Saint-Josse-ten-Noode (franciául) vagy Sint-Joost-ten-Node (hollandul) egyike a Brüsszel fővárosi régiót alkotó 19 alapfokú közigazgatási egységnek, községnek. Területe csupán 1,14 km², lakossága 2006-ban 23 557 fő volt. Saint-Josse ezzel a legkisebb és a legsűrűbben lakott a brüsszeli kerületek közül.
Földrajzi elhelyezkedése Saint-Josse-ten-Noode a brüsszeli régió földrajzi középpontjától északkeletre helyezkedik el, csak két kerülettel szomszédos: délről, nyugatról és északnyugatról Brüsszel, északkeletről Schaerbeek határolja.
Története thumb|left|A Saint-Josse-ten-Noode kerületben található leuveni kapu (Porte de Louvain), 1900 körül A kerületet a 7. században élt breton Szent JodokLd. http://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/szent_jodok (Josse, Joos, Josst) tiszteletére nevezték el.
A Ten-Noode falu a 13. században kezdett kialakulni az uccle-i, az etterbeeki és a brüsszeli Szent Gudula parókiák körül. Akkoriban, a Maelbeek- és Schaerbeek-patak környékének kivételével, a hely gyéren lakott és ritkásan megművelt volt, mivel a talaj rossz minőségű, homokos volt. A település neve is innen ered: nude, noede, oede jelentése "hiányos", "hiányzik". A hely első említése 1254-ből származik, a Szent Gudula parókia és a Coudenberg család által kötött szerződésben. Száz évvel később, a Brüsszelből Leuvenbe vezető országút mentén kezdett kialakulni a település magja. Az út mentén, a Maelbeek völgyében építették meg Szent Jodok kápolnáját, amely azonban csak 1803-ban lett templom.Histoire des environs de Bruxelles ou description historique des localités qui formaient autrefois l’ammannie de cette ville. Tome troisième, pp. 5-6. Alphonse Guillaume Ghislain Wauters, C. Vanderauwera, 1855
Ten-Noode területe, a Maelbeek völgye, a Linthout erdővel, a környező tavakkal és a festői sétautakkal hamarosan a brüsszeliek közeli kirándulóhelye lett. A 15. századtól a burgundi hercegeknek is volt rezidenciája, a 16. században az oránai-nassaui hercegi család tagjai, Granvelle bíboros, a költő Houwaert lakott a helyi villákban. A környék azonban hanyatlásnak indult, amikor a brugundi hercegek székhelyüket elvitték Brüsszelből.
A 16. és 17. században a helyieknek a környéken dúló háborúk nagy károkat okoztak: 1572-ben I. Vilmos orániai herceg katonái gyújtották fel a házakat 1578-ban a pánikba esett brüsszeliek gyújtották fel a saját házaikat, hogy megakadályozzák a várost ostromló Don Juant, hogy katonáinak szállást találjon 1579-ben spanyol zsoldosok támadták meg Saint-Josse-t és számos foglyot ejtettek a helyiek közül 1580-ban a protestánsok lerombolták Szent Jodok kápolnáját 1583-ban Anjou hercegének katonái prédálták fel a környéket 1600-ban a lakosok végre elkezdhették a kápolna újjáépítését 1609-ben rekonstruálták a burgundi hercegek palotáját 1635-ben francia katonák foglalták el, akik Hollandia felé tartottak. Ottavio Piccolomini felmentő seregeinek megérkezésekor a franciák visszavonultak 1675-ben XIV. Lajos francia király megtámadta Brüsszelt, Zaventemet és felégették a külvárosokat is. Három nappal később a franciák elvonultak, hogy részt vegyenek a maastrichti csatában 1690-ben francia katonák a Fleurusi csata után erre vonultak vissza, Schaerbeek és Saint-Josse lakosságát sanyargatva 1706-ban Marlborough hercegének katonái érkeztek a környékre a spanyol örökösödési háború idején (Brüsszel ekkor megadta magát az angol hadvezérnek) 1746-ban de Saxe marsall vezetése alatt francia csapatok jelentek meg Brüsszel falai alatt, elfoglalták a külvárosokat és felégették Brüsszelt.
A 19. század során Saint-Josse település még Ixelles-el és Etterbeekkel volt határos, és magában foglalta a mai erurópai negyed területének nagy részét, a Schuman körforgalmat, a Cinquantenaire-t és a Place de Luxembourg-ot is. Azonban a település pénzügyi nehézségei miatt ezeket a területeket el kellett adnia Brüsszelnek.
Látnivalók thumb|left|A Saint Josse templom látképe, az akvarellt Léon van Dievoet építész festette. thumb|left|Saint-Josse városházája
Híres emberek További képek Jegyzetek
Kategória:Brüsszel fővárosi régió kerületei