Indo-hettita hipotézis

Az indo–hettita hipotézis az indo-hettita nyelv feltételezésével a hettita nyelv különleges sajátságainak magyarázatára született nyelvelmélet. Teljes mértékben hipotéziseken alapul. Az egész indoeurópai nyelvcsaládnak legrégebbi nyelvemlékei éppen a hettitáktól származnak (i. e. 2. évezred első felétől), és a jó ezer évvel későbbi szanszkrittal reprezentált összes többi indoeurópai nyelvtől való eltérésüket egy olyan elmélettel magyarázzák, amely még a hettiták koránál is jóval régebbre vezet vissza. Az indo-hettita elmélet nyelvészetileg adatolhatatlan korba helyezi az indoeurópai alapnyelv amúgy is bizonytalan kialakulását. Az indo-hettita elmélet a Colin Renfrew által publikált anatóliai származáselméletnek éppen az ellenkezője, bár Renfrew elméletének újabb változatai már ötvözhetők az indo-hettita alapnyelv feltevésével.

Lényege A hettita nyelvet rögtön megfejtése után az indoeurópai nyelvek közé sorolták. A későbbiekben azonban oly sok archaikus elemet ismertek fel benne, hogy ez a besorolás tarthatatlanná vált. A két lehetséges eset közül a nyelvészet azt választotta, hogy a hettita nyelvet az indoeurópai nyelvek kihalt mellékágának tekintik, amelynek nincs leszármazottja, és a PIE (proto-indoeurópai) nyelvtől még az i. e. 2. évezred előtt elkülönült. A másik lehetőség az lett volna, hogy az ősi jellegekre tekintettel a PIE nyelvhez nagyon közel állónak sorolják be, vagy éppen a hettitát tekintsék a PIE nyelvnek. Ez a lehetőség azonban az egész indoeurópai időrendet és a rekonstruált PIE nyelvi képét is felborította volna, ezért ezt a lehetőséget elvetették. Problémát jelent a hettita nyelv teljes kihalásának feltevése is, hiszen az ógörög, az örmény és tokhár nyelvek ma már nyilvánvaló kapcsolatban állnak vele.

Edgar H. Sturtevant már 1926-ban publikálta azt a nézetét, miszerint az anatóliai nyelvek elválása a PIE-től jelentősen korábban kellett végbemenjen, mint a többi indoeurópai nyelv szétrajzása. Az indo-hettita elmélet szerint i. e. 7000 körül vált el egymástól a PIE és az anatóliai ág a közös indo-hettita alapnyelvből. Ez a dátum nagyon problémás, hiszen 5000 évvel korábbra megy vissza, mint a legrégebbi hettita nyelvemlék, és 6000 évvel korábbra, mint az első szanszkrit. Ez az óriási időtávolság azzal szemléltethető, hogy a sumer–magyar nyelvrokonítás cáfolatai között elsődlegesen a sumer nyelv utolsó és a magyar nyelv első nyelvemlékei közt eltelt 3000 év szerepel. Írott emlékek hiányában ilyen időtávokat nyelvészeti módszerekkel nem lehet leküzdeni, ez az indo-hettita elmélet legnagyobb gyengesége.

Az indo-hettita elmélet szerint a hettita nyelv archaikus elemei és a többi indoeurópai nyelvtől való eltérése csak az anatóliai letelepedésük után alakult ki. Ekkorra teszi a nemek megkülönböztetésének elvesztését, a névszóragozás hiányát, a főnévragozás élő és élettelen szerinti szétválását, a beszédhangok számának csökkenését és a szókincs jelentős megváltozását.

Az indo-hettita hipotézis egyik fontos érve, hogy nagyon sok indoeurópai terminológiát megőrzött a hettita nyelv, különösen a mezőgazdaságban. A laringális elmélettel igazolható, hogy a kiegészítő zár- és réshangok csak a hettitában maradtak fenn, a többi anatóliai nyelvben csak nyomokban maradtak meg.

