A pufókgerle (Leptotila verreauxi) a madarak (Aves) osztályának galambalakúak (Columbiformes) rendjébe és a galambfélék (Columbidae) családjába tartozó faj.

Rendszerezése A fajt Charles Lucien Jules Laurent Bonaparte francia ornitológus írta le 1855-ben, a Leptoptila nembe Leptoptila verreauxi néven. Tudományos faji nevét Jules és Edouard Verreaux francia természettudósok tiszteletére kapta.

Alfajai Leptotila verreauxi capitalis (Nelson, 1898) - a Tres Marias-szigetek (Mexikó nyugati partvidéke mentén) Leptotila verreauxi angelica (Bangs & T. E. Penard, 1922) - Texas déli része, Mexikó északi és középső része Leptotila verreauxi fulviventris (Lawrence, 1882) - Mexikó délkeleti része, Guatemala északkeleti része és Belize Leptotila verreauxi bangsi (Dickey & Van Rossem, 1926) - Guatemala nyugati része, Salvador, nyugat-Honduras és északnyugat-Nicaragua Leptotila verreauxi nuttingi (Ridgway, 1915) - Nicaragua tengerparti részei Leptotila verreauxi verreauxi (Bonaparte, 1855) - Nicaragua délnyugati része, Costa Rica, Panama, észak-Kolumbia, észak-Venezuela, Aruba, Curaçao, és Bonaire Leptotila verreauxi zapluta (J. L. Peters, 1937) - Trinidad Leptotila verreauxi tobagensis (Hellmayr & Seilern, 1915) - Tobago Leptotila verreauxi hernandezi (Romero-Zambrano & Morales-Sanchez, 1981) - Kolumbia délnyugati része Leptotila verreauxi decolor (Salvin, 1895) - nyugat-Kolumbia, Ecuador és Peru nyugati és északi része Leptotila verreauxi brasiliensis (Bonaparte, 1856) - Guyana, Suriname, Francia Guyana és Brazília északi része Leptotila verreauxi approximans (Cory, 1917) - Északkelet-Brazília Leptotila verreauxi decipiens (Salvadori, 1871) - Peru keleti része, Bolívia és Nyugat-Brazília Leptotila verreauxi chalcauchenia (P. L. Sclater & Salvin, 1870) - Bolívia déli része, Paraguay, Argentína északi és középső része és Uruguay

Előfordulása Az Amerikai Egyesült Államok déli részén, valamint Mexikó, Costa Rica, Guatemala, Honduras, Nicaragua, Panama, Salvador, Trinidad és Tobago, Aruba, Curaçao, Bonaire, Argentína, Belize, Bolívia, Brazília, Kolumbia, Ecuador, Francia Guyana, Guyana, Paraguay, Peru, Suriname, Uruguay és Venezuela területén honos.

Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdők, száraz erdők és mérsékelt övi cserjések, valamint szántóföldek, legelők és másodlagos erdők. Állandó, nem vonuló faj.

Megjelenése Testhossza 30 centiméter, testtömege 113–157 gramm. bélyegkép|220pxbélyegkép|210px Életmódja Magvakkal és rovarokkal táplálkozik.

Szaporodása A fákra nagy fészket rak. Fészekalja 2 fehér tojásból áll.

Természetvédelmi helyzete Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.

Jegyzetek

Források

További információk Képek az interneten a fajról

Kategória:Leptotila Kategória:Madárfajok Kategória:Argentína madarai Kategória:Belize madarai Kategória:Bolívia madarai Kategória:Brazília madarai Kategória:Kolumbia madarai Kategória:Costa Rica madarai Kategória:Ecuador madarai Kategória:Salvador madarai Kategória:Francia Guyana madarai Kategória:Guatemala madarai Kategória:Guyana madarai Kategória:Honduras madarai Kategória:Mexikó madarai Kategória:Nicaragua madarai Kategória:Panama madarai Kategória:Paraguay madarai Kategória:Peru madarai Kategória:Suriname madarai Kategória:Trinidad és Tobago madarai Kategória:Curaçao madarai Kategória:Az Amerikai Egyesült Államok madarai Kategória:Uruguay madarai Kategória:Venezuela madarai Kategória:Aruba madarai Kategória:Bonaire madarai