentrálhasson. A kerületben egy szobát bérelt magának és fizikai munkát vállalt, hogy embereiéhez hasonló körülmények között éljen. Irányításával az új egysége gyors növekedésnek indult és hamarosan Sturm 5 néven teljesértékű SA-alakulattá lett, ami hírhedtté vált a rivális félkatonai szervezetek és a rendőrség számára egyaránt. Kiváló szónoki tehetségének és egysége agresszív akcióinak köszönhetően számos új tagot tudott toborozni. A kezdetben még csak mintegy 30 fős csoportot néhány hónap alatt 250 fősre bővítette, az új belépők egy jelentős részét a kommunista párt félkatonai szervezetéből, a Vörös Frontharcos Szövetség soraiból tudta átcsábítani. Sikereihez nagyban hozzájárult, hogy az SA tiltásával szemben a kommunistákéhoz hasonló szervezeti felépítést honosított meg a területén és az övükéhez hasonló fúvós zenekart állított fel az őt pártfogásába vevő berlini Gauleiter, Joseph Goebbels külön engedélyével.
1930. január 14-én este kommunisták egy csoportja kereste fel lakásán és egyikük, egy sokszorosan büntetett előéletű párttag pisztolyával arcon lőtte. Wessel negyven napnyi szenvedés után 1930. február 23-án hunyt el a friedrichshaini kórházban a sebesülés okozta vérmérgezés következtében.
Élete Származása bélyegkép|jobbra|250px|A csecsemő Horst Wessel a szüleivel (1907) bélyegkép|jobbra|250px|Wessel a Corps Normannia Berlin tagjaként, 1929 előtt Horst Wessel Bielefeldben született Ludwig Wessel (1879–1922) evangélikus lelkész és Margarete Luise Berta Richter (1881–1970) első gyermekeként, akik 1906. május 1-én házasodtak össze. Apja 1906 és 1908 között a bielefeldi Paulskirche templomban, ezt követően Mülheim an der Ruhrban szolgált, 1913-tól pedig a történelmi jelentőséggel bíró berlini Nikolaikirche lelkésze volt. Berlinbe költözve a Nikolaikirche melletti Judenstraßén laktak, a város középkor óta zsidók lakta részén.Siemens 24. o. Apja a háború kitörésekor önkéntesen tábori lelkésznek jelentkezett és előbb Belgiumban, majd a keleti fronton teljesített szolgálatot Kovnónál, ahol 1916-ban személyesen is találkozott Hindenburg tábornaggyal, akivel ezután baráti kapcsolatot ápolt és akinek káplánja lett.Nigel Jones: A Song for Hitler, in: History Today 2007 október, 23. o. A szülők az 1918 novemberi forradalom után is mindvégig császárhű gondolkodásúak maradtak. Horstnak két fiatalabb testvére volt: húga Ingeborg Paula Margarethe Wessel (1909–1993), és öccse Werner Wessel (1910–1929).
Iskolái és első jobboldali szervezetei bélyegkép|jobb|250px|A Bismarckjugend és Wikingbund tagsági könyvei Wessel Berlinben négy különböző középiskolába járt: 1914 és 1922 között a Köllnisches Gymnasium tanulója volt a 10. osztályig, majd rövid ideig volt a Königstädtisches Gymnasium és az evangélikus Gymnasium zum Grauen Kloster tanulója. Középiskolai tanulmányainak utolsó két és fél évét a szintén berlini Luisenstädtisches Gymnasiumban töltötte és 1926-ban itt érettségizett le.Daniel Siemens: Horst Wessel. Tod und Verklärung eines Nationalsozialisten. Siedler, München 2009, 46., 51. o.
1922 és 1925 között a Bismarckjugendnek, a jobboldali konzervatív Német Nemzeti Néppárt (DNVP) ifjúsági szervezetének tagja volt.Siemens 47, 50. o. Ez számított ekkor a legbefolyásosabb jobboldali pártnak.Friedrich 2012, 121-122. o. Leírása szerint a szervezetről Walther Rathenau külügyminiszter meggyilkolása után hallott először és keltette fel az érdeklődését. A merénylet után ugyanis számos diákot arra köteleztek, hogy mutassa be annak a szervezetnek a szabályzatát, melynek tagja, ezt követően pedig az iskolaigazgató döntötte el, maradhat-e az adott szervezet tagja, vagy sem. Az osztályában többen a Bismarckjugend tagjai voltak már ekkor és az ő hívásukra lépett be.Ingeborg Wessel 3. o. Wessel a Bismarckjugendben egy olyan közösséghez tartozott, mely Rollkommando Friedrichshain névvel – Horst leírása szerint a szervezetüket zargatóIngeborg Wessel 7. o. – kommunista és szociáldemokrata fiatalokra „vadászott”.Siemens, 52, 55. o. Wessel hamarosan látogatni kezdte a kisemberek kocsmáit és közösségi szállásokon aludt, megalapította a saját ifjúsági csoportját Knappschaft néven, melynek a célja „fiaink igazi német férfivá nevelése” volt.
1924 tavaszán a Schwarze Reichswehr többhetes kiképzőtanfolyamán vett részt és ezt követően két félkatonai szervezetnek lett a tagja: az ismert Freikorps-vezető Hermann Ehrhardt alapította Bund Wikingnek (gyakran: Wikingbund), majd az Olympia Sportvereinnek (teljes nevén: Deutscher Verein für Leibesübungen Olympia).Az angol nyelvű szócikk szerint már 1923 végén belépett a Wikingbundba. Ellenőrizendő részlet. A Wikingbund megfogalmazott célja volt „Németország felélesztése nemzeti és etnikai alapon, tagjainak spirituális oktatása révén”. Wessel visszaemlékezésében erről a szervezetről azt jegyezte fel, hogy annak „végső célja (…) egy nemzeti diktatúra létrehozása” volt. Hamarosan az egyik helyi vezetője lett a szervezetnek és az SPD (Német Szociáldemokrata Párt) és a KPD (Németország Kommunista Pártja) rivális szervezeteivel folytatott utcai harcokban vett részt. A másik egyesület, az Olympia Sportverein egy erős félkatonai szervezet volt, mely a betiltott Reinhard-ezred utódaként jött létre.
A jó tanulónak számító Wessel 1926-ban felvételt nyert a Frigyes Vilmos Egyetem (a mai Humboldt Egyetem) jogi karára és négy szemeszteren át jogot hallgatott. 1928-ban tagja lett a Normannia Berlin és az Alemannia Wien diákszervezeteknek.Kösener Corpslisten 1930, 7, 461a; 131, 187 1929 tavaszán azonban felhagyott egyetemi tanulmányaival, ehelyett taxisofőrként és a metróépítésen fizikai munkásként dolgozott (lapátolt). Az egyetemi tanulmányainak felfüggesztésében szerepe volt az igazságszolgáltatásba vetett hitének megrendülésében, többek között a Barmat-Kutisker-botrányok évekig tartó elhúzódása példáján. Bátyja ekkori szavaira nővére így emlékezett vissza:
„Hónapokon és éveken át próbálták (…) ezekre a keleti-zsidó bűnöző Kutiskerre és Barmatra rábizonyítani, hogy számlálatlan milliókkal károsították meg az államot. Nekem nem kell ahhoz jogtudományt tanulnom, hogy rájöjjek, ezek az egyének csalók-e vagy sem.”Ingeborg Wessel 31. o.