Az anatóliai nyelveket már 1938 óta a többi indoeurópai nyelvet magában foglaló csoporttal egyenragú nyelvi kategóriaként kezelik. Az indo-hettita hipotézis ennek alapján elveti, hogy az anatóliai nyelvek az indoiránival, a göröggel vagy az örménnyel együtt vált volna el a többi indoeurópai nyelvtől. Továbbá erősíti ezt az elméletet még az a körülmény, hogy a nyelvileg újabbnak vélt indoeurópai fejlemények az anatóliai nyelvekben nem jelennek meg. Ez az elmélet azt állítja, hogy a hím- és nőnemű élők szétválasztása is újabb változás, eredendően a PIE nyelv is csak az élőket és életteleneket különböztette meg. A francia iskola azonban úgy véli, hogy a satem nyelvek és az anatóliai között csak kapcsolat volt, de egyébként nem rokonok. Döntő jelentőségű lehet, hogy a szétválást a kőkorszak végére (kőrézkor), a rézkorra vagy a bronzkorra helyezzük. A bronzkorra vonatkozóan még elég egységes indoeurópai alapszókincset rekonstruáltak, de a bronzművesség köréből a hettita nyelvben gyér az egyezés.

A PIE igék eloszlásának számítása eddig nem igazolta az indo-hettita hipotézist.

Nyelvcsaládfák A nyelvcsaládok és az indoeurópai nyelvek rokonságát az alábbiak szerint lehet vázolni:

Hagyományos modell A hagyományos modellben az alapnyelv szétágazásával jöttek létre az alapvető indoeurópai nyelvek. A nyelvi differenciálódás i. e. 3000 körülre tehető.

Indo-hettita modell Az indo-hettita modellben az az indo-hettita nyelv i. e. 7000 körül vált szét hettita és PIE ágakra, a fejlődés menete a PIE-re nézve a továbbiakban azonos a hagyományos modellel.

Anatóliai modell Az anatóliai hipotézis szerint a hettita nyelv Anatóliában alakult ki az i. e. 7–6. évezredben, majd az i. e. 3. és i. e. 2. évezred fordulóját nem sokkal megelőzően a hettita nyelv nagy eltéréseit az itt felvett, máshonnan származó nyelvelemek okozták.

Anatóliai modell másképp Az anatóliai hipotézis egy változata szerint éppen a hettita nyelv az összes indoeurópai nyelv közös őse. Az összes indoeurópai nyelv Anatóliából származik és terjedt el. Kelet felé a satem ág, nyugat felé a kentum ág, amelyeknek különbözőségét a különböző kiinduló anatóliai nyelvek okozzák.

Lásd még hettita nyelv anatóliai hipotézis

Jegyzetek

Fordítás

Források Schmidt, Karl Horst (1992). Contributions from New Data to the Reconstruction of the Proto-Language. In: Edgar Polomé and Werner Winter, eds. Reconstructing Languages and Cultures. Berlin/New York: Mouton de Gruyter, 35–62. Sturtevant, Edgar H. (1931). Hittite glossary: words of known or conjectured meaning, with Sumerian ideograms and Accadian words common in Hittite texts. Language, Vol. 7, No. 2, pp. 3–82., Language Monograph No. 9.

Sturtevant, Edgar H. A. (1933, 1951). Comparative Grammar of the Hittite Language. Rev. ed. New Haven: Yale University Press, 1951. First edition: 1933. Sturtevant, Edgar H. A. (1942). The Indo-Hittite laryngeals. Baltimore: Linguistic Society of America.

Sturtevant, Edgar H. A., & George Bechtel (1935). A Hittite Chrestomathy. Baltimore: Linguistic Society of America.

Kategória:Holt nyelvek Kategória:Indoeurópai nyelvek Kategória:Feltételezett nyelvcsaládok