Az NSDAP és az SA tagjaként A Sturm 2 kötelékében bélyegkép|jobb|250px|Wessel NSDAP-tagsági könyve A Wikingbund és az Olympia Sportverein be lett tiltva Poroszországban 1926 májusában, miután kiderült, hogy puccsot terveznek a kormányzat ellen. A tiltást az év októberében visszavonták a szervezetekre, de a tagságuk nagy része a nyár folyamán más jobboldali félkatonai szervezetekhez, a Stahlhelmhez vagy az SA-hoz csatlakozott. Felismerve, hogy a Wikingbund nem fogja tudni elérni a kitűzött célját és abba az irányba mozdult el, hogy elismerje a parlamentáris politikai rendszert, 1926. november 23-án, 19 évesen Wessel is kilépett a szervezetből. Két héttel később, december 7-én csatlakozott Adolf Hitler Nemzetiszocialista Német Munkáspártjához (NSDAP; „náci párt”) és annak félkatonai szervezetéhez, a Sturmabteilunghoz (röviden: SA). Később úgy emlékezett vissza, hogy eddigre már a Wikingbund-beli társainak kétharmada csatlakozott az SA-hoz és az NSDAP-hez. AZ NSDAP-ben a tagsági száma 48434 volt. Első alakulata a Sturm 2 lett, mely a Prenzlauer Berg kerület egysége volt.
Wessel számára az NSDAP-t Joseph Goebbels személye tette vonzóvá, aki a párt újonnan kinevezett berlini Gauleitere (regionális vezetője) volt. Róla így írt naplójában: „Egyedül Dr. Göbbelsnek (sic!) köszönhető, hogy a mozgalom ilyen gyorsan ismert lett a berlini nyilvánosság számára. Egyedülálló, amit ez a férfi szónoklás és szervezői tehetség terén felmutatott. Nem volt olyan, amit ne tudott volna elintézni. A párttagok nagy odaadással viseltek iránta. Az SA darabokra vágatta volna magát érte. Goebbels – olyan volt, mint maga Hitler. Goebbels – a 'mi Goebbelsünk' volt, aki miatt némelyik Gau irigyelt is minket.”Sven Felix Kellerhof: Die Bekenntnisse eines „christlichen Nazis”, Welt.de 2012 03 .16.
Wessel két naplót írt, egyikben a politikai életének történéseit jegyezte fel, a másikban ezeken kívüli dolgokat. Ezeket a kézírásos naplókat 2008-ban találták meg a Krakkói Jagelló Egyetem könyvtárában, ahova az angolszász bombázások idején menekítették ki Berlinből. Wessel a politikai tárgyú naplójában (Πολιτικά) így jellemezte a korábbi szervezeteket, melyeknek tagja volt, és így írta le az NSDAP-be való belépésének okait:
„A Bismarckjugend, öröm volt és élvezet, a Wikingbund kaland volt, a puccs atmoszférája, katonásdit játszva, jóllehet nem minden veszély nélküli háttérrel. De az NSDAP maga volt a politikai tudatra ébredés. … A mozgalom centrifugális ereje óriási volt. … Az egyik gyűlés a másikat érte. … Az utcai demonstrációk, toborzási hirdetések az újságokban, vidéki propaganda utak az aktivitás atmoszféráját és nagy politikai feszültséget keltettek, ami csak segíthetett a mozgalomnak.”
Ezt az atmoszférát Goebbels keltette, ami a jobboldali érzelmű fiatalságot rá tudta venni arra, hogy elhagyják azokat a szervezeteket, melyek nem elégítették ki az elvárásaikat és helyettük az NSDAP kínálta, jól kivehető aktivitás izgalmát választották. A párt megítéléséről és saját belépésének okairól Wessel a következőket jegyezte fel:
„A jobboldali pártok nemzeti bolsevikoknak vagy nemzeti marxistáknak neveztek minket a szocialista jelzőnk miatt. Igazuk volt, mivel a nemzetiszocialisták általában nagyobb szimpátiával viseltek a Vörös Frontharcos Szövetség iránt, mint a Stahlhelm iránt. (…) A vörös táborban épp olyan sok – talán még több fanatikus idealista állt készen a mártíromságra, mint a túloldalon. Ehhez járult még a teljes munkásosztály zaklatásának és hihetetlen csalódásának a sokkoló felismerése. Így lettem én szocialista.”Jones 24-25. o